2024. április 18., csütörtök

A szexről beszélni kell

Az idei tanévtől kezdve kísérleti jelleggel Vajdaság tíz középiskolájában bevezették tantárgyként a szexuális nevelést. A tartományban mostantól negyven tagozaton 1200 diák ismerkedhet meg a nemi élettel kapcsolatos kérdésekkel.

A hivatalos adatok szerint Vajdaságban évente 50 ezer nő dönt a terhességmegszakítás mellett. „Feketén”, magánklinikákon állítólag még legalább 50 ezren szakíttatják meg nem kívánt terhességüket. Vajdaság vonatkozásában nem derült ki, hogy a magzatukat elvetető nők hány százaléka kiskorú, az illetékesek ebben a témában a jelentős hányad kifejezést használják. Országos viszonylatban azonban tudni, hogy évente nagyjából 6-7 ezer kiskorú lány fordul nőgyógyászához terhességmegszakítás céljából. Az abortusz nemcsak a nők lelkén ejthet nehezen gyógyítható sebet, hanem a szaporítószerveiken is, és megtörténhet, hogy amikor később gyermeket szeretnének, gondjaik lesznek a fogantatással. Szerbiában a párok 17 százaléka küzd sterilitással. Szerbia pedig a fehér pestissel küzd.

Ezeknek a mutatóknak a tükrében még egyértelműbbé válik, hogy mennyire szüksége van a fiataloknak, a gyermekeknek a szexuális nevelésre. A nemrégiben beinduló vajdasági projektumot sokkal korábban el kellett volna kezdeni. Ha pedig figyelembe vesszük fiataljaink szexuális szokásait, akkor talán azt is megállapíthatjuk, hogy a szexuális nevelést már az általános iskolák felsős osztályaiban el lehetne kezdeni. Ma már nem „cool” szűznek lenni. Ha valaki még nem veszítette el ártatlanságát, az azt jelenti, hogy nem vonzó és nem kívánatos a másik nem számára, egyre lejjebb csúszik az adott tinédzser-társaság ranglétráján és a legtöbb esetben végül enged a nyomásnak. Napjainkra mindennapossá vált, hogy a gyerekek egy igen nagy hányada nem szüzén kezdi meg a középiskolát.

A tizennégy-tizenhat éves fiatalok testileg már érettek a szexre, lelkileg és szellemileg azonban semmi esetre sem. Legtöbbjük azért „csinálja”, mert a többiek is ezt teszik, és közben fogalmuk sincsen arról, hogy szeretkezni egyben felelősség is. Úgy magukkal, mint partnerükkel szemben. A kimutatások egy másik csoportja arra mutat rá, hogy a szerbiai fiatalok nem élnek a fogamzásgátlás lehetőségeivel. Egy részük vagy nem is tudja, hogy miként védekezhetne a nem kívánt terhességgel és a különböző nemi úton terjedő betegségekkel szemben, vagy hajmeresztő tévinformációik vannak ezzel kapcsolatban, másik részük pedig nem is hajlandó a biztonságos szexre, még akkor sem, ha világos számukra: védekezés nélkül minden egyes szeretkezés orosz ruletté válik.

Pornó és erotikus tartalmak csorognak a televízióból, a bulvársajtóból, az internetről pedig ne is beszéljünk. Az XXX oldalakon nincs az a tartalom, amelyekhez nem juthatna bárki hozzá néhány klikk után. Patriarchális társadalmunkban a szülők legtöbbje továbbra sem beszél nyíltan gyermekével a szexualitásról, így azok egymás között, valamint az előbb említett tartalmakat felhasználva tájékozódnak, világosulnak fel. A pornó viszont igencsak torz elképzeléseket ültethet el azokban, akik ilyen módon szerezték első ismereteiket a szexről. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mondjuk a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben készített felnőttfilmek kora esti matinénak tűnnek a XXI. század pornótartalmai mellett, világos, hogy a gyerekekben, fiatalokban mennyire elferdített kép alakul ki a szexualitásról. Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a kortárs pornótartalmakon „szocializálódó” fiatalok többsége később igencsak súlyos szexuális problémákkal küzd.

Igen, a gyerekeknek, fiataloknak szükségük van a szexuális nevelésre. Azt azonban nem szabad elvárnunk, hogy az iskola minden terhet levegyen a vállunkról, a szülőknek szintén nyitottabbá kell válniuk és őszintén beszélgetniük gyermekeikkel erről a témáról. Mert egy bizonyos kor felett a csemeték számára is egyértelművé válik, hogy feltehetőleg őket sem a gólya hozta.