Akár már november elején felújíthatják az évek óta szünetelő török–EU csatlakozási tárgyalásokat. A brüsszeli hír valóságtartalmát az igazolhatja, hogy az unió kormányának tartott Európai Bizottság legújabb országjelentésében elismerően szól Ankara több intézkedéséről. Így a megkezdett politikai reformjairól, vagy a kurdoknak – a tartós béke megteremtése reményében – tett gesztusairól is. A jelentés azonban keményen bírálja a konzervatív Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök vezette török kormány több intézkedését, közöttük az isztambuli tüntetések leverését, valamint a médiaszabadság és véleménynyilvánítás korlátozását.
Az EU soros elnöki tisztségét az év első felében betöltő Írország azt szerette volna, ha Brüsszel már a nyár elején újrakezdi a tárgyalást Törökország uniós csatlakozásáról. Az Erdoğan-kormány ellen május végén kirobbant isztambuli békés tüntetések brutális rendőrségi szétverése miatt azonban az EU legalább négy hónappal elhalasztotta a csatlakozási tárgyalások június 26-ára tervezett felújítását. (A tüntetések karhatalmi letörésekor több ember meghalt, és csaknem nyolcezer megsérült.).
Bár az EU–török megbeszéléseket hivatalosan nem függesztették fel, mégis régóta szünetelnek. Az utóbbi három évben egyetlen új tárgyalási fejezetet sem nyitottak meg, noha az egyezkedés a tagfelvételről már 2005-ben megkezdődött. Igaz, azóta sem kísérte valami nagy siker a megbeszéléseket. A 2005 óta eltelt időszakban a harmincötből csupán egy témafejezetet zártak le. (Mindegyik leendő új tagállamnak teljesítenie kell azokat a kötelezettségeket és feltételeket, amelyeket a témafejezetek előírnak.).
A 28 országból álló uniónak jelenleg öt tagjelöltje van. A 78 millió lakosú Törökország mellett közéjük tartozik még Montenegró, Izland (amely a nyáron felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat), Macedónia és Szerbia. Albániát, Bosznia-Hercegovinát és Koszovót is várja az EU. Ezek az országok lehetséges tagjelöltek.
Az egyezkedés a törökökkel főként a Ciprussal kapcsolatos viták, a mély kulturális, vallási és egyéb különbségek, ellentmondások, illetve több európai vezető – köztük Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy volt francia államfő – ellenkezése miatt akadt meg. A tárgyalások tervezett felújítását valószínűleg nemcsak a héten ismertetett legújabb országjelentésben megfogalmazott pozitívumok teszik lehetővé, hanem inkább az, hogy Párizs és Berlin mérsékelhette eddigi ellenkezését, ami a török csatlakozás fő akadálya volt.
Törökország legalább ötven éve szeretne az európai közösséghez tartozni, de az unió vezető tagországai között tapasztalható érdekellentétek miatt az ankarai vágyak nem teljesülhettek. Mindazonáltal a törökök még nem adták fel, de lelkesedésük lelohadt.
Ankara még 1963-ban ígéretet kapott a teljes jogú tagságra, de csak 1987-ben vált lehetővé számára, hogy benyújtsa csatlakozási kérelmét. Azután ismét hosszú szünet következett, és csak 1996-ban léphetett vámunióra az EU-val, azóta a török árucikkek szabadon bejuthatnak a közösség piacára. Tagjelöltté 1999-ben vált, de mindez alig lendítette előrébb a két fél közeledését.
Az esetleges török tagság továbbra is az unió egyik legkényesebb témája. A tagállamok politikusait és közvéleményét erősen megosztja a 61 éve NATO-tag Törökország befogadása. Ankara nem érti ezt a hozzáállást. Gyakran azzal érvel, hogy ha Törökország beléphetett a nyugati katonai szövetségbe, amely azonos értékekre épül, mint az EU, akkor ott lenne a helye az európai országok közösségében is.
A Brüsszellel folytatott hosszadalmas egyezkedés ideje alatt Törökország közel-keleti regionális középhatalommá és a világ 17. legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. A török gazdaság, a globális válság ellenére, tíz éve szinte töretlenül és dinamikusan fejlődik.
Törökország emiatt nagyon jól el van, bár kétségtelen, hogy szeretne belépni az EU-ba. A lakosság érdeklődése azonban jócskán megcsappant az unió iránt. Míg 2005-ben, a felvételi tárgyalások megkezdésekor még 70-75 százalékos volt az EU-tagság támogatottsága a törökök körében, ez mára több mint a felére zsugorodott.
Ezt maga Bülent Arınç miniszterelnök-helyettes erősítette meg az Európai Bizottság országjelentését értékelve. Kijelentette: a török lakosságnak jelenleg már csak 18-20 százaléka pártolja az ország EU-csatlakozását. Arınç arra is figyelmeztetett, hogy ha Brüsszel politikai nyomást gyakorolna Ankarára az uniós normák átvétele végett, azzal még több embert riasztana el az EU-tagság török támogatóinak egyébként sem népes táborából. Szerinte az unió hibája a belépést támogató törökök arányának látványos csökkenése. Ennek okát abban látja, hogy Brüsszel „folyton akadályokat gördít Törökország elé, és felelőtlenül viseltetik irányába”.
