Bő egy hónappal ezelőtt sokan úgy látták, hogy az elemérieknek nem sikerül tető alá hozniuk kuttyogatóversenyüket. Dušan Ćurguz, a Babatovo Horgászegyesület fiatal és szókimondó elnöke ugyanis összekülönbözött az ügyben illetékesekkel, és úgy tűnt, azok „viszonzásként” meggátolják annak a rendezvénynek a megtartásában, amelyen tavaly a részvevők országos csúcsot állítottak fel a csapatonkénti zsákmányátlagban. Nem így történt. Annak ellenére, hogy a zsákmányt nem tudták megismételni, a rendezvényt mégis megtartották.
Ćurguz kijelentette, nem kell az egyesületnek a versenyből származó bevétel, a tiszta jövedelmet egy gyermek külföldi gyógykezelésre fordítják, a rendezvényt pedig – ha törik, ha szakad – meg fogják tartani. Napokkal korábban összeült az egyesület vezetősége, és kisorsolták, hogy a verseny tiszta bevételét az erdővégi Balázs Anita hustoni gyógykezelésének támogatására fordítják.
Annak ellenére, hogy úgy tűnt, a hasonló kaptafára történő versenyek alaposan megvámolják a részvevők számát, több legénység nevezett be, mint számos más, nagyobb hírveréssel összetrombitált versenyre. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak az adaiak tömeges részvételükkel, ami a két egyesület magas szintű (olvasd: baráti) együttműködésének az eredménye. Nemkülönben a hódmezővásárhelyi, a szegedi, a szarvasi... horgászokkal létesített kapcsolatok, amelyek révén – az idézőjelesen mondott „nagyokkal” ellentétben – az eleméri versenynek nemzetközi jellege volt. Megjelent rajta Csernák Zoltán és Kószó Imre, a hazai kuttyogatóversenyek ügyeletes külföldijei is.
Annak tudatában, hogy a verseny emberbaráti jellegű volt, a részvevők közül többen is önhatalmúlag „felkerekítették” a részvételi díj összegét, majd induláskor maga az egyesületi elnök is – akárcsak a többiek – befizette a teljes összeget, és csónakba szállt.
A harcsák pedig érkeztek akár a keszegek. Nem annyian, hanem akkorák. Már az első versenyórában látszott – csak a méreten felülieket pontozták –, hogy csúcsok nem dőlnek meg.
A csalifogyasztó, gilisztatépkedő kapásokban nem volt hiány, nem is akadt legénység zsákmány nélkül, hatvan centinél hosszabb nagybajuszút azonban csupán hat legénység tudott felmutatni. Pedig...
A helyi horgászok észrevételével összhangban – mely szerint a harcsa az utóbbi napokban furcsán viselkedik – a negyedik versenyóra után a nagybajuszúak meglehetősen bosszantó viselkedésformát vettek fel. A mederközépen sorozatos forgások voltak láthatóak, a takarmányhal szépfröccsenése, amelyet burványok nem kísértek, pedig arra utalt, hogy a vízoszlop felső rétegeiben „történik valami”. Ekkor már meglehetősen nehéz volt zsákmánygazdagító rögtönzéseket eszközölni. De volt, akinek sikerült.
Az adai Losonc István és Balog Rolf ebben az időszakban gyűjtött be kettő harcsát az értékelhető háromból, és biztosította a harmadik helyet; a három hal össsúlya 4,89 kg volt. Velük ellentétben az úgyszintén adai Sóti János és Davor Tokić már a verseny kezdetén három méreten felüli harcsát fogott, de a hajrában nem rakott hozzá továbbit, de így is másodikak lettek 5,42 kilóval. Győzött a nagybecskereki Mladen Roljić és Nenad Ivkov, négy harcsájuk összsúlya 12,65 kiló, közöttük a verseny legnagyobb fogása is, amely 5,17 kilót nyomott. A negyedik helyet összzsákmány alapján Stevan Mićin és a mezőny egyetlen hölgytagja, Vojislava Mojsilović foglalta el, és harcsájuk is a verseny második legnagyobbja volt.
A díjátadást követően az elemériek plakettel köszönték meg az adaiaknak az együttműködést. A Tisza Horgászegyesület nevében az elismerést Sóti János vette át, a testvéregyesületi kapcsolatok felvétele a közeljövőben várható.
Az elemériek idei versenye tehát a tavalyival ellentétben nem az összzsákmány alapján – ennél többet, meg kevesebbet másutt is fogtak –, hanem hangulata és üzenete miatt marad meg az emlékezetben. Mennyi pénz jött össze a gyógykezelésre szoruló kislánynak? Ezt illetlenség volt kérdezni, de Ćurguzékat ismerve, egy para se kallódik el. Akit azonban ez élénken foglalkoztat, annak melegen ajánljuk: rendezzen egy ilyen versenyt, ugyanezzel a célkitűzéssel meg ilyen színvonalon, és tudni fogja, mennyi az ennyi. Meg azt is, mennyi munkával jár a semmiből ennyit teremteni.
