2024. április 24., szerda
NIŠVILLE JAZZFESZTIVÁL 2013.

Dzsessz, szabadság, tolerancia

Helyszíni tudósítás

Csütörtökön este hivatalosan is megkezdődött a sorrendben harmincadik Nišville Jazzfesztivál. A fesztiválhangulatot már délután érezni lehetett a városban. A Nišavát átszelő hídon óriásplakátok népszerűsítették a fesztivál résztvevőit, a városközpont több helyszínén is nyüzsgő tömeg hallgatta a fellépő együtteseket, sőt a különféle kiállítótermekben is sok volt az érdeklődő. Niš összenőtt a rendezvénnyel.

Stjepko Gut

Stjepko Gut

Alaposan rácáfolva a művelődési minisztérium véleményére, amely a „zavaros programkoncepció” miatt az idén júniusban teljes mértékben megvonta a támogatást a Nišville Jazzfesztiváltól – a kilencvenes évek óta először –, az igényes szórakozásra vágyó, mosolygós emberek ezreiből összeálló közönség nemcsak az ingyenes kísérőrendezvényeket látogatta, hanem már a fesztivál első estjén elözönlötte a két nagyszínpad előtti teret és a lelátókat.

A szervezők és a kulturális nyilvánosság tiltakozásán kívül nyilván az évi százezer látogató is hozzájárult ahhoz, hogy július végén a minisztérium úgy döntött, hogy hárommillió dinárral mégiscsak támogatja a fesztivált, lévén, hogy „jelentős kulturális rendezvényről” van szó. Ez a minisztériumi „pálfordulás” csak első pillantásra tűnik különösnek, hiszen maga a minisztérium nevezte ki az előző három évben „nemzeti jelentőségűnek” a fesztivált.

Kyle Eastwood

Kyle Eastwood

Annak ellenére, hogy a minisztérium „meggondolta” magát, és Niš város 17 millió dinárt fordított a rendezvényre, a szervezők korántsem tudták megvalósítani elképzeléseiket, mindenekelőtt a Dzsesszel a toleranciáért elnevezésű projektumot, amelynek keretében az alkalomra íródott Szvit a toleranciáért és szabadságért című művet a tervek szerint egy nemzetközi összetételű big band adta volna elő a milánói ediktum 1700. évfordulója alkalmából. A szervezőknek ugyanakkor meg kellett szakítaniuk a tárgyalásokat a kissé drágább előadókkal, mint amilyenek Joe Cocker, Sting, a Blues Brothers és a Dr. House címszerepéről ismert Hugh Laurie.

Az alkalmi projektum és az említett sztárok nélkül is sikerült azonban egy nagyon izgalmas programot összeállítaniuk a fesztivál illetékeseinek, amit már az első nap nagyszínpadi fellépőinek az előadása és fogadtatása egyaránt alátámaszt.

Elsőként a helyi Kafe Ball & Friends etno jazz band lépett színpadra. Az együttes hangzásában nagyon megnyerő módon ötvözi a balkáni és a latino népzene jellegzetességeit, amit ezúttal is bizonyított.

Másodikként az Elmhurst College Jazz Band nagyzenekar lépett közönség elé, amely az azonos nevet viselő amerikai egyetem hallgatóiból tevődik össze. Doug Beach tanszékvezető tanár, zeneszerző irányításával a zenekar többnyire dzsessz-sztenderdeket adott elő, több mint meggyőzően. A big band vendégeként fellépett Mark Colby szaxofonos, valamint Stjepko Gut trombitaművész, világviszonylatban az egyik legismertebb dzsesszzenész térségünkből, ő ez alkalommal életműdíjat vehetett át a fesztiváltól.

A rendezvény első estjének látogatói igencsak megtiszteltnek érezhették magukat, a New York-i Carnegie Hall, a londoni Royal Albert Hall, Paul McCartney és az angol királynő magánünnepségei után csütörtök este csak nekik lépett föl a swing keresztapjának becézett Ray Gelato brit szaxofonos és énekes. A jive műfajt képviselő showman és The Giants nevű együttese fergeteges bulit csaptak, amelynek során a saját szerzeményeken kívül olyan örökzöldek is felcsendültek, mint a When You’re Smile vagy a Just a Gigolo.

Az est egyik legvártabb előadója kétségtelenül Kyle Eastwood nagybőgős és együttese volt. A dzsessz klasszikusabb formáit művelő kvintett az elvárásoknak megfelelően remek koncertet adott. A fellépés előtt a zenekar vezetője átvette a fesztivál által édesapjának, Clint Eastwood világhírű színésznek, filmrendezőnek és szenvedélyes dzsesszrajongónak a dzsesszkultúra népszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseiért odaítélt, a Constantinus császár szobrocskával járó különdíjat.

Az elsősorban az átélést és elmélyülést igénylő zene után ismét egy táncra buzdító fellépő következett. Hubert Tubbs, az egykori Tower of Power amerikai bluesegyüttes énekese Blues and Soul Revue elnevezésű csapatával lépett közönség elé – mindenki nagy örömére. Az estet a Vasil Hadžimanov Band koncertje zárta.

Pénteken este a fesztivál többek között olyan fellépőkkel folytatódott, mint Ginger Baker és Bobby Carcasses, és ezenkívül voltak még ingyenes koncertek a város központjában, kiállítások a várban, a filmszínpadon pedig esténként dzsesszvonatkozású filmeket vetítettek.