A nyaralást manapság nem mindenki engedheti meg magának, a nyári szabadság idején viszont érdemes a kánikulát vízpart közelében átvészelni. Tenger helyett van folyó, a folyami hajózás pedig nagy népszerűségnek örvend a Tiszán, mert nemcsak a természet szépségében lehet gyönyörködni, de egyre divatosabb különböző rendezvényeket tartani hajón, sőt a vízi közlekedéssel olyan helyeket is meg lehet közelíteni, amelyeket szárazföldről nem.
A 37 éves zentai Adrijan Arsenović jóformán a születése óta szeli a folyami vizeket Arianna nevű hajóján. Megrendelésre szállít utasokat, de kérték már fel ökológiai expedícióra is, sőt újabban olykor kisebb rendezvényeket, legény- és lánybúcsúkat, osztálytalálkozókat is tartanak a hajóján.
- Az édesapám 1975-ben vásárolta meg a hajót, és alakította át jachttá. A nővérem után keresztelte el Ariannának. Én mindössze 18 hónapos voltam, mikor már családostul hajóztunk vele. A hajózás nálunk családi hagyomány, már a dédapám, a nagyapám és az apám is ezzel foglalkozott. A nagyszüleim Apatinból származnak, egy gőzhajóval érkeztek Zentára, és itt telepedtek le. A nagyapámat nem ismertem, mert fiatalon elhunyt, azt tudom, hogy ő volt Zentán az első révkapitány. Az édesapám pedig a magyar hajózás képviselője volt Belgrádban 1996-ban bekövetkezett haláláig. Én akkor voltam húszéves. A szüleim felhajóztak Mindszentre, hogy megünnepeljék a házassági évfordulójukat. A strandon, ahol kikötöttek, az apám bement egy büfébe üdítőért, és a parton érte a halál, miközben a vizet nézte.
Adrijan azóta egyedül vezeti az Ariannát. A hajó hossza 13, szélessége pedig 3,5 méter. 12 férőhelyes, ágyakkal, mini konyhával felszerelve. A hosszú évek során a környék szakaszait milliószor bejárta, a Tiszát úgy ismeri, mint a tenyerét.
- A leghosszabb utam 2002-ben volt, amikor egy tudományos felfedezőútra bérelték ki a hajómat. A Titelnél lévő 0. km-től felhajóztunk egészen az ukrán-magyar határig. Az ökológusok vízmintát vettek a folyó különböző részein, megvizsgálták az élőlényeket, a halakat és a növényzetet is. Egyéb különösebb kalandban nem volt részem. A Tisza igen csendes a szerbiai szakaszon, mióta megépült Törökkanizsánál a zsilip. Az időjárás viszontagságaitól sem kell tartanom, mert a hajó igen stabil. Most augusztusban szép a folyó, tiszta, zöldes színe van, gyakran látni őzeket úszni a Tiszában. De igazából minden évszakban más miatt érdemes hajózni. Ősszel a vöröses-barna színek miatt látványos a természet.
A hajózási idény márciustól októberig tart, de Adrijan hajózott már télen is.
- Tulajdonképpen addig lehet hajózni, amíg a folyó nem fagy be. A jég az egyetlen, ami megállítja a hajómat. Télen is igazán szép látványt nyújt a természet, de akkor inkább a vadászok keresnek meg. Nyáron van természetesen a legnagyobb igény a hajózásra, ilyenkor gyakran járok külföldre, Magyarországra is. Általában valamelyik ottani rendezvénnyel összehangolva hirdetünk meg járatot, különböző halfesztiválokra vagy a csongrádi napokra hajózunk át minden évben. Szegedre az út 5 óra, Magyarkanizsára 2,5 óra, a zentaiak általában azt kérik, hogy vigyem el őket a halászcsárdához, az egyórás hajóút. De ha hozzávesszük, hogy a szárazföldi határátkelésnél milyen hosszú ideig kell sorban állni, akkor néha gyorsabb hajóval menni. A folyami határátkelést ugyanis előre be kell jelenteni, így addigra ott várnak a rendőrök, akik megvizsgálják a felszerelést, az úszómellényeket, a horgonyokat, a kikötéshez szükséges drótkötelet, valamint ellenőrzik, hogy hány utas van a hajón.
A hosszabb utakra Adrijant családja, felesége és két gyermeke is elkíséri. Bár kisfia tíz-, kislánya pedig mindössze hétéves, apjuk reménykedik, hogy egyikük továbbviszi a családi hagyományt.
- Korai még erről beszélni, de nagyon szeretném, ha egyikük a szülője, nagyszülője és dédszülője nyomdokába lépne. Egyelőre úgy tűnik, a kislányomat, Katarinát érdekli jobban a hajókázás.
Bár Adrijan gyakorlati tudása, tapasztalata tagadhatatlan, mégis egyik álma az, hogy folyami hajóskapitány, majd pedig ő is nagyapja nyomdokaiba lépve a zentai révkapitány legyen.
- Amint a gyerekek nagyobbak lesznek, szeretnék elmenni és letenni az ehhez szükséges vizsgákat. Két évet kell nagy hajón tölteni, utána pedig a különböző szakaszokon vizsgát tenni. A másik nagy álmom az, hogy Zentán egy kikötői vendéglátóegységet nyissak, úgy vélem, lenne itt szükség erre, ahol kiköthetnek és elidőzhetnének az utasok. Azt is tervezem, hogy egy nagyobb hajót veszek, vagy bérlek, mivel gyakran egy busznyi turistát szeretnének elvinni hajótúrára, ami körülbelül ötven személyt jelent. Az én hajóm pedig inkább családi túrákra alkalmas. Ilyenkor általában úgy oldjuk meg, hogy a csoportot kétfelé osztják, és egyikük városnézésre megy, a másik fele pedig eljön hajózni, majd cserélnek. Most hétvégén Törökkanizsára hajózok, ott lesz egy háromnapos rendezvény, de általában a Facebook közösségi oldalon – Hajókázás a Tiszán – szoktam meghirdetni a tervezett utakat és az árát is.
