Néhány balkáni állam már évek óta kétségbeesetten igyekszik közelebb kerülni az Európai Unióhoz, hogy idővel teljes jogú tagként a közösséghez is csatlakozhasson. Az ókontinens északi részén eközben két ország inkább abban érdekelt, hogy az unión kívül maradjon. Az egyikük Norvégia, a másik Izland.
Norvégiában szeptember 9-én parlamenti választást tartanak. Ebből az alkalomból több közvélemény-kutató intézet is kíváncsi volt arra, miként vélekedik a lakosság az EU-ról, és szeretné-e, ha az új kormány esetleg ismét napirendre tűzné a tagság kérdését. Az eredmény lesújtotta az EU-pártiakat, hiszen a norvégok óriási többsége továbbra sem szeretne bekerülni a huszonnyolc európai ország alkotta és Brüsszelből irányított közösségbe. Tíz szavazóból hét ellenzi az EU-tagságot.
A jobboldalon olyan politikai erő is akad (a Keresztény Emberek Pártja), amely teljesen elutasítja Norvégia EU-tagságát. A liberális és a Progresszív Párt euroszkepticizmusa még ennél is markánsabb. A két pártnak ugyanis még EU-programja sincs. Az uniós tagsághoz elsősorban a konzervatív pártiak vonzódnak.
Norvégiában eddig két népszavazást is tartottak már az EU-tagságról: egyiket 1972-ben, a másikat 1994-ben. A szavazók azonban mind a kétszer elutasították a csatlakozást, amelyről a tárgyalásokat a kormány a második referendum évében (1994 tavaszán) sikeresen zárta le Brüsszellel. Az elutasításból azonban nem származott komoly káruk a norvégoknak. Országuk gazdag földgáz- és kőolajlelőhelyei, illetve az energiahordozók exportja jó bevételt jelent az államnak, a lakosságnak pedig jólétet és nagyszerű életszínvonalat.
Az észak-európai országok közül Izland sem tagja az EU-nak, bár 2010 júliusában tagfelvételi kérelemmel fordult Brüsszelhez. Az Atlanti-óceán északi részén található, 320 ezer lakosú szigetország azóta a csatlakozási tárgyalásokat is megkezdte, sőt időközben a 35 témafejezetből tízet eredményesen le is zárt. Az idén áprilisban megtartott parlamenti választáson azonban súlyos vereséget szenvedett az EU-párti kormányzó balközép kormánykoalíció. Helyét a centrista-jobboldalhoz tartozó, erőteljesen euroszkeptikus Haladó Párt és a Függetlenségi Párt foglalta el, amelyek ellenzik a szigetország EU-csatlakozását.
A globális pénzügyi válságig Izland egyike volt Európa leggyorsabban fejlődő államainak. A 2008-ban kirobbant krízis azonban összeroppantotta a bankrendszerét, s ezért Izland biztonságosabbnak vélte bekerülni az unióba. Mára már teljesen megváltozott a lakosság véleménye: a többség ellenzi a csatlakozást. A közvélemény-kutatások szerint az izlandiaknak csak a negyede támogatja az EU-tagságot. Ellenszenvüket az unióval szemben fokozza, hogy országuk gazdasága magához tért és egyre jobban teljesít, miközben az EU több (vezető) tagja továbbra is a válság következményeit nyögi.
Mindezt szem előtt tartva az izlandi kormány – sok állampolgár várakozásával összhangban – a nyár elején hivatalosan bejelentette a tagfelvételi tárgyalások felfüggesztését. A csatlakozási folyamat leállítása nem példátlan az EU-bővítések történetében. 1996-ban Málta került hasonló helyzetbe. Akkor a csatlakozáspárti konzervatív kormány bukása után a hatalomra került szocialista vezetés jelezte az EU-nak, hogy Málta befagyasztja az egyezkedést a földközi-tengeri szigetország tagságáról. Nem sokkal később azonban fordult a kocka, újrakezdődtek az egyezkedések Brüsszellel, s Málta végül 2004-ben belépett az unióba.
Brüsszel alighanem ebben reménykedik Izland esetében is. Štefan Füle uniós bővítési biztos mindenesetre reményét fejezte ki, hogy az északi szigetország a későbbiekben még visszatér a tárgyalóasztalhoz.
