A nyári zűrzavaros és vérzivataros idők elmúltával már-már úgy tűnt, hogy Egyiptomban alábbhagynak az iszlamisták heves tiltakozó akciói, amelyek az utóbbi hónapokban több mint ezer emberéletet követeltek, és legalább ötezer személy sebesülését okozták. Egy kicsit valóban enyhült a tiltakozások hevessége, de (időnként) továbbra is tömegek vonulnak az utcára, és a július elején katonai államcsínnyel megbuktatott, majd őrizetbe vett iszlamista Mohamed Murszi államfő hivatalába történő visszahelyezését követelik. A demonstrációk olykor véres összecsapásokba torkollanak, mint legutóbb múlt vasárnap, de a hatalom igyekszik kordában tartani a tömeget, amellyel szemben gyakran keményen lép fel. Minden eszközzel igyekszik távol tartani az elégedetlenkedőket a főváros, Kairó legfontosabb köztereiről.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Murszi menesztése óta továbbra is két nagy tábor néz egymással farkasszemet Egyiptomban: az egyikben az exelnök iszlamista támogatói, a másikban világi ellenfelei tömörülnek. Utóbbihoz tartozik a hadsereg is, melynek élén az államcsínyt végrehajtó Abdel Fattah asz-Szíszi tábornok, vezérkari főnök, védelmi miniszter áll. A hadsereg azonban egyre magabiztosabban kormányoz, és fokozatosan szorítja vissza a Murszi-pártiakat. A nagyobb gondot jelenleg a Sínai-félszigeten megszaporodott terrortámadások okozzák neki, amelyeket fanatikus, szélsőséges iszlamisták – szinte naponta – hajtanak végre a rendfenntartók ellen.
A katonai vezetés, élén asz-Szíszi tábornokkal, nem hajlandó a bukott elnök híveinek egyetlen követelését sem teljesíteni, ráadásul a hatóságok Murszit bíróság elé akarják állítani. Az ismeretlen helyen fogva tartott exelnököt sok mindennel vádolják. Például azzal, hogy erőszakra bujtogatott, tüntetők halálát okozva, kémkedett, ki akarta sajátítani a hatalmat az őt támogató konzervatív iszlamista Muzulmán Testvériség számára.
Az iszlamista szervezet segítségével 2012 júniusában hatalomra került Murszi egyéves hivatali ideje alatt tömegek tüntettek ellene, lemondását követelve. Murszit és a mögötte álló Muzulmán Testvériséget azzal vádolták, hogy ellenőrzésük alá akarták vonni Egyiptomot, tekintélyelvű hatalmat, és iszlám államot akartak kiépíteni, semmibe véve a lakosság érdekeit.
A hadsereget és több külföldi hatalmat egyre jobban aggasztotta a – kormányzati tevékenységében egyébként csapnivalóan teljesítő – Muzulmán Testvériség politikai térnyerése, ezért a katonák júliusban megbuktatták Murszit. Nem sokkal utána – a hadsereg „ajánlására” – ideiglenes államfő került az ország élére, és átmeneti kormány alakult, amelynek valódi irányítója az államcsínyt végrehajtó asz-Szíszi tábornok. Murszi megbuktatása és munkatársainak háttérbe szorítása után Kairóban ismertettek egy úti tervet is, amely az új parlamenti választásig tartó átmeneti időszakon vezetné át Egyiptomot. A terv szerint az átmeneti kormányzás jövő tavasszal érne véget, addig mindent az ideiglenes kormány (vagyis a hadsereg) irányít.
A katonai vezetés mindent megtett, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. Ennek egyik feltétele a nyugalom helyreállítása, amit augusztusban – a Murszi-hívek kairói tüntetésének brutális leverésével – kezdett, és azóta is folytat. Nyugalom még nincs, de a több száz halálos áldozatot követelő, és több ezer tüntető sebesülését okozó augusztusi véres események sem ismétlődtek meg.
A Murszi-pártiak időnként továbbra is tüntetnek (követelve a politikus elengedését, és visszaültetését az elnöki székbe). Velük egyidejűleg ellentüntetők, vagyis politikai ellenfeleik is utcára vonulnak; a két tábor olykor össze is csap. A hadsereg és a rendőrség rendszerint közbeavatkozik, hogy rendre utasítsa a Murszi-pártiakat, vagy szétválassza az egymásra támadó tüntetőket. A Murszi melletti tüntetések szerencsére már nem olyan hevesek, mint a nyáron. A tüntetések hevességének csökkenése részben azzal hozható összefüggésbe, hogy a hatóságok – nem sokkal Murszi júliusi megbuktatása és a közélettől történt elszigetelése után – hajszát indítottak a Muzulmán Testvériség után. A három hónapja tartó akcióban több száz hívét megölték. A szerencsésebbeket, közöttük a szervezet szellemi vezetőjét, Mohamed Badie-t, továbbá sok magas rangú tisztségviselőjét és csaknem kétezer tagját, letartóztatták. A vezetőket erőszakra való felbujtással vádolják.
Szeptember végén a bíróság a Muzulmán Testvériség tevékenységét is betiltotta, sőt vagyonának elkobzását is elrendelte. A döntés feldühítette a szervezet tagjait és szimpatizánsait, akik nem hátráltak meg, nem vonultak illegalitásba, sőt időnként a hadsereg és a kormány ellen tüntetnek. Emiatt újra erőszakhullám söpör végig Egyiptomon, ahol a zavargások a gazdaságot is megviselik, hatásuk pedig tovagyűrűzik a régióban.
A hatalom nem hajlandó engedményekre, s nem is hátrál. sőt az utóbbi időben egyre nagyobb politikai nyomást gyakorol az iszlamistákra. Az ellenük irányuló politikai akciók sorozatába tartozik a Murszi hivatali ideje alatt miniszterelnökként működő Hisam Kandil egyéves börtönbüntetésének minapi megerősítése, a megbuktatott politikus vagyonának befagyasztása és külföldre utazásának megtiltása.
A Muzulmán Testvériség, amely 2011 végén még annak örülhetett, hogy a tekintélyelvű Hoszni Mubarak elnök megbuktatása után tartott parlamenti választást nagy fölénnyel nyerte meg, majd jelöltjéből, Mohamed Mursziból tavaly államfő lett, egyik napról a másikra kegyvesztetté és nemkívánatossá vált Egyiptomban. Az egy éve még a legnagyobb politikai erőnek számító szervezet tündöklése tehát rövid ideig tartott, és ismét arra a sorsra jutott, amelyet 85 éves fennállása alatt már többször megtapasztalt: törvényen kívül helyezték mindegyik kapcsolódó szervezetével, így a politikai szárnyával, a Szabadság és Igazság Pártjával együtt. A hatósági üldöztetés és a vezetők letartóztatása miatt a Muzulmán Testvériség már nem tud a korábbihoz hasonló hatalmas tömegeket mozgósítani, illetve az utcára vinni.
Az erőviszonyok az utóbbi időben szemlátomást alaposan megváltoztak Egyiptomban, amely 83 millió lakosával a legnépesebb ország az arab világban. Az ország irányítását ismét a katonák vették át. Ez nem meglepő, hisz a hadsereg az utóbbi hatvan évben meghatározó szereplője az egyiptomi (bel)politikának: államként működik az államban.
A katonák színre lépését néhány közel-keleti ország ellenzi (így a Muzulmán Testvériség fő támogatója Katar), de akadnak támogatók is. Közéjük tartozik a régió egyik meghatározó állama, Szaúd-Arábia is, amely pénzzel és politikailag is segíti az egyiptomi új hatalmat. Az olajkirályság gáláns gesztusa nem önzetlen, a döntése mögött az áll, hogy a szaúdi uralkodó kezdettől fogva elutasította az arab tavasznak nevezett diktátorbuktató eseményeket, korábbi szövetségeseinek megdöntését, a bizonytalanság és a regionális feszültségek terjedését. Ezért bármi áron meg szeretné akadályozni, hogy az arab tavasz utórezgései elérjék Szaúd-Arábiát is, ahol a Muzulmán Testvériségnek szintén működik fiókintézete. Igaz, ott a biztonsági erők régóta üldözik őket.
