A titkok kapujában, Versecen

Hazajöhet végre a magyar irodalom száműzöttje, Herczeg Ferenc – mondta Mák Ferenc a hétvégén megtartott irodalmi tanácskozáson és jubileumi ünnepségen a Bánát déli csücskében

Nagy Magdolna

2013. október 4., 19:24 >> 2013. október 4., 19:43

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Kettős jubileumot ünnepeltek az idén Versecen

Kettős jubileumot ünnepeltek az idén Versecen

Rég tovatűnt a hangulatos bánáti úri világ. Annak megörökítője, Versec szülötte, Herczeg Ferenc, a századforduló és a két világháború közötti Magyarország egykori írófejedelme emlékére azonban minden ősszel összejön egy maroknyi magyar ember a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület meghívására, a helybeliek pedig igazi bánáti vendégszeretettel fogadják őket. Immár 16. alkalommal tartották meg a rendezvényt az egykor ünnepelt, majd a feledés homályába kényszerített író tiszteletére, és örömmel jelentem, hogy az a bizonyos egy maroknyi most már több maroknyi emberre nőtt.

Herczeg 150 évvel ezelőtt, szeptember 22-én látta meg a napvilágot Bánát délkeleti sarkában, épp abban az évben, amikor anyai nagyapjának köszönhetően elkészült a Szent Gellért neogótikus plébániatemplom, a város jelképe. Az idén tehát kettős jubileumot ültek Versecen: a templom felszentelésének és Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulóját. A rendezvényen a visszajáró és új vendégek között erdélyiek, magyarországiak is voltak a vajdaságiakon kívül. Valamennyien meghallgatták a tudományos konferencia előadásait, melyek az üdvözlőbeszédekkel egybehangzóan azt sugallták, hogy az egykor ünnepelt írófejedelem mintegy négy évtizedes száműzetése után sem került megfelelő helyre. Mák Ferenc művelődéstörténész a konferenciát felvezető előadásában idevágó gondolatokkal indított: Hazajöhet végre a magyar irodalom száműzöttje, Herczeg Ferenc. S valóban nem tilos már Herczeg gazdag irodalmi hagyatéka a Kárpát-medencében, de a szabadsággal sem igen él az utókor. Születésének 150. évfordulóján is csupán Versecen emlékeztek meg róla.

– Örülhetünk és büszkék lehetünk arra, hogy ez a konferencia itt Versecen létrejött, és talán jó alkalmat szolgáltat arra is, hogy Herczeg Ferenc úgy kerüljön helyére a magyar irodalomtörténetben, hogy ennek a tájnak jelentős írója tud maradni. Újraolvassuk és újragondoljuk történelmi regényeit, az általa ábrázolt dzsentri világot, mely csak ezen a tájon fogalmazódhatott meg – nyilatkozta lapunknak Hajnal Jenő, a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezetője, mely intézmény a verseci önkormányzattal és magyar művelődési egyesülettel, továbbá a budapesti Műszaki Könyvtárosok szervezetével karöltve vállalta a jubileumi rendezvény megszervezését. – Kevesen tudjuk azt – magyarázta –, hogy a dzsentri élet, mely pejoratív értelemben él tudatunkban, jelen volt vidékeinken is. Az úri réteg ezt a vidéket kastélyokkal, kúriákkal népesítette be a XIX. században. Mindebből az értékből alig maradt meg valami, mert pusztították és rombolták, különösen 1920 évek után. Nemcsak cselédek éltek ezen a vidéken, hanem úri világ is létezett, amit mi egyszerűen nem látunk. Ilyen formában értékelődik át az a dzsentri világ is, amely értéket tudott teremteni ezen a tájon, és egyebek között a herczegi életmű egy meghatározó része volt. Azt hiszem, elindult egy új folyamat, melynek köszönhetően az egykor ünnepelt, sőt Nobel-díjra jelölt, majd elfeledett írókat újraolvassuk és újraértékeljük. Én azt ajánlanám mindenkinek, hogy vegyünk annyi fáradtságot, olvassuk újra Herczeg Ferencet! Azt hiszem, hogy az irodalomtörténetnek a feladata az újraolvasás és az újraértékelés.

 Mindennek ismeretében talán nem meglepő, hogy az Egy patrícius a titkok kapujában elnevezést kapta ez a tudományos konferencia, melyet a jubileum tiszteletére szerveztek meg, és eminens vajdasági és magyarországi szakemberek által hozták a hallgatóság közelébe az egykori írófejedelmet. Hallhattunk Herczeg konzervativizmusáról, történelmi regényeiről, a nőkhöz, a szülőföldhöz való viszonyulásáról, az irodalomszervezőről, történelemképéről...

Készül az életnagyságú Herczeg-bronzszobor, melynek „előfutárát”a jubileumi ünnepségen is láthattuk

Készül az életnagyságú Herczeg-bronzszobor, melynek „előfutárát”a jubileumi ünnepségen is láthattuk

Herczeg nagy nőfaló hírében állt, ám regényeiben, mint arról Ispánovics Csapó Julianna egyetemi tanár értekezett, azt az ideált közvetíti felénk, amely abban a korban élt. – A nők gyakran névtelenül jelennek meg, csak úgy hogy grófné, vagy valakinek a felesége... Herczeg diszkréten írt a nőkről, noha a hagyományos írói iskolához tartozott, ugyanakkor belátta, hogy a nőkhöz való viszonyuláson változtatni kell. A férfinak olyan értelemben is változnia kell, hogy engedje, a nő társa legyen. Ez hogyan függ össze mai állapotainkkal, a demográfiai törekvéseinkkel? Úgy, hogy a nők sohasem fognak több gyereket szülni, ha a férfiak nem állnak mellettük, ha nem partnerek, ha nem vállalják az apai, nagyapai szerepet. Tehát Herczegtől még mindig lehetne tanulni – mondta többek között érdeklődésünkre.

A tudományos értekezést bánátias ünneplés követte a Dvor utcai egyesületben, finom falatokkal, színvonalas, alkalmi műsorösszeállítással, koszorúzással, bállal. Ott volt több dél-bánáti egyesület képviselője, az évek óta visszatérő testvértelepülés: Helvécia küldöttsége Magyarországról, a badacsonytördemici küldöttség, annak a Balaton-környéki településnek a képviselői, akik még mindig hűen őrzik Herczeg hagyatékát. Az író ugyanis ebben a helyiségben vásárolt nyaralót, szőlészkedett, és megdöbbentő a hasonlóság a két városka között. Itt voltak többek között a resicabányaiak is, ők négyen érkeztek.

– Hoztuk együttérzésünket, összetartozásunkat a szórványban élő magyarokkal – mondta Nagy Péter, Kun László, Székely Zsolt és Szabó József. Egy kistérségi találkozón ismerkedett meg a hasonló szórványsorsban élő romániai és szerbiai egyesület, és azóta tartják a kapcsolatot. Egész Brassó-Szörény vármegyében a legutóbbi népszámlálás után kicsivel több mint 3000 magyar él, 2002-ben még 6000-ren voltak. Versec aránylag közel van hozzájuk, így látogatják egymást. – Van egy magyar házunk, kultúregyesület működik benne. Megalakult egy műkedvelő csoport, és tagságunk is van – mondták, hozzáfűzve, hogy október 19-én tartják a szüreti napot. Ez is, mint mint más rendezvény, hozzájárul a közösség összetartásához.

A hétvégén többen is példamutatónak nevezték a verseci egyesület igyekezetét, mely nemcsak egyfajta fogódzót kínál a helybeli magyaroknak a megmaradásra, hanem élen jár Herczeg Ferenc emlékének ápolásában az egész Kárpát-medencében. Lantos Lajos, a kultúregyesület korábbi elnöke és Krizbai Hajnalka korábbi titkár kitartó munkájának köszönhető, hogy 16 éve folyamatosan megszervezik a megemlékezést, hogy minden bizonnyal jövőre februárban életnagyságú szobrot kap az író a város főterén, és talán egyszer érvényre jut az a kezdeményezésük is, hogy Herczeg Ferencről utcát nevezzenek el Versecen. Vitt Sándor jelenlegi elnök és Virág Bene Klára titkár nagy munkát vállalt, hisz annak a verseci magyarságnak az ügyét vállalta fel, mely legtávolabb a vajdasági tömbmagyarságtól két évtizeddel ezelőtt vesztette el az anyanyelvi oktatást. Jelenleg 29 általános iskolás (1–8. osztályig) jár anyanyelvápoló órákra, a kultúregyesületben is kb. ennyi gyerek, és 40-50 felnőtt fejt ki tevékenységet. Ők azok, akik a vegyes kórusban énekelnek, néptáncokat járnak, verset mondanak, és ápolják nagy elődeik emlékét.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége