Ha tíz évvel ezelőtt nem mertünk volna nagyot álmodni, ma a bácsfeketehegyi Izida Anya- és Gyermekvédelmi Társaságnak nem lenne napközije, ahol a kishegyesi község sérült gyerekeit foglalkoztatja, s ahol ezek a hátrányos helyzetű fiatalok megmutatták mennyi rejtett képesség van bennük.
Ezekkel a szavakkal fogadott a napokban Papp Julianna, az Izida elnöke, amikor azért látogattam az intézménybe, hogy megnézzem és elbeszélgessek azzal a holland különítménnyel, amely nemrég érkezett, hogy az idén is segítsen a napközi tatarozásában.
– Nem először vannak nálunk holland vendégek, akik maguk hozzák az anyagot is, és csak azt kell megmondanunk, hogy mit szeretnénk rendezni. Ők szemmel láthatóan megértik helyzetünket, nem úgy, mint sajnos itthon. Az idén ugyanis legalább 8-10 pályázatot adtunk be, de csak kettő nyert. A legfájóbb, hogy a szociális védelmi minisztériumhoz beadott, nem kevesebb mint 700 ezernyi dinárról szóló pályázatunk igazából nyert, még a szerződést is aláírtuk, s amikor már egy hónapja tartott a program, szóltak, hogy a költségvetés átütemezésekor nem kaptuk meg a megnyert eszközöket. Ez a pályázat jelentette volna számunkra a megfelelő működést, hiszen egy ilyen intézményt nem lehet havi 100 ezer dinár alatt működtetni. Így most a sérültek mellé nem tudunk pedagógust, gyógypedagógust és tanítót alkalmazni – mondta szinte egy szuszra Papp Julianna, hangsúlyozva, hogy éppen ezért mondja, egyik szeme sír, a másik meg nevet.
Ugyanilyen módszerrel próbálkoztak itthon is: gondolták jó lenne, ha az inasiskolával kötnének egyezséget: az Izida beszerezné az alapanyagot, az iskola diákjai és tanárai pedig gyakorlati képzésként tanári segítséggel elvégeznék a munkát. Sajnos ez a pályázat sem sikerült.
– Pedig azért sem lett volna mellékes, hogy a mi fiataljaink is belekóstoljanak az ilyesfajta munkába. Azt hiszem, nevelési szempontból sokat jelentett volna számukra. Ezzel szemben a hollandok most már harmadik éve jönnek, előtte megkérdezik, mi az, amire ebben a pillanatban a leginkább szükség van, hozzák az anyagot és dolgoznak – mondja a szervezet elnöke, megjegyezvén, azért mégis sok segítség, hogy a közmunkaprogram keretében öt embert foglalkoztathatnak.
A holland különítmény az idén Rotterdamból érkezett: Budapestig repülővel, onnan pedig busszal jöttek. Linda van der Spek és Claire van Loon azt mondják, ez a csoport három éve járt már Romániában, s most először vannak Szerbiában, vagyis Vajdaságban. 37-en érkeztek, és három csoportban dolgoznak, a bácsfeketehegyin kívül Verbászon és Kucorán.
– Az emberek nagyon kedvesek velünk – mondja Linda van der Spek – s mi szeretnénk igazi keresztény módon jót tenni. Egyházi alapon szerveződik a csoportunk, és nyilván ezzel Isten dicsőségét és szeretetét szeretnénk hirdetni mindenütt. Itt is mindenkinek azt kívánjuk, hogy legyen munkahelyük, amelyből megélnek, gyerekeiket megfelelő körülmények között tudják nevelni, éljenek boldog családi életet – mondta a holland vendég, hozzátéve, hogy ők azért vállalják az utazást, az anyagi költségeket és az áldozatot, hogy mosolyogni lássák azokat a gyerekeket és fiatalokat, akikkel itt találkoztak.
A nagy meleg ellenére az Izidában a nyáron is szorgoskodnak: megszépítették az udvarukat. A rekreációt a munkával összevonva a fűszernövények mellé jelzőtáblákat helyeztek, így könyebben tanulják meg a növények neveit, és munka közben egy-két golyót is eldobtak, gyakorolták a bocsát. (A bocsa egy hagyományos rekreációs sportág, az izomkontroll és a pontosság játéka, nagyfokú koncentrációt igényel.)
