2024. április 25., csütörtök
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Eat or heat

Mivel fűt a télen?

Enni vagy fűteni, ez itt a kérdés! A címbeli hamleti kérdést nem más, mint a brit munkáspárt miniszterelnök-jelöltje tette fel a minap. Eszünk vagy melegszünk, ez itt a kérdés. Lehetséges, hogy ennyire le lenne gatyásodva a ködös Albion munkásosztálya? De sebaj, a szigetországban is jelentkezett egy megmentő, aki úgy tűnik, követni próbálja – legalábbis szóban – a magyarok Orbánját, aki elkezdte szisztematikusan faragni a rezsiköltségeket.

A tél közeledtével már nem csak nálunk fő a feje a hétköznapi embernek. Az angolokat is a hideg rázza, ha belegondolnak, mekkora összeget kell leszurkolniuk a fűtésért hónapról hónapra. Az energiahordózók Angliában is jelentősen megdrágultak, miközben a nagy energiaszolgáltató vállalatok négy év alatt 12 milliárd font hasznot vágtak zsebre. A túlszámlázásnak véget kell vetni – vallja az angol politikus.

Az energia korunk egyik legértékesebb árucikke. Gazdasági válság ide vagy oda, aki árammal, gázzal, kőolajipari termékekkel, netán szilárd tüzelővel kereskedik, rá nem fizethet. Emelik az árakat, a nép meg fizet, ha tud. Nem kell sok, ha a Közel-Keleten a megszokottnál hangosabb a kardcsörtetés, netán lőnek is néhányat, máris érzékenyen reagál az energiapiac: drágul a nyersolaj, melynek hordójáért már száz dollárnál is többet kérnek. Másnap már a benzinkutak áraiba is be van építve az új olajár, vitának helye nincs.

Enni vagy fűteni, ez itt a dilemma! Az nem lehet kérdés, hogy enni kell, már a régi öregek is megmondták: télen a gubát, nyáron a gúnyát el ne hagyd! A fejlett kapitalista társadalmakban is már-már a szájuktól kell megvonni az embereknek a falatot, hogy rendszeresen törleszteni, fizetni tudják az energia, a villany, a földgáz és a fűtésszámlát. A munkáspárti vezér meg is adta az enni vagy fűteni dilemmára a legkézenfekvőbb választ: ha megválasztják, azonnal 20 hónapra befagyasztja az energiaárakat. Ettől azután az energiaszolgáltató mamutvállalatok dúsgazdag vezéreinek lett libabőrös a háta. Perek sorozatával fenyegetőznek, ha rajtuk kívül valaki más is megpróbálna belenyúlni az energia feliratú zsírosbödönbe.

Anyaországi nemzettársaink számára már nem csak ígéret az energiaárak megzabolázása, a rezsicsökkentés. Orbán Viktor, a szabadságharcos Robin Hood – kritikusai előszeretettel nevezik így – módjára szembe szállt az extraprofitot bezsebelő energiavállalatokkal. Az egyik legnagyobb, német érdekeltségű energiaszolgáltatót, az e-on céget pedig visszaállamosították, az állam visszavásárolta a többségi tulajdont. A kormányzat ily módon jelentős mértékben befolyásolni tudja az energiaárakat.

De mit szóljunk mi itt a Balkán sötét bugyraiban? Amíg Magyarországon a rezsiköltségek lefaragása jegyében 10-10 százalékkal csökkent a villanyáram és a földgáz ára, addig Szerbiában hasonló arányban drágult az áram és közel öt százalékkal a földgáz. Ez nem igazság, amíg magasabb életszínvonalat produkáló anyaországban csökkenek a megélhetési költségek, addig mi szó nélkül fizetünk az állami áramelosztónak (az adósokat kikapcsolják, legalábbis Vajdaságban), meg az orosz nagytestvérnek, akinek olcsó pénzen az ölébe pottyant a kőolajiparunk szőröstül-bőröstül, gázostul-olajostul. Sőt még hagytuk, hogy a termálvizekre, az egyre több településen kifúrt termálkutakból kifolyó meleg vízre is rátenyereljenek, minden köbméter termálvízért fizetni kell. Pedig a geotermikus energia alternatív megoldás lehetne az energiaínség enyhítésére. Sok helyen üvegházakat és lakásokat is melegítenek vele egyszerre.

Az Oroszország Hangja rádióállomás meg azzal ijesztget, hogy Európa az elmúlt száz év legzordabb telére számíthat. Egyes német kutatók szerint is nagy valószínűséggel az évszázad leghidegebb tele elé nézünk. Az előrejelzések szerint januárra és februárra igen alacsony hőmérséklet, farkasordító hideg várható, enyhülés pedig majd csak valamikor áprilisban érkezik. Az igen hideg időjárást a Nap alacsonyabb fokú aktivitásával, valamint az Európára is kiterjedő északi-sarki áramlatokkal magyarázzák. Reméljük, nem teljesülnek be a pesszimista jóslatok, hiszen már így is ingünk-gatyánk rámegy a fűtésre. Legtöbben szilárd tüzelővel, fával vagy szénnel, esetleg más energiahordozóval kombinálva próbálják meg felvenni a küzdelmet a téllel.

A vajdasági ember nem ül fel az ijesztgetéseknek, különösen nem faluhelyen. Jól termett idén a kukorica, és régen volt a tengeri ennyire olcsó. A száraz morzsolt szemek kilója is alig haladja meg a tíz dinárt, a csöves kukorica ára pedig jóval alatta marad. Na már most, egy tonna csöves kukorica felér egy tonna barnaszénnel, még olcsóbb is, és könnyen hozzá lehet jutni. Aki próbálta, tudja, hogy a kukoricával felfűtött kályha csak úgy izzik, ontja a meleget. A vidéken, kisebb településeken élők kevésbé vannak kiszolgáltatva az energiaszolgáltatóknak, könnyebben feltalálják magukat, és nem ijednek meg az orosz téltől sem