Kanadai aktivisták 1971-ben egy olyan mozgalmat indítottak útjára, amely mára a világ legnagyobb környezetvédelmi szervezete lett. A jelentős eredményeket elkönyvelő Greenpeace elsősorban az ember környezetpusztító tevékenysége ellen küzd erőszakmentes, ám igencsak látványos akciókkal. A szervezet hivatalosan minden politikai csoportosulástól és ideológiától elhatárolódik.
„Gyermekeid 21. századáért harcolsz – pokolba a szabályokkal!” – David McTaggart, a Greenpeace egyik alapítója.
Az amszterdami központú, több mint 40 országban irodával rendelkező szervezetet sok ezer lelkes, környezettudatos ember támogatja világszerte. Célkitűzései között szerepel a globális felmelegedés megállítása, az atomenergia használatának betiltása, a tengerek és óceánok szennyezésének a beszüntetése, az erdők és az élővilág megóvása, a genetikailag módosított élelmiszerek üzleti célból történő előállításának a betiltása. A környezetvédelmi szervezet több évtizedes munkájának történetét képtelenség két-három hasábba bepréselni, ezért most csak egy-két érdekesebb részletet emelünk ki.
A ZÖLD KEZDETEK
A vietnámi háború után egyre gyakoribbak lettek az atomkísérletek elleni tüntetések, a fiatalok nyíltan szembeszálltak a politikai vezetés szándékaival, és a média szívesen tudósított ezekről az eseményekről. Bob Hunter, David McTaggart, Jim Bohlen, Paul Coté, Irving Stowe és a The Don’t Make a Wave Committee (Ne verj hullámot bizottság) maroknyi csapata 1971. szeptember 15-én egy bérelt, rozsdamarta halászhajóval azzal a szándékkal hagyta el Vancouver kikötőjét, hogy a térségbe behajózva megakadályozza az Alaszkához tartozó Aleut-szigeteknél tervezett föld alatti nukleáris kísérleteket. A hajót Bill Darnel, a fiatal kanadai szociális munkás keresztelte át Greenpeace-re, a zöld és a béke fogalmát összekapcsolva talált ki nevet a természetvédők és a békeharcosok csoportjának. Néhány nap alatt a kanadaiak tevékenysége globális médiafigyelmet nyert. A haditengerészet nem hagyta, hogy úti céljukat elérjék, az eset mégis nagy nemzetközi visszhangot kapott, hatalmas, éljenző tömeg fogadta őket a kikötőben. Ezen felbuzdulva a lelkes csapat egy vancouveri templom alagsorában hivatalosan is megalapította a Greenpeace-t, amely azóta szeptember 15-én ünnepli a születésnapját. Az amerikai atomkísérleteket még abban az évben leállították.
A TITKOSSZOLGÁLAT JÓ MUNKÁT VÉGEZ
A Greenpeace-nek az 1970-es években ugyan sikerült elérnie, hogy a francia kormány felhagyjon a Francia Polinéziához tartozó Mururoa korallzátonynál folyó vízfelszín feletti robbantásokkal, további előrelépést e téren azonban nem tudott kieszközölni. A franciák tovább folytatták a kísérleti robbantásokat, immáron a vízfelszín alatt.
A Greenpeace-aktivisták 1985-ben újabb nagyszabású tiltakozó akciót hirdettek a mururoai atomtesztek ellen. 1985. július 20-án azonban az új-zélandi Auckland kikötőjében állomásozó Rainbow Warrior nevű hajójukat támadás érte. A francia titkosszolgálat búvárjai két bombát helyeztek el a hajó alján, melynek következtében a detonáció után a hajó elsüllyedt. A robbanásban egy Greenpeace-aktivista életét vesztette. A történtek után nagy nemzetközi nyomás nehezedett Franciaországra, szeptember 20-án Charles Hernu francia védelmi miniszter lemondásra kényszerült, és két nappal később a titkosszolgálat vezetője beismerő vallomást tett. Laurent Fabius akkori francia miniszterelnök a következőképpen nyilatkozott: „A francia titkosszolgálat ügynökei voltak, akik a hajót felrobbantották. A hatóságokat távol kell tartanunk az ügytől, mert nem fogadhatjuk el, hogy nevetségessé tegyék azokat a katonáinkat, akik csak parancsra cselekedtek, és a múltban nagyon veszélyes akciókat hajtottak végre országunkért.” Ezzel a nyilatkozattal Fabius és a kormány álláspontja egyértelművé vált. A legtöbbeket foglalkoztató kérdés azonban, hogy ki adta ki a parancsot, megválaszolatlanul maradt. 1987-ben a francia állam 8,16 millió dolláros kártérítést fizetett a Greenpeace-nek. Az eseményeket megörökítendő hajókeresztelés hagyománnyá vált, és 2011-ben már a harmadik Rainbow Warriort is vízre bocsájtották, amely a két elődjéhez képest már sokkal korszerűbben felszerelt.
JEGESMEDVE A BELGA NAGYDÍJON
A Royal Dutch Shell holland-angol multinacionális olajvállalat gyakran kedvelt célpontja a Greenpeace-nek. A hatalmas médiafigyelmet élvező, idén augusztus 25-én megrendezett belga Formula-1 futamon az aktivisták a nemzetközi díjkiosztó pódium alatt elrejtettek két, az Északi-sarki óceánon folyatott kőolaj-kitermelés elleni tiltakozó transzparenst. A serlegek kiosztása előtt a Shell emblémáival övezett dobogó előtt aktivizálták az egyik feliratot. Mikor azt a belga szervezők eltávolították, akkor működésbe lépett a második, s emellett a nézőtéren is kifeszítettek egy hatalmas tiltakozó feliratot: Jeges-tengeri kőolaj? Nem a Shellre! Az elképesztő bevételekkel rendelkező multinacionális vállalat emblémáját egy jegesmedvefejjel ábrázolták, amely utal a kőolajfúrásoknak a sarki élőlényekre kifejtett káros hatásaira.
NEM MINDEN FEKETE-FEHÉR
A széndioxid üvegházhatású gáz, amely a kutatók többsége szerint nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. A Greenpeace harciasan csatlakozik a széndioxid-kibocsájtás elleni küzdelemhez, viszont egyesek szerint a környezetvédelmi szervezet sokszor túlzásokba esik. Aki nem rest, az rákereshet a Youtube videomegosztó portálon „A Nagy Globális Felmelegedés Svindli” c. dokumentumfilmre, amelyben igen érdekes nézőpontokat találhatunk. A filmben elhangzó vélemények szerint a földi klímát már százmillió évvel az ember megjelenése előtt gyors és szélsőséges kilengések jellemezték. A megszólaltatott szakemberek szerint nem helyes a széndioxidot ipari szennyezőanyagnak nevezni, hiszen keletkezése a földi életfolyamatok egyik legtermészetesebb velejárójára, mindemellett még a tűzhányók is sokkal többet bocsátanak ebből a gázból a légkörbe, mint az ember. Sok más érdekes megállapítás is elhangzik a dokumentumfilmben, s persze önkéntelenül felmerül a gyanú, hogy vajon nem a kőolaj-kitermeléssel foglalkozó multinacionális cégek finanszírozták-e a filmes produkciót. A Greenpeace-nek a környezetvédelem terén kivívott érdemeit elvitatni nem lehet, de nem árt, ha nyitott szemmel járjuk a világot, mert a gazdaságpolitikai és egyéb érdekek még a legnemesebb elméket és eszméket is könnyedén megfertőzik.
