2024. április 25., csütörtök
BIRKÓZÁS

Nagy klub játéka a kicsivel

Szerdán sajtótájékoztatót tartott Bera László, a Zenta Birkózóklub elnöke és Bicók Róbert sportigazgató annak kapcsán, hogy a nagy múltú egyesület a történetében először nem indult el az I.

A zentai és a környékbeli sportrajongók körében nagy megrökönyödést váltott ki az a múlt heti bejelentés, miszerint a 2003-ban még országos bajnok Zenta birkózói nem indulnak el a hétvégén rajtolt I. ligában.

A döbbenet azért volt nagy, mert a zentai birkózók nyílt titokként kezelték azt a tervet, hogy idén a bajnoki címre hajtanak, s ezzel kapcsolatban már megvoltak a tárgyalások Lám Bálint magyar ifjúsági világbajnokkal, aki 120 kg-ban erősítette volna a Tisza-partiakat, valamint a magyarkanizsaiak 55 kg-os kiválóságával, Gazdag Krisztiánnal, akik a már előbb is a Zentában szereplő szabadkai Varga Zoltánnal (96 kg), meg a zentaiak három klasszisával, Nagy Tamással (60 kg), Nemes Mátéval (66 kg) és Nemes Viktorral (74 kg), valamint Aleksandar Šeferrel (84 kg) valóban ütőképes gárdát alkottak volna, arról nem is szólva, hogy ez a csapat képezi a szerbiai birkózás jövőjét, hiszen a legidősebb versenyző 21 éves lett volna.

Aztán kiderült, hogy ezt a tervet nem kellett volna ilyen nyíltan kezelni. A gazdagabb klubok, a Partizan és a Proleter megkörnyékezték a Nemes-fívéreket és Nagyot, vérmesebb reményeket pedig a címvédő nagybecskerekiek tápláltak, mert már a múlt heti átigazolási időszak elején megkezdték az alkudozást a zentaiakkal, mert elmondásuk szerint bekik nem volt elegendő pénzük rájuk.

Innentől Bera László elnök meséli el a történteket:

– Mindjárt a mandátumunk megkezdésekor felvetődött egy bajnoki cím megszerzése, s ezen elképzelésünk reális alapokra épült, hiszen egy kiváló nemzedék nőtt fel, amely minden versenyről érmekkel tért haza, s csapatban is csak elvétve nem szerezték meg a korosztályos versenyeken az első helyet. Tervünket nem titkoltuk, de lehet, hogy ez hiba volt, mert a konkurencia is felfigyelt erre. A bomba aztán a Vukov-emlékverseny előtt robbant, amikor a Nemes-fivérek bejelentették, hogy ők mégis eligazolnak, mert olyan ajánlatot kaptak, amelyet nem lehet visszautasítani. Személy szerint megértem őket, de lépésüket akkor sem tartom lojálisnak, tekintve a megbeszélteket, hiszen cserben hagyták a klubtársaikat. Hétfőtől szerdáig aztán többször is változott a szituáció, s a szerda esti telefonbeszélgetések során a nagybecskerekiek azt közölték, hogy még sincs rájuk pénz, így akkor Nemesék is úgy nyilatkoztak, hogy maradnak. Az elnökségi ülés 20 órakor kezdődött, 21 órára telefonon megerősítettük a magyarországiak és Magyarkanizsa felé is a megbeszélteket, majd rá negyed órára jött egy telefon, amelyben Máté közölte, mégis átigazolnak. Csütörtökön megjelent Zentán Bojan Mijatov szövetségi kapitány, a Proleter edzője, aki hozta ugyan a szerződéseket, de a befizetésről szóló bizonylatot nem. Még egy sor alkudozás kezdődött, de én megmakacsoltam magam, s ragaszkodtam a Szerbiai Birkózószövetség szabályzatához, amely pontosan előírja a három versenyző utáni kártérítés összegét. A következő telefon arról szólt, hogy akkor csak a két Nemest viszik, s a 6000 eurót befizetik. Ezt már csak pénteken reggel tudtuk leellenőrizni, s bár az összeg valóban a klub számláján volt, lépni már nem tudtunk, mert aznap zárult az átigazolási időszak, s az esetleges szabadkai erősítések is máshová igazoltak már. Ekkor gyors döntésre volt szükség, s Bicókkal úgy ítéltük meg, hogy nincsen csapatunk, mert az eltávozottakat is csak esetleg ifikkel vagy pionírokkal helyettesíthettük volna, óriási sérülési kockázat mellett, a két legnehezebb súlycsoportban pedig nincs versenyzőnk, tehát, ha a foghíjas csapat el is indul a bajnokságon, három-négy forduló után a kizárás sorsára jutott volna. Sajnálatos dolog mindez, a klub történetében először fordult ez elő.

Bicók Róbert sportigazgatót láthatóan igen érzékenyen érintette a dolog, hiszen rövid mondanivalóját is alig tudta befejezni, mert a sírás kerülgette:

– Ezek a dolgok akarattal lettek így időzítve, hogy ellehetetlenítsenek bennünket. Nem ez volt megbeszélve, de valahogy megértjük a gyerekeket, mert nagy pénzről volt szó. Mindezen által mi köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, mert termet, edzési lehetőséget és edzőt biztosít a számunkra, de az évi 268 ezer dinár dotáció egyszerűen nem elég ahhoz, hogy felvegyük a versenyt egy Proleterrel, amelynek 6-8 milliós évi költségvetése van, s egy hónapban többet költenek a gyerekek ösztöndíjára, mint a mi egész éves keretünk.

Hogyan tovább? – tettük fel a kérdést.

– Mi nevelőklub vagyunk. Eddig is arra törekedtünk, hogy a gyerekek a szőnyegen és azon kívül is tartsák be a fair-play szabályait. Sajnos, némelyiküket valahol elrontotta a pénz, de ez sovány vigasz a számunkra, hiszen a klub a most kapott összeg sokszorosát fektette ezekbe a gyerekekbe. A szabályokat azonban nem mi hozzuk meg, hanem a pénzesebb, erősebb klubok, akik könnyedén kiválasztják ezeket az összegeket. Most azt tehetjük, hogy a zentai edzéslehetőségért pénzt kérünk az eligazolt gyerekek után, ami 10 ezer dinárt tesz majd ki havonta. Arra sajnos nem látok esélyt, hogy a dotáció összege növekedjen, ám az ösztöndíjak kapcsán valamit tenni kellene, mert annak elosztási módjáról már mindenki tudja, hogy nem jó. Ezzel kapcsolatban kaptunk már ígéreteket, s reméljük, hogy jövőre több tehetséges versenyzőnk részesülhet majd benne. Most van egy kis csörgőpénzünk, de a 680 ezer dinárt nem a volt tiszti otthon hozzánk tartozó udvarának és mellékhelyiségeinek a felújítására szeretnénk költeni, hanem a versenyzőkre, hogy lehetőség szerint még több versenyre jussanak el. Ellátogatunk majd az iskolákba is, ahol a jó fizikumú gyerekeket akarjuk megszólítani, tömegesíteni kell a klubot. Az említett objektumokból vendégszobákat és zuhanyozókat szeretnénk kialakítani, de ehhez mintegy 4-5 millió dinárra lenne szükségünk. Már kétszer pályáztunk ezzel kapcsolatban, de csak 300 ezer dinárt sikerült kapnunk erre a célra – hangsúlyozta Bera.

Evidens, hogy minden a pénz körül forog, s sajnálatos, hogy erre a sajtótájékoztatóra nem jött el a városi sportfelelős. Volt azonban kedden egy megbeszélés a zentai sportszövetség és a klub között, amelynek bejelentője inkább olyan raportra való szólítás volt a sportszövetség részéről, mintsem informálódási szándék. Ennek mi lett a vége?

– A találka valóban úgy kezdődött, hogy szinte felelősségre vontak bennünket ahelyett, hogy meghallgatták volna a gondokat. Sok minden elhangzott ott, de azt kategorikusan kijelentem, fel sem merülhet, hogy a klubnak kell-e fizetett edző, hanem esetleg az, hogy elég-e az egy tréner? A hangnem tehát messze volt az elvárhatótól, de Danilo Popov, a sportszövetség vezetője később este felhívott, és elnézést kért ezért – mondta Bicók.

Nos, ez történt. Természetesen, számos kérdés felmerül az eset kapcsán. A legelső talán az, vajon Zenta akarja-e, megengedheti-e magának azt, hogy a városban élsport is folyjon. Mert ha szeretjük a sikereket, a nemzetközi sikereket, és tapsolunk nekik, akkor bizony a bukszába is kell nyúlni, mert az élsport pénzbe kerül. Ha Zentának nincs még pár százezer dinárja sem arra, hogy a legjobbjait itthon tartsa, úgy nem kell kiakadni az ilyen eseten, mert félő, hogy nem egyedi történésről van szó, s lesznek még kellemetlen meglepetések. Tanulságos viszont mindez, mert lám-lám milyen könnyű megzsarolni egy-két versenyzőt: esetünkben Nagybecskereken működik a bajnokcsapat, a szövetségi kapitány (aki szintén zentai!) a Proleter edzője, s a szövetség elnöke is nagybecskereki. Az sem világos, hogy ilyen rendkívüli esetben kihez is kell fordulni segítségért, mert a sportszövetségben kategorikusan kijelentették, év közben csak pályázat útján lehet extra pénzhez jutni, most meg az említett találkán készült jegyzőkönyvből (http://www.senta-zentasport.rs/doku/zapisnik-rvacki-klub-i-ssos.pdf) az derül ki, hogy azért mégis lehetne segítséget kérni (a zentai asztaliteniszezők egyébként már küldtek egy átiratot annak kapcsán, hogy a sportszövetség szerint a klubnak éves szinten minden utaztatási és versenyeztetési költségét fedi a dotáció. Az asztaliteniszezők kimutatták, hogy a hat hónapban kiutalt támogatás az első félévben a versenyekre való utazás költségeit sem fedezte! Ezt júliusban postázták a sportszövetség címére, de még válasz nem érkezett a levélre...). Kérdés aztán az is, vajon valóban szükség van-e ilyen bajnokságra. Már most borítékolni lehet a Proleter újabb bajnoki címét, s a többiek csak felesleges pénzkibocsájtásra kényszerülnek. „ Ez a bajnokság csak presztízs értékű” – mondta Bera, s igaza van, mert például a nálunknál sokkal nagyobb birkózónemzet, a magyar sem szervez ilyen költséges versenysorozatot, hanem egy nap, egy versenyen eldöntik, ki a magyar bajnok.

Bálint Zoltánnak, a Szerbiai Birkózószövetség közgyűlése új – egyébként magyarkanizsai – elnökének lesz tehát munkája, hiszen megválasztása utáni első nyilatkozatában azt hangsúlyozta ki, hogy a szövetség egyik célja megsegíteni a kisklubokat. Hát, a Zentát már jól megsegítették!