2024. március 19., kedd

Az SPD várakoztatja Merkelt

Sikeresen vette az idei legnehezebb akadályt Angela Merkel német kancellár, amikor a jobbközép CDU–CSU párszövetséggel szeptember 22-én elsöprő győzelmet aratott az országos (szövetségi) parlamenti választáson, és csupán öt mandátummal maradtak le az abszolút többségtől az alsóházban (Bundestagban). A munka neheze azért még hátravan, hisz négy évig vezetni kell az EU vezető hatalmának számító Németországot, s Merkel mindenképpen szeretné kitölteni immár harmadik hivatali idejét, ami 2017-ben jár le.

Az országot 2005 óta vezető Merkel kancellár – akinek óriási szerepe volt a látványos választási győzelemben – stabil parlamenti többségre támaszkodó kormányt akar alakítani. Ehhez viszont koalíciós partnert kell keresnie, mert Merkel eddigi egyetlen szövetségese a 2009 óta működő koalíciós kormányban, a liberális FDP be sem jutott a parlamentbe. A koalíciós egyezkedések az új Merkel-kabinetről több hétig is elhúzódhatnak, addig a jelenlegi kormány viszi az ügyeket Németországban.

Eddigi két kormányában szintén voltak koalíciós partnerei Merkelnek. Az első hivatali ideje alatt 2005 és 2009 között nagykoalícióban kormányzott a szociáldemokratákkal (SPD), a 2009-ben kezdődött másodikban pedig a liberálisokkal (FDP).

Az új koalíciótól még nem zárkózott el a három ellenzéki párt egyike sem, amelyek a vasárnapi választáson bejutottak a Bundestagba. Mégis egyikük sem sietné el a közösködést Merkellel, mert tartanak a kancellár mögött álló keresztény-konzervatív CDU–CSU-tól, amely olyannyira megerősödött, hogy a koalíciós társat – állandó kompromisszumokra kényszerítve – akár tönkre is teheti.

Berlinben sok politikai elemző ismét nagykoalíciót valószínűsít a jobbközép CDU–CSU és a balközép SPD között, de hosszú és nehéz tárgyalásokkal számolnak. A győztes Merkel már be is jelentkezett legfőbb választási riválisánál, a második helyen végzett ellenzéki szociáldemokratáknál, hogy kipuhatolja, hajlandóak-e ismét tárgyalni a (nagy)koalícióról.

A kancellár nem zárja ki azt sem, hogy a Zöldeket is megkeresi koalíciós ajánlattal, de elsőként a legerősebb ellenzéki párttal, az SPD-vel egyeztetne. Ráadásul a CDU–CSU és a Zöldek koalíciója valóságos kuriózum lenne Németországban; programjuk, illetve célkitűzéseik nagyon különböznek.

A szociáldemokraták tartózkodva, sőt nagyon visszafogottan reagáltak Merkel ajánlatára, és türelmet kértek. Elnökük, Sigmar Gabriel azt mondta a kancellárnak, hogy a pártvezetés pénteki ülésén (konventjén) elemzik az új politikai helyzetet és napirendre tűzik az esetleges koalíciós tárgyalások ügyét; ezután lehet csak visszatérni a kérdésre. Gabriel azonban nem rejtette véka alá fenntartásait és félelmeit sem. Kijelentette: a Merkel vezette konzervatívok eddig mindig tönkretették a koalíciós partnerüket, ezért az SPD „nem áll sorba”, hogy együtt kormányozzon velük.

Peer Steinbrück, a szocdemek kancellárjelöltje a választási eredmények ismertetése utáni nyilatkozatában azt javasolta pártjának, hogy inkább maradjon ellenzékben, ne fogjon össze Merkellel, akinek az első kormányában egyébként pénzügyminiszter volt. Nem sokkal később már finomított álláspontján. Közölte: pártjának megvan a maga száznapos programja, s kormányra kerülve végre is szeretné hajtani.

Szerinte a koalíciós tárgyalások sikere attól függhet, hogy ez az SPD-program – amely a „társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerűség” elvét helyezi előtérbe – mennyire egyeztethető össze a CDU–CSU célkitűzéseivel. Steinbrück azonban nem árulta el, hogy a belpolitikai vagy az unióval kapcsolatos kérdések szerepelnek-e hangsúlyosabban az SPD koalíciós „kívánságlistáján”.