Tartalmas lesz az idei városnap, dicsekedett el a városvezetőség a héten. Átböngészve azonban a programot, különösen annak zenei részét, ismételten csak az a régi igazság nyer bizonyítást, mely szerint a minőség és a mennyiség nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Ezzel pedig elsősorban a magyar fellépő személyére célzok. Igazából, amióta a Demokrata Párt adja a polgármestert, azóta honosították meg ezt a gyakorlatot, hogy tűzzel-vassal kell szerb, horvát és magyar fellépő. Ezúttal nekünk, magyaroknak Zoltán Erika jutott. Egy énekesnő, aki a nyolcvanas években popdalaival igen népszerű volt, itt nálunk is. Ismétlem: a nyolcvanas években. Ja, meg kétszer fényképezkedett a nyuszis magazinban is. Remélhetőleg nem ez kvalifikálta őt a fellépésre. Nem tudom pontosan, ki az a polgármester udvartartásából, aki a városnap könnyűzenei programjáért felel, évről évre azonban színvonal alatti előadókat kapunk Magyarországról. Egyetlen kivételtől eltekintve – ez pedig Rúzsa Magdi volt, aki véleményem szerint jelenleg az egyik legjobb magyar énekesnő – középszerű, felfutóban lévő, ennélfogva pedig feltételezhetően olcsó előadókat hoztak nekünk. Az elmúlt években ideszállították nekünk a tehetségkutató-szalag különféle előadóit. Félreértés ne essék, nem vitatom el Caramel, Király Viktor vagy Varga Feri tehetségét, de soroljunk fel mindegyiküktől mondjuk 5-5 slágert. A mélypont talán az volt, amikor az egyik helyi – magát többnyelvűnek deklaráló tévé, ahol a magyar műsor keretében hétvégén éjszaka erotikus műsort sugároznak beszédhibás hölgyekkel – a Dupla Kávé tátika-partiját ajándékozta a szabadkaiaknak.
Miközben Magyarkanizsán az idén például Charlie lép fel, és mondjuk egy olyan nem kifejezetten magyar rendezvényen, mint a törökbecsei Nagyboldogasszony-napi hétvége az elmúlt években az Edda, illetve az Omega is tiszteletét tette, addig a szabadkaiak felfutóban lévő – és kérdéses, hogy valaha felfutnak-e igazán –, illetve lefelé ívelő csillagzatú előadókat kapnak.
Jó ötlet, hogy a három legnagyobb nemzeti közösségre gondolnak a zenei program összeállítása során, de kérem, vagy cseréljenek menedzsert, vagy konzultáljanak olyan szabadkai zeneértő emberekkel, akik követik a magyarországi zenei trendeket. Ákos, Tankcsapda, Magna Cum Laude, Kiscsillag, Quimby… Csak néhány ötlet. Hogy ne érezze úgy az ember, hogy odalökték neki a koncertet, valahogy így: Nesztek, muzsikus!
