– Csakis az egységes és erős szakszervezet lehet kompetens tárgyalópartnere az államnak és a munkáltatóknak – hangzott el tegnap a Szakszervezetek ma – Hogyan tovább? elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Szerbiai Nyugdíjasok Szakszervezetének Egyesülete (USPS) szervezett a fővárosban.
A beszélgetésen leszögezték, hogy a szóban forgó szervezetek jelenlegi problémái közül a legnagyobb, hogy sok kis, egymással nem kommunikáló szakszervezet működik, valamint az, hogy több szakszervezeti vezető személyes érdekeit nézi, nem a munkásokét tartja szem előtt.
Živomir Tešić, az USPS elnökhelyettese ismertette, hogy ma 23 310 bejegyzett tagszervezet és 6 nagy szakszervezeti központ működik Szerbiában, majd rámutatott arra, hogy ennyi különálló szervezettel lehetetlen egységesen fellépni a munkások jogainak érdekében. Meglátása szerint hatékonyabb lenne, ha egységes szakszervezetet alapítanának, amelyben kezdeti lépésként megfogalmazhatnák a kulcsfontosságú problémákat és kérdéseket.
Srećko Mihajlović szociológus szerint jelenleg az említett társulásokban már odáig fajult a helyzet, hogy a szakszervezeti vezetők egymást okolják a foglalkoztatottak rossz helyzetéért, a munkanélküliségért, nem pedig az államot. Az USPS-nek szerinte egy munkacsoportot kellene létrehoznia, amely szakszervezetből szakszervezetbe járna, hogy lehetséges társulási opciókról egyeztessenek.
Zoran Ivošević, az Union Egyetem Jogi Karának professzora szerint meg kellene vonni a szakszervezeti vezetők privilégiumait, hiszen – ahogy ő látja – ezek is hibáztathatók a fennálló helyzetért.
– A szakszervezeti vezetők védelmet élveznek mandátumuk alatt és még két évig a lejárta után is. A munkaadóknak szabadnapot kell szavatolniuk számukra akkor, amikor szakszervezeti tevékenységüket végzik. Ezeket a privilégiumokat el kell törölni – véli Ivošević.
