2024. március 28., csütörtök

Ferenc pápa a forradalmár

Forradalmi pápa – a Le Monde c. francia lapnak ez a címe beszédesen tanúskodik arról, mi a lényege az új pápáról a megválasztása óta eltelt fél évben megjelent rengeteg hírmagyarázatnak, elemzésnek, találgatásnak. A világsajtó ugyanis már régen nem foglalkozott annyit a pápával, mint most. És az elemzések tömkelegét meghatározzák a címek: Korszakváltás, Ferenc az Új Világ pápája, Az egyház új arca, Új hangvétel a régi harcok helyett stb. Mert ennek a nagy érdeklődésnek csak felszíni része az a változás, amit Ferenc pápa a homoszexuálisokkal vagy a nőkkel kapcsolatos álláspontba hozott. A homoszexuálisokkal kapcsolatban azzal a nyilatkozatával, hogy „Ki vagyok én, hogy elítéljem a melegeket”; vagy „Ha valaki meleg és az Urat keresi, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak róla”. Ahogyan a Hospodarské Noviny c. cseh lap írta: „Ferenc pápa a katolikus egyház történetében a legnagyobb lépést tette a homoszexuálisok felé”. Az egyháznak a nőkkel kapcsolatos álláspontja már XVI. Benedek idején változni kezdett, hisz ma már a plébániákon szolgáló nők száma megközelíti a papokét. De Ferenc pápa külön hangsúlyozta: „Az egyház elképzelhetetlen aktív nők nélkül”; „Az egyház nők nélkül, olyan mint az apostolok Mária nélkül”. Külön figyelmet keltett a többi vallás iránti viszonya. „Új kezdet az anglikánok és a katolikusok viszonyában” – hirdette az egyik újságcím, „a pápa testvéreinek nevezte a mohamedánokat” – erről szólt a másik.

Az igazi fordulatot, forradalmi változást azonban már az elmélyültebb vizsgálatok fedezték fel a társadalmi kérdésekben elfoglalt álláspontokban. Ezzel kapcsolatban vannak óvatoskodók, akik arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad eltúlozni azt az újdonságot, amit Ferenc pápa ezzel kapcsolatban hozott: „Ne várjunk tőle cunamit, nagy változásokat. Helyette inkább szociális érzékenységet. Evolúciót és nem revolúciót”. Az elemzők többsége azonban természetesnek veszi, hogy a pápa a vallás keretei között marad, de ezekben a keretekben lényegesen megváltoztatja az egyház hozzáállását, amivel fordulatot akar előidézni a világban is.

Ez a fordulat a szegények kérdésének előtérbe állításával kezdődik, aminek alapján a lapok már arról cikkeztek, hogy a pápa célja „szegény egyházat a szegényeknek”. Nemcsak a szegények bevonásával: „Az evangélium nem keveseknek van fenntartva, hanem mindenkié”. Még inkább azzal, hogy megfogalmazza a világ szegényeivel kapcsolatos feladatokat. Első Rómán kívüli hivatalos útja Lampedusába vezetett, arra az olasz szigetre, ahová az afrikai menekültek érkeznek, hogy látogatásáról „Ferenc provokálja a jólétben élő világot” címmel jelenjen meg tudósítás. A pápa ugyanis ott azt hangsúlyozta: „A Biblia Istene törődik a szegényekkel”, mi viszont „a közöny globalizálódásának” korszakában élünk, amely „elrabolta képességünket, hogy sírjunk”, amelyben „elveszítettük a testvéri felelősség érzését”. Mert „A jólét kultúrája oda vezetett, hogy csak önmagunkkal törődünk, érzéketlenné válunk mások sikolya iránt”. Amikor pedig fogadta a FAO Rómában ülésező közgyűlésének tagjait „igazi botránynak” nevezte, hogy a világon milliók halnak éhen, amikor a megtermelt élelem „elegendő mindenki számára”. Úgyszintén megoldást sürgetett, hogy ne mélyüljön tovább a szakadék „azok között, akiknek van miből megélniük, és azok között, akiknek morzsák jutnak”.

Mire eljutott első külföldi útjára, a Rio de Janeiróban tartott ifjúsági világtalálkozóra, ezekből a megnyilatkozásokból már egy egész társadalmi program bontakozott ki, amelyet a sajtó bátor fordulatnak, a mai ember bátor szemléletváltásának, az egyház „nyitásának” minősített. Ez a program a „fényűzés kultúrája” és a „hamis bálványok” elleni támadással kezdődik. Mert – ahogyan Ferenc pápa első enciklikájában, a Lumen fidei-ben, (A hit fényében) fogalmaz: „Elfelejtettük, hogy a keresztény élet állandó harc a bálványok ellen, a Sátán ellen”. Ez a program mozgósít a „múló bálványok”, a pénz és a hatalom ellen, mert „végül ezek birtokolnak minket, mindig többet akarunk belőlük, sohasem vagyunk elégedettek”. Mire ez a program kikerekedett, a lapok már „a világgazdaság újragondolásának” minősítették és arról írtak, hogy „Ferenc pápa a globális világ első pápája lett”, aki nemcsak felszólít mindenkit aki forrásokkal rendelkezik és közösség előtti tekintéllyel bír és minden jóakaratú embert, hogy „soha se hagyja abba, hogy munkálkodjon az igazságosabb és szolidárisabb világért”, hanem már harcot hirdet az öncélú pazarló fogyasztás ellen is.

Nem volt bankszámlája Szent Péternek és „a halotti lepelnek nincsen zsebe”, (a túlvilágra senki sem visz magával földi javakat) jelszavakkal kezdődött ennek a programnak a megfogalmazása Ferenc pápánál. Először azzal lepte meg a világot, hogy maga szakított a vatikáni pompával: nem költözött be az Apostoli Palotába, hanem ott maradt a Szent Márta Vendégházban, ahol a pápaválasztásra megérkezésekor elhelyezték. Még onnan is egyik argentin pap barátjának írt levelében, (amit az El Clarin c. argentin lap leközölt) arra panaszkodott, hogy el akarják szigetelni. Szerény fehér öltözéket, aranykereszt helyett fémkeresztet választott. Nagy eréllyel hozzálátott a vatikáni pénzügyek rendezéséhez, megkezdte a vatikáni bank felülvizsgálatát, alakított egy kilenc tagú bizottságot a kúria átszervezésére. Igazában azonban az ifjúsági világtalálkozóval kapott lehetőséget arra, hogy programját a világ elé tártja. Ott találkozott a tömegekkel: miséjén minden egykori rekordot megdöntve három millió ember vett részt. És találkozott az ifjúsággal, a fiatalokkal, akiket elküldhetett, hogy hirdessék az igét, a világ problémáinak új megközelítését.