Nem tudom, hogy kit akarok, viszont tudom azt, hogy kit nem akarok... Politikai realitásunk erre korlátozódott... Döntés születik a miniszterek leváltásáról, de akkor, mintha szégyellnék ismertetni a jobb kádermegoldást, közlik a nyilvánossággal, hogy „az új jelöltekről az adott tisztségekre még nem tárgyaltak”. Hogy nem tárgyaltak?! Leváltják a főváros polgármesterét, tehát eltávolítják a kormányfői tisztség után a legfontosabb tisztséget betöltő tisztségviselőt (legalábbis így rebesgetik), de a polgárok nem tudják, ki lesz Belgrádnak jobb.
Ki áll majd e mögé a program mögé? A párttestület? Azok, akik nem értenek egyet ezzel az állásponttal, azt mondják majd, hogy a választások során a nép mindent mérlegre tesz. Nincs már időnk a választásokra várni! A belgrádiaknak, és a többi szerbiai polgárnak is, minden nap számít... Amikor a huligánok nem verik meg a sofőröket az autóbuszokban, amikor a szülők nem rettegnek, ha gyerekeiket elküldik az iskolába. A pártokkal ellentétben, a polgárok nem választási ciklusokban élnek. Szükségük van arra, hogy életüket mindennap éljék.
Lehet, hogy ez az utóbbi hónapokban számtalanszor megismételt mondat: „Az új jelöltről az adott tisztségre még nem tárgyaltunk” csak egy módja, hogy a kíváncsi újságírókat elrettentsék a találgatásoktól.
De még ha ez is lenne az indíték, a politikusoknak fel kellene fogniuk, hogy csak akkor leszünk képesek megérteni az országban folytatott politizálást, ha tudjuk, ki áll készen arra, hogy magára vállalja a felelősséget, ki az, aki magabiztosan kiáll elénk, és azt mondja, ő jobb polgármester, miniszter vagy közvállalat-igazgató lesz az elődjénél... Mert mindaddig, amíg azoknak a megválasztása, akik ilyen-olyan módon a sorsunkról döntenek majd, pártértekezletek és pártközlemények mögött rejlik, a polgárok azt fogják hinni, hogy magatok sem hisztek abban, hogy jobban is élhetnénk. (Blic)
