2024. március 29., péntek

Ervin, a gazdag

A gondviselő „véletlen” hozott össze vele vajdasági látogatásunk első napján. Aztán második nap is találkoztunk, ugyancsak Écskán. Abban az alig több mint kétszáz éves bánsági faluban, ahová bizonyára katonai szakszolgálata hozhatta az egykori Monarchia nyugati feléből. Ő ugyanis szlovénnak vallja magát, de lehetett volna magyar is, ha Lendvánál a huszadik század hajnalán nem úgy kanyarítják a határvonalat, hogy az akkor többségében magyar település a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kerüljön. És lehetett volna német, francia, szerb, és ki tudja még mi, abból a hét „vérből”, amiből felmenői táplálkoztak. Ő mégis Écska helytörténeti „doktora” lett, s aki figyelmesen végighallgatja értekezéseit, templom- és kastélybemutatóit, a Lázár család, na meg a be- és kitelepítések zegzugos történetét, maga is „doktorálhat” Écskából. Abból a Béga-parti településből, amely – sok bánsági faluhoz hasonlóan – népcsoportok fogadó és elbocsátó közege volt több mint három évszázadon át. Úgy jöttek-mentek itt a népek, ahogy a telepítők úri kedve, na meg a gazdasági kényszer, a háborús dúlások diktálták.

Ervin, akinek bizonyára nem véletlenül Gazdag a családneve, ebben a faluban műveli hihetetlenül gazdag helytörténeti ismereteit, az Écskáról szóló hatszáz oldalas monográfiáját (amelyet két szerzőtársával jegyez) nagyvárosok is megirigyelhetnék. Mindez szerbül, de sem az egykor itt élő németek, sem a mai lakosság negyedét kitevő románok, sem a kevés magyar (szerzőnk a gyermekkora óta alig használt magyar nyelvet sem felejtette el teljesen), legyen katolikus vagy pravoszláv vallású nem marad ki a gazdagon illusztrált összefoglalóból.

Gazdag Ervin úgy mesél Mercy tábornokról (a török visszavonulása utáni katonai kormányzó, aki az idetelepített németekkel kezdi meg a nagy mocsárlecsapolási munkálatokat), Mária Terézia betelepítési politikájáról (még a 17. század végén sem lehetett ide a „megbízhatatlan” magyarokat telepíteni), és legfőképp az örmény származású Lázárokról (akik bécsi árverésen vásároltak hatalmas bánsági területeket, falvakkal együtt, hogy aztán templomalapítókként, kastélyépítőkként vonuljanak a hallhatatlanságba), hogy azonnal kirajzolódik ennek a kis bánsági térségnek a jellegzetessége: az etnikailag rendkívül színes, változatos és napjainkban is változó világ. A Kárpát-medence egy olyan szegletének gazdagsága villan fel, ahol ma is átalakulóban az etnikai-vallási viszonyok, de ahol időben közeli háborúk sem tudták megbontani a különböző etnikai csoportokhoz tartozók egymásrautaltságát. S ha volt is összetűzés, néppusztítás, vérengzés, azt a közösségek nem egymás ellen cselekedték, hanem (például a második világháború utáni német kollektív bűnösség kinyilvánítását, majd a kitelepítést, sőt, tömeges likvidálást) nagyhatalmi érdekek diktálták.

Gazdag Ervinek a hobbija, a lelkiismerete diktálja, hogy a történelem élő valóság legyen. Még akkor is, ha az Úr 2013. évében, a Nagyboldogasszony-napi magyar misén csupán tizenheten imádkoznak a hatalmas écskai Keresztelő Szent János-templomban.

A szerző a sepsiszentgyörgyi Háromszék című napilap szerkesztője

(Az írás a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének szervezésében megtartott erzsébetlaki riporttábor élményeiből építkezik.)