2024. március 28., csütörtök

Kína: Kettős beszéd a gazdaságról

Különös módon számolnak a világ második legnagyobb és legerősebb gazdaságaként elkönyvelt Kína pénzügyi vezetői. Persze az is lehet, hogy az illetékes tárca elöljárói nem mindig egyeztetik a nyilvánosságnak szánt számaikat, és ez akár a valóság elkendőzésének szándékára is utalhat.

Ezt legékesebben talán Lou Csi-vej pénzügyminiszternek és helyettesének, Csu Kuang-jaonak a példája bizonyítja. Előbbi a nyár derekán lebonyolított amerikai–kínai kereskedelmi tárgyalásokon még arról beszélt, hogy az idén csak hétszázalékos gazdasági növekedést várnak Kínában. Ráadásul állításában azt is megkockáztatta, hogy talán a hazai össztermék (GDP) 6,5 százalékos növekedése „sem jelentene problémát”. Igaz, gyorsan hozzátette: a kormány célja mégis a hét százalék.

Csu Kuang-jao pénzügyminiszter-helyettes azonban később „kijavította” főnökét. Derűlátón nyilatkozott, és már 7,5 százalékos éves GDP-növekedésről beszélt. Szerinte ez gazdaságösztönző intézkedések nélkül is biztosítható. Az állami statisztikai hivatal is egyetért ezzel, és azzal érvel, hogy a kínai gazdaság a stabilizálódás jeleit mutatja.

Nem tudni, mi változott meg a nyár második felében, hogy a minisztériumi illetékes és a statisztikusok is ilyen optimista becslést fogalmaztak meg. Talán az ipar teljesítményének javulása bátorította fel őket? A szektor termelési szintje ugyanis júliusban – éves összevetésben – 9,7 százalékkal nőtt. Ez kiváló eredmény, de a növekedési előrejelzések készítésekor más tényezőket is figyelembe szoktak venni.

Mindazonáltal az optimista becslés a 7,5 százalékos idei GDP-bővülésről szerénynek tűnik a korábbi évek kiugróan jó gazdasági teljesítményéhez és eredményeihez viszonyítva. Sőt a makroadatok jelenleg egyértelműen arra utalnak, hogy a világ második legerősebb gazdasága csaknem 25 éve nem tapasztalt mértékben „lassul”.

A kínai gazdaság 2003 és 2007 között évente kétszámjegyű ütemben bővült; 2007-ben pedig rekord magasságba szárnyalt: a GDP 14,2 százalékkal nőtt. A 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság utáni években is irigylésre méltó teljesítményt ért el, hisz egyszer sem csökkent kilenc százalék alá évente. Ráadásul 2010-ben már ismét 10,4 százalékot tett ki a GDP-növekedés.

Az utóbbi években azonban fokozatosan lassult a kínai gazdaság a kiváló korábbi időszakhoz képest. Két évvel ezelőtt a kínai GDP ugyan még 9,3 százalékkal gyarapodott, de tavaly már „csak” 7,8 százalékkal bővült.

Az idei év első félében azonban 7,5 százalékra lassult az ütem, két okból kifolyólag: 1. a globális méretűre duzzadt pénzügyi-gazdasági válság miatt csökkent a kínai exporttermékek iránti kereslet; 2. a hazai (kínai) piac a reméltnél lassabban bővül, illetve a vásárlóképes középréteg még nem elég erős ahhoz, hogy a fogyasztás felpörgetésével „húzza” a gazdaságot.

A fékeződés fő oka természetesen a bő fél évtizede önhibájából válságba került Egyesült Államok és Európai Unió keresletvisszaesése. Ez óriási kihívás elé állítja a Li Ko-csiang miniszterelnök vezette új kínai kormányt, amely a belső kereslet felélénkítésével igyekszik változtatni a helyzeten. Ez azonban időigényes folyamat, hiszen a minden korábbinál nagyobb felvevőpiacot, fizetőképes keresletet jelentő kínai középosztály még nem akkora, hogy nagy mértékben rá lehessen hagyatkozni.

Ezért a kormány egyre nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági szerkezet átalakítására, amelynek egyik kiemelt célja és feladata épp a belső fogyasztás növelése. Lou Csi-vej pénzügyminiszter szerint a Kínában bevezetett strukturális reformok hosszú távon meg fognak térülni, még akkor is, ha ennek következménye a növekedési ütem mérséklődése lesz.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a növekedést nem lehet csak a belső motorok felgyorsításával, a beruházások és a fogyasztás növelésével elérni. Ez valóban hosszabb távú cél lehet. Ezért az évtized végéig a kínai gazdaságban inkább az évi hat százalék körüli bővülés valószínűsíthető.