A Vajdaság Erdei Közvállalat tavaly ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját, ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy a hamvaiból újjáélesztett vajdasági erdőgazdálkodás egy évtizedét monográfiai kötet formájában tárják a nagy nyilvánosság elé. A tervezett könyvbemutató kapcsán beszélgettünk Takács Márta igazgatónővel:
– A Vajdaság Erdei Közvállalat tíz évét felölelő monográfiakötet elkészült, és alkalmi ünnepség keretében szerdán, október 23-án a tartományi képviselőház nagytermében fogjuk hivatalosan bemutatni. A képekkel gazdagon illusztrált kiadvány összefoglalja egy évtized küzdelmes munkáját, az eddig megtett utat, amelynek számos sikeres állomásáról győződhetnek meg a kiadvány olvasói. Egy veszteséges, szétzilált vállalatból Vajdaság egyik legsikeresebb közvállalata lettünk, amit nemcsak a hazai, hanem a külföldi mérvadó szakmai körök is elismertek. Az anyaggyűjtés, a kötet szerkesztése, a fotók és más dokumentumok összegyűjtése és könyvvé gyúrása másfél éves munka eredménye. Nem egy tudományos erdészeti kiadványt szerettünk volna készíteni, hanem emberközpontú, életes történeteket felvonultató dokumentumértékű kötetet.
– Honnan indult a közvállalat és hol tart ma?
Takács Márta: Az erdészeti törvény értelmében amennyit fát kitermelünk, legalább ugyanannyit kötelesek vagyunk el is ültetni. Ennek maximálisan eleget teszünk (Fotó: Ótos András)
– Vajdaságban a múlt század hetvenes éveiben vett lendületet a nyárfatelepítés, és szinte kizárólag papír alapanyag előállítása céljából létesítettek ültetvényeket. A mitrovicai Matróz papírgyár nyersanyagigényeinek a kielégítése volt az elsődleges szempont. Időközben a papírgyár bezárt, sajnos Szerbiában már nem gyártanak papírt az újságok számára.
Ami a Vajdasági Erdőgazdálkodási Közvállalatot illeti, megalakulását az omnibusztörvény tette lehetővé a 2002-ben. Előtte a szerbiai erdőgazdaság hatáskörébe tartoztak tartományunk erdei is. Az eltel időszakban óriási változásokon ment keresztül a közvállalat. Jómagam 2005-ben kerültem a cég élére. Riasztó állapotok fogadtak, szervezetlenül és fegyelmezetlenül folyt a munka. Vitték az árut, a fát mindenféle fizetési garancia nélkül, utóbb azután sokan elfelejtettek fizetni, ami felduzzasztotta a cég hiányát. A cégben uralkodó viszonyok nem feleltek meg a kor piacorientált elvárásainak. Veszteséges volt az ügyvitel, hónapról hónapra gondot okozott a több mint 1800 foglalkoztatott fizetések előteremtése. A dolgozók nagy késésekkel kapták meg keresetüket, ami rányomta bélyegét a munkamorálra és az egymás közti viszonyokra is.
Fokozatosan építettünk fel egy új szellemiségű vállalatot, amelyben az eredmények néhány éven belül már kézzelfoghatóvá váltak, komoly fejlődésen ment át a cég. A gazdálkodásunkat a legmagasabb szintű nemzetközi szabványokat is kielégítő szintre tudtuk emelni. Az FSC szabvány sikeres bevezetésének köszönhetően biztosítani tudtuk a fenntartható erdőgazdálkodást. Ennek a szintnek az eléréséhez nagyon komoly szervezésre és a munkához való viszonyulás gyökeres megváltoztatására volt szükség, de megérte a fáradságot.
A piacgazdálkodás mellett a környezetvédelmi szempontok és a szociális momentumok is előtérbe kerültek, manapság már e három pillérre támaszkodva működhet az erdőgazdálkodás. A hasonló profilú vállalatok az egész világon az FSC szabvány elnyerését tartják a legfontosabb kritériumnak, ez a mérce, amely teljesítésével megnyílt a lehetőség a kivitel előtt. Az FSC szabvány öt évre nyerhető el, az idén járt le az első öt év, és újból tüzetes vizsgálatnak, ellenőrzésnek vetették alá a Vajdaság Erdei Közvállalatot, és büszkén mondhatom, hogy ismét átmentünk a szigorú vizsgán. A Genfből érkezett, felmérést és értékelést végző ellenőrök elmondták, hogy kevés európai országban találkoztak ilyen magas szintű, az FSC standardot kimagaslóan teljesítő vállalattal.
Az FSC szabvány újabb elnyerése azt jelenti, hogy nem hiába dolgoztunk éveken keresztül, minden megváltozott, még az emberek gondolkodása és hozzáállása is. Az elejében nagyon sok ellenállásba ütköztek az új munkamódszerek bevezetésére tett törekvéseink. Az éveken át uralkodó hatékonyatlan munkamódszeren nehéz volt változtatni, de végül is sikerrel jártunk. Átlátható és mérhető minden foglalkoztatott munkája és eredményessége.
Minden kitermelt faanyag viseli a FSC jelzést, pecsétet, ily módon a vásárlóinknak lehetőségük van az ebből a fából készített félkész vagy kész termékeket az EU piacára kiszállítani.
– Hogyan épül fel a vállalat?
– Jelenleg 1550 alkalmazottunk van, ebből 250 erdészmérnök. A foglalkoztatottak létszáma ma háromszázzal kevesebb annál, amennyivel a közvállalat tizenegy éve megalakult. A Vajdaság Erdei Közvállalat sem a tartományi, sem a köztársasági költségvetésből nem kap pénzbeli támogatást. A működéshez, a befektetésektől a dolgozók fizetéséig, minden dinárt a magunk erejéből teremtünk elő. A piacon kell megkeresnünk ezt a nem kevés pénzt, hiszen csak személyi jövedelmekre havonta 110 millió dinárra van szükség. Az átlagkereset nálunk nettó 45 000 dinár, és nem késik a fizetés, amit két részletben kapnak meg a dolgozók. Kölcsönök nem terhelik a közvállalatot immár öt évre visszamenőleg, ami megint csak nagy eredménynek számít a kezdeti eladósodottsághoz viszonyítva.
Összesen 140 000 hektáron négy erdőgazdaságra osztva (Zombor, Újvidék, Mitrovica, Pancsova) végezzük a napi teendőket, és van egy vadászattal foglalkozó részlegünk: a Lovoturs. A péterváradi központi irodából ellenőrizzük a részlegek munkáját. Éves szinten a közvállalat forgalma eléri a 3,5 milliárd dinárt.
– Milyen fákat és mennyit ültetnek?
– Az erdészeti törvény értelmében amennyit fát kitermelünk, legalább ugyanannyit kötelesek vagyunk el is ültetni. Ennek maximálisan eleget teszünk. Tíz évre szóló tervek alapján dolgozunk, a terveket a tartományi és a köztársasági illetékes hatóságok, a minisztérium hagyja jóvá. Minden munkálatot, a telepítéstől a kitermelésig az erdészeti és a vadászati felügyelőség ellenőriz, jegyzőkönyvezi és hagyja jóvá.
A kitermelt területhez viszonyítva éves szinten mintegy 300-400 hektárral többet igyekszünk betelepíteni, fásítani. Az elmúlt években ez sikerült is, sőt tavaly 500 hektár új telepítésünk volt, nyárfából és kocsányos tölgyből. Sajnos épen tavaly rekord meleg volt. A szárazság megtizedelte a fiatal telepítéseinket. A tölgy sok vizet igényel. A kiszáradt facsemetéket tavaly ősszel és idén tavasszal nagyrészt pótolni tudtuk. Óriási feladat volt ez anyagi és munkaerő szempontjából is. A munkálatokhoz pályázat útján kaptunk segítséget a tartományi mezőgazdasági, erdészeti titkárságtól. A fakitermelésből eredő jövedelmünk három százalékát a tartományi költségvetésbe fizetjük be. Az így létre jött erdőgazdálkodási alapból tudtunk mi is segítséget kapni. A titkárság erdőtelepítésre időről-időre magánszemélyeknek is folyósít támogatást.
Idén más problémák jelentkeztek, a több éves szárazságot követően a tavaszi nagy esőzések, ár- és belvizek okoztak gondot. A nyárfaültetvények egy részén 40-50 napnál is tovább állt a víz. A tavaszi áradás egyébként hasznos lehet a nyárfa számára, de ha két hónapig is víz alatt áll, annak már lehetnek káros következményei. Az éghajlat egyre szélsőségesebb, tavaly nagyon extrém meleg volt, a talajvíz sok helyen a 2-3 méter mélységből 7-8 méterre süllyedt le. A fák gyökérrendszere nem tud elegendő vizet felszívni, a kocsányos tölgyek egy része például e miatt a száradás jelét mutatja.
Évente mintegy félmillió köbméter fát termelünk ki, melynek 70 százalékát a nyárfa teszi ki. Mintegy 170 000 köbméter nyárfát szállítunk le a piac, a feldolgozóipar szükségleteire, de a kereslet ennek a duplája. A nyárfa raklapoknak, furnérnak, bútorelemeknek megy. A környező országokhoz, Magyarországhoz, Romániához és Bulgáriához képest a vajdasági nyárfa jobb minőségű, amit a vevőink is alátámasztanak. A szakszerű gazdálkodás eredménye a jó minőség.
Tölgyből 25 000 köbmétert termelünk ki, az ipar furnérnak veszi meg. A tölgy mellett az akáci iránt is nagy kereslet mutatkozik, de az akácerdőket nem tudtuk újratelepíteni. A természetvédelem beleszólt, mondván, hogy az akác nem őshonos fafajta, és nem ajánlják az ültetését. Pedig csak a fellendülőben lévő szőlészet is rengeteg akáckarót igényelne.
Árut, rönkfát már régen nem adunk becsületszóra. Az évek során szisztematikus munkával sikerült rávenni a vásárlókat, hogy vagy az átvétel alkalmával fizetik ki a fát, vagy pedig bankgaranciát hoznak az elvitt árura. Annak a korszaknak vége, amikor az árut leszállítottuk, és hiába vártuk érte a fizetséget – foglalta össze Takács Márta igazgatónő a sikeres erdőgazdálkodás és ügyvitel lényegét.
