2024. március 28., csütörtök

A Földet és önmagunkat melegítjük fel

Ha az utóbbi évek szeszélyes időjárása miatt a Földön végigsöprő viharok és egyéb katasztrófák még nem győzték volna meg az embereket arról, hogy valami nagyon megváltozott körülöttük, most más módon is megbizonyosodhatnak erről. Csupán az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legfrissebb, de még nem végleges, 2013-as jelentésébe kell belelapozniuk.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

A tudományos (objektív) tényekre épülő dokumentumból szintén az derül ki, amit az emberek sokfelé tapasztalnak, de talán még nem merik hangosan és tömegesen kimondani: felelőtlen és bűnös viselkedésükkel rossz irányba fordították az éghajlatot, amivel globális felmelegedést idéztek elő a saját birtokuknak gondolt bolygón. Ezzel pedig mindent és mindenkit olyan veszélybe sodortak, aminek a következményei beláthatatlanok lehetnek.

A Földön nem egy jégkorszak, rengeteg borzalmas természeti katasztrófa pusztított már, de a veszélyhelyzeteket sohasem az ember gerjesztette. Eddig. Az utóbbi évtizedekben (1951 óta) az ember oly mértékben károsította a természetet, a környezetet, a Földet, hogy a jelenleg tapasztalható (vész)helyzet, vagyis a rengeteg faj kipusztulásával fenyegető klímaváltozás, illetve globális felmelegedés fő felelősének tekinthető. Az IPCC-dokumentumot kidolgozó szakértők elutasították a szkeptikusok gyakran hangoztatott állítását, mely szerint a felmelegedés üteme az utóbbi időben lelassult volna. A földkerekséget veszélyeztető felmelegedés elsődleges oka az, hogy a légkörben rendkívüli módon megnőtt – az emberi tevékenység nyomán keletkező – szén-dioxid mennyisége.

A seregnyi szakember közreműködésével elkészült IPCC-jelentés összeállítói máris komolyan számolnak azzal, hogy a felmelegedés egy idő után ellenőrizhetetlenné válhat. A tudósok szerint a Föld légkörének jelenlegi magas szén-dioxid-tartalma akár még meg is duplázódhat. Még akkor is, ha a következő év(tized)ekben az egész világon sikerül csökkenteni a kibocsátást. A kétszeres szén-dioxid-szint pedig valószínűleg olyan rossz éghajlatot idéz elő, amely már szinte a teljes szárazföldi jégtakaró elolvadásával (ezáltal tengerszint-emelkedéssel), eddig még nem tapasztalt forróságú hőhullámokkal, a növényi és állatvilág megváltozásával, sok faj kipusztulásával, valamint az élelmiszer-termelés és ellátás felborulásával jár majd. Ez utóbbinak – klimatikus eredetű – éhínség lesz a következménye.

A felszíni átlaghőmérséklet már most is 0,8 Celsius-fokkal haladja meg a kétszáz évvel ezelőtti szintet, aminek a legjobb bizonyítékai épp a szélsőséges időjárás és környezeti jelenségek, mint például a hőhullámok, a gleccserek rohamos olvadása és a tengerszint fokozatos emelkedése. A klímamodellek vészjóslóak, üzenetük pedig egyértelmű: ha az emberiség nem fogja vissza a szén-dioxid-kibocsátást, és nem tesz semmit a felmelegedés ellen (például lassítja az erdőirtásokat), a Föld felszínének átlagos hőmérséklete további (jó esetben „csak”) másfél, de még az is lehet, hogy legalább 2,77 Celsius-fokkal emelkedhet.

A két Celsius-fok (mások szerint ennél valamivel alacsonyabb) a bűvös határ, amit nem lenne szabad átlépni. Ellenkező esetben, vagyis ha további két fokkal, esetleg annál többel emelkedne a Föld átlaghőmérséklete, súlyos és tragikus következményekkel járó (mint amilyen a fajok tömeges kipusztulása) folyamatok és változások sora kezdődne. Ennek megakadályozása csak nemzetközi összefogással érhető el. Egy új – jogilag kötelező és jelentős mértékű környezetvédelmi vállalást tartalmazó – nemzetközi klímamegállapodás kellene. Ez azonban jelenleg nem tűnik valószínűnek, hisz az eddigit, vagyis a Föld felmelegedését okozó (üvegházhatású) gázok kibocsátását szabályozó kiotói jegyzőkönyvet sem tartja be több nagy ország.

A szakértők és a tudósok egy kis csoportja már legalább húsz éve kongatja a vészharangot, amelynek hangját a politikai döntéshozók sehogy nem akarták meghallani, miközben a Föld élővilága folyamatosan szenved az emberi faj okozta súlyos károsodásoktól. A tudomány képviselői az ezredforduló óta folyamatosan ismételgetik, hogy a bajok okozója ezúttal maga az ember. Az IPCC öt-hat évente készít klímajelentéseket, de már 2001-ben nyomatékosította: a Föld éghajlata melegszik, amit elsősorban az emberi tevékenységgel hozott összefüggésbe.

A politikai döntéshozók azonban igyekeztek elkendőzni a valóságot. Ebben a nyugati sajtó, mindenekelőtt az egyesült államokbeli és a brit média, sokáig nagy segítségükre volt. Az utóbbi időben azonban mintha valami megváltozott volna az amerikai véleményformáló média egy részében. Az IPCC legújabb, végleges formájában szeptemberben megjelenő értékelő jelentését a Földön zajló drámai klímaváltozásról ugyanis a világ egyik legbefolyásosabb napilapja, a The New York Times ismertette a napokban.

A New York-i lapban közölt részletek pedig félreérthetetlenek. A szövegrészekből a legelvakultabb kétkedők is azt olvashatják ki, hogy az emberi faj „játéka” a Földdel nem folytatható. Azért nem, mert – az idézett IPCC-jelentés szerint – már legalább 95 százalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedését az elmúlt évtizedekben „több mint fele részben” az emberi tevékenység okozta. (Az említett 95 százalékos valószínűség 2001-ben még „csak” 66 százalék volt.)

Ha az így megy tovább, a XXI. század végére legalább 91 centiméterrel is emelkedhet a világtengerek átlagvízszintje, ami önmagában is tömegkatasztrófákat fog okozni: egész szigetek, szárazföldrészek, sőt tengerparti városok tűnhetnek el. Egy ilyen mértékű tengerszint-emelkedés komoly bajba sodorhatja Hollandiát, Velencét, az ázsiai szigetállamokat, Londont, New Yorkot, Sydneyt és más térségeket is.

A hőmérsékleti növekedés rohamos gleccser-, jégtábla- és hótakaró-olvadással is jár majd. Emiatt más területek, így a hegyvidékek is veszélyben vannak. A tudósok jelenleg ötezer gleccsert tartanak számon, de a következő húsz évben számuk a felére fogyhat. Ez nagyon veszélyes lehet, mert a Föld ivóvízellátásának jelentős részét épp a gleccserek szavatolják.

A szén-dioxid az erdőket is egyre jobban fenyegeti. Európában különösen riasztó a helyzet. Az ókontinens erdei ugyanis már képtelenek elég szén-dioxidot elnyelni, mindezért a szakemberek a klímaváltozást teszik felelőssé.

Eközben az emberiség egyre többet fogyaszt, ami a szén-dioxid-kibocsátását is növeli. De a fogyasztással is óriási problémák vannak. A kaliforniai székhelyű Global Footprint Network nemzetközi zöldszervezet legújabb tanulmányában már arra figyelmeztetett, hogy az emberiség idén már augusztus 20-án, tehát kevesebb, mint kilenc hónap alatt felélte a Földön egy év alatt keletkező és megújulásra képes természeti produktumokat, erőforrásokat. Az év végéig tehát már a természeti tőkét (lényegében a jövő évi erőforrásokat) éli fel. Ez a folyamat évtizedek óta tart, de a természet nyújtotta szolgáltatások ilyen mértékű igénybe vétele nem folytatható a végtelenségig.

Az emberiség évezredekig kevesebb természeti erőforrást használt fel, mint amennyit a bolygó újra tudott termelni. Jelenleg viszont már majdnem másfél évre van szüksége a földi ökoszisztémának, hogy előállítsa (megújítsa) azokat az erőforrásait, amelyeket az emberiség egy év alatt elfogyaszt. Ráadásul napjainkban már másfél Föld kapacitása kellene az emberiség szükségleteinek és igényeinek maradéktalan kielégítésére. Ha az emberi faj nem változtat életmódján, 2030-ra, de legkésőbb 2050-re már két bolygó sem lesz elég fogyasztási szükségleteinek kielégítésére.

Figyelmeztető és óvatosságra intő jelekből, változásokból, tudományos tényekből tehát már bőven akad. Ez arra utal, hogy az emberiség és felelős vezetői már jól tudhatják, mit kellene tenni, változtatni. Az adatokat szállító tudósok és szakemberek azonban még mindig nem tudják, hogy ilyen helyzetben a többség miért cselekszik még mindig másként.