2024. április 25., csütörtök

Nem pihenhetnek a dolgozók

A munkaadók vagy nem engedik szabadságra alkalmazottaikat, vagy ha igen, akkor abban az időszakban, amelyik nekik felel meg

A szakszervezetek szerint az országban nagyjából 700 ezer munkás nem mehet olyan gyakran szabadságra, mint szeretne és mint joga lenne rá. Az illetékes felügyelőség tavaly 42 végzést adott ki amiatt, hogy bizonyos munkaadók meggátolják dolgozóikat az évi szabadság kihasználásában. Idén a felügyelőség eddig 25 ilyen végzést fogalmazott meg. A szakszervezetek képviselőinek elmondása szerint a felügyelőségnek sokkal több végzést kellene kiállítania, a gond az, hogy a munkavállalók csak ritkán jelentik be jogaik csorbítását. Leginkább a magánszektorban alkalmazottak érintettek, és elsősorban azok, akik nem rendelkeznek meghatározatlan időre szóló munkaszerződéssel.

Dragoljub Peurača, a munkaügyi felügyelőség igazgatója elmondta: a szabadságok tekintetében a munkaadók legtöbbje esetleg a törvényes minimumot hagyja jóvá dolgozói számára. A többséget nem érdekli, hogy bizonyos kritériumok alapján az alkalmazottaknak a törvényes minimumnál több nap is járna pihenésre, magyarázta Peurača.

Az is megtörténik, hogy a munkaadó ugyan kiállítja a végzést dolgozója évi szabadságának kihasználásáról, az alkalmazott azonban a szóban forgó időszakban is dolgozott. A papírok alapján nagyon gyakran úgy tűnik, hogy minden rendben van, a valóság azonban egészen másképpen néz ki, hangsúlyozta a felügyelőség igazgatója, mondván, hogy ezeket a visszaéléseket szinte lehetetlen bizonyítani.

– Az alkalmazott hat hónap munka után jogosul legalább húsz munkanap időtartamú évi szabadságra. Az alkalmazott nem mondhat le évi szabadságáról és a munkaadó sem foszthatja meg ettől a jogától. A törvényes minimum az adott munkahely, illetve vállalat statútumában, vagy az alkalmazottal aláírt munkaszerződésben meghatározott kritériumok alapján növekszik – magyarázta Peurača.

A szabadsággal kapcsolatos előírásokat elsősorban a nagy- és a középvállalatok tartják tiszteletben, mert ezekben gyakoribbak a felügyelőségi ellenőrzések. A szerbiai nagyvállalatok 25 százaléka az évi szabadság mellett kettőtől öt napig terjedő „többletpihenéssel” jutalmazza munkásait az elért eredményekért. A legtöbb visszaélés a legfeljebb tíz munkást alkalmazó kisvállalatokban történik.

Hugyi István, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége szabadkai szervezetének alelnöke lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy az észak-bácskai városban és környékén szintén hasonló a helyzet, számos munkaadó nem hajlandó tiszteletben tartani a dolgozók szabadságokkal kapcsolatos kéréseit. A vonatkozó törvény értelmében a munkaadónak tizenöt nappal a szabadság megkezdése előtt kellene kiállítania a végzést a szabadságról. Ezt megelőzően a munkaadónak és a munkavállalónak közösen kellene egyeztetniük arról, hogy utóbbi mikor kíván szabadságra menni, magyarázta Hugyi. Mint mondta, ez a legritkább esetben történik így: a munkaadó vagy nem engedi a munkását szabadságra, vagy ha igen, akkor abban az időszakban, ami neki, és nem az alkalmazottnak felel meg.

– Ami a panaszokat illeti, jómagam úgy vélem, hogy az érintett munkásoknak először vállalatuk szakszervezetéhez kellene fordulniuk, és csak végső esetben a munkaügyi felügyelőséghez, hiszen megtörténhet, hogy papíron minden rendben van, és a felügyelőség ezt állapítja meg, majd nem áll módjában orvosolni a munkást ért jogsértést – érvelt Hugyi.

Az elmúlt időszakban jellemző trópusi hőség mindenkit megviselt, a szabadban dolgozó munkások azonban hatványozottan szenvedtek. A vonatkozó törvény értelmében minden vállalatban kell lennie egy bizottságnak, amely felméri a különböző munkahelyek kockázatát, magyarázta Hugyi, hozzátéve, hogy a nap legmelegebb időszakában, délelőtt tizenegy órától délután négy óráig senkinek nem kellene a tűző napon dolgoznia. A gond az, hogy a szerb kormány erre vonatkozólag nem kötelező erejű utasítást fogalmazott meg, csupán egy ajánlást, amelyet a munkaadók vagy betartanak, vagy nem, nyilatkozta Hugyi, aki úgy véli, hogy a különösen forró időszakokban a kormánynak meg kellene tiltania, hogy bárki is a szabadban dolgozzon. Egy beteg dolgozó sokkal többe kerül, mint a munka elhalasztása, fejtette ki a szakszervezet képviselője, mondván, hogy az elmulasztottakat mindig be lehet pótolni, akár túlórázással is.