Az év eleje óta tart a belpolitikai válság Bulgáriában. A politikai élet és elitek krízise azonban sokkal régebbi keletű az országban. Talán a kommunizmus bukása utáni időkig vezethető vissza. Az azóta manipulált és a demokrácia ígéretével félrevezetett tömeg már többször megpróbált változtatni a helyzeten. Mindeddig sikertelenül, noha nem egyszer már erőszakhoz is folyamodott. Így 1997-ben, amikor randalírozó tömeg megostromolta a parlamentet, és felgyújtotta a kapuját.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az elégedetlenség tüze azóta többször csapott már magasra a 2007 óta uniós tagországban, de a lángok soha nem emésztették fel azokat a gondokat és bajokat, amire a nép számított. Elégedetlen emberek és tüzes hangú szónokok lassan már két hónapja ismét változásokat követelnek Bulgáriában, ahol előzőleg – idén februárban – szintén hangos és elszánt tömeg az utcán buktatta meg a Bojko Boriszov vezette jobbközép kormányt. A Boriszov-kormányt a májusi előrehozott parlamenti választás után – még ugyanabban a hónapban – baloldali (szocialista) többségű koalíció váltotta, de a jelek szerint ez sem nyerte el a bolgárok jó részének a tetszését.
Június dereka óta ugyanis a bolgár fővárosban, Szófiában naponta tartanak utcai fölvonulásokat az elégedetlenek, akik a szocialista Plamen Oresarszki irányította kétpárti kormány távozását követelik. Az Oresarszki-kabinet a 240 tagú parlamentben csak a képviselők felének a támogatását élvezi. Kormányának fennmaradása és működése ezért egy külső támogató, a szélsőjobboldali, soviniszta és rasszista Ataka párt jóindulatától függ.
A több vidéki városra is átterjedő tüntetéssorozat időközben az egész politikai rendszer elleni megmozdulássá vált. A legutóbbi közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy a lakosság csaknem 85 százaléka támogatja az országos tömegdemonstrációkat.
A békés tüntetők már nemcsak a kormány politikája ellen és előrehozott parlamenti választásért tüntetnek, hanem az egész politikai elitet is bírálják, amelyet a velejéig korruptnak, hiteltelennek, romlottnak, hozzá nem értőnek és kétes érdekcsoportokkal (oligarchákkal, maffiával) szorosan együttműködő gyülevész népségnek tartanak.
Bulgáriában a politikai elittel szembeni általános elégedetlenség vitte a tüntetőket az utcára. Ezért a tömegdemonstrációk egyik fő célja a politikai élet teljes megtisztítása, átalakítása. Az államfő, Roszen Plevneliev által is nyíltan támogatott országos tiltakozások tehát tisztességesebb, átláthatóbb politikát és erkölcsösebb politikusokat követelnek a (mindenkori) bolgár kormány élére.
Az olykor történelmi jelmezekbe, például XVIII. századi francia forradalmároknak, öltözött kormányellenes demonstrálók (Szófiában) a politikai rendszer átalakítása mellett azt is követelik, hogy az oligarchák ne befolyásolhassák a parlament döntéseit. Szerintük ugyanis a jelenlegi szocialista kabinet korrupt módon oligarchákat és maffiózókat nevezett ki fontos posztokra. De nem csak a jelenlegi koalícióval van bajuk a tüntetőknek, amit egyikük a következőképpen fogalmazott meg: „Sok kormányunk és pártunk volt már, de mindegyik mögött ugyanaz a maffia állt. És ez nem változik”.
A jelenlegi tüntetéshullámot is az váltotta ki, hogy a szocialistákból és a török kisebbség pártjából álló kormány egy gyanús hátterű médiamágnást, Deljan Peevszki személyében, nevezett ki a legfontosabb, belső titkosszolgálat élére. Bár a tömegtiltakozás nyomán Peevszki nagyon gyorsan lemondott tisztségéről, a népharag okozta vihar azóta sem ült el. Sőt, országos méretű tüntetések, illetve tiltakozások formájában folyamatosan tombol.
A tüntetők időről időre fontos közlekedési csomópontokat foglalnak el Szófiában, s gyakran akadályozzák a képviselők bejutását a parlamentbe, olykor pedig az épület elhagyását teszik számukra lehetetlenné. A megmozdulások erőszakmentesek, ezért – a belügyminiszter szerint – a kormány nem is tervezi a tüntetéssorozat leállítását.
Igaz, a kabinet lemondásra sem gondol. Plamen Oresarszki miniszterelnök azzal érvel, hogy távozása nem oldana meg egyetlen problémát sem. Szerinte inkább a bajok megoldásával kellene foglalkozni, s nem az ő lemondatásával. Problémából pedig akad bőven: kezdve a folyamatosan növekvő (13 százalékhoz közelítő) munkanélküliségtől, a társadalom elöregedésétől, a fiatalok elvándorlásától, az ezer sebből vérző egészségügytől, a rossz oktatási rendszertől, vagy a szervezett alvilág térhódításától a mindent átszövő korrupcióig.
A kormányfő közben megvádolta a demonstrálókat, hogy késleltetik a reformokat és az ország fejlődését. Azzal érvel, hogy távozása felelőtlen magatartás lenne Bulgáriával szemben, amelytől az uniót sújtó megannyi nehézség ellenére 2013-ra egyszázalékos gazdasági növekedést remél; jövőre meg valamivel ennél is többet. Feltéve, hogy nem mélyül tovább a politikai válság az országban. Ennek csillapítása és feloldása érdekében Oresarszki párbeszédre is hajlandó a tüntetőkkel, akik inkább a politikus és kormányának a távozását szeretnék.
A szocialisták vezette koalíciót több EU-tag is bírálta már. Legutóbb Hollandia bulgáriai nagykövete szólított fel arra, hogy a szófiai illetékesek hallják meg a tüntetők hangját.
A kormány vezető erejét adó szocialisták azonban ragaszkodnak a koalíció fenntartásához. Okkal, hiszen a párt gyenge, széteső, és attól tart, hogy egy új, előrehozott választáson visszatér a hatalomba az idén februárban megbuktatott jobbközép kormány egyetlen pártja, a Polgárok Bulgária Európai Jövőjéért (GERB).
A szocialisták félelme a jobboldaltól nem alaptalan, de talán túlzott. A májusi választás óta a jobboldal is meggyengült, jóllehet a GERB a legtöbb voksot kapta. Ennek ellenére képtelen volt kormányt alakítani és ez alaposan megrengette a pártot. Ráadásul a GERB több befolyásos politikusa ellen hatósági eljárás folyik a kormányzati idejük alatt elkövetett törvénysértések miatt.
A választók torkig vannak a politikusaikkal. Elfogadhatatlannak tartják a politika és a bűnözői csoportok összefonódását, szövetségét, az oligarchikus államberendezkedést, de a gazdasági szigor és a rendkívül alacsony életszínvonal sincs ínyükre. A bolgárok korábban még hittek abban, hogy a politikusok beváltják ígéreteiket, s tesznek is valamit a választókért. Sokan politikai megváltóra vártak és elhitték, hogy vannak is ilyenek.
Ilyennek gondolták a kormányzati hatalomba 2001-ben (négy évre) visszatérő II. Szimeon cárt, később pedig – a februárban megbuktatott – Bojko Boriszovot. A csodaváróknak azonban csalódniuk kellett. Politikai messiás nem bukkant fel Bulgáriában (sem), amely továbbra is az EU legszegényebb országának számít.
A csalódottak jelenleg már annyira elkeseredettek, hogy legszívesebben mindegyik vezető politikusukat elkergetnék. Nem hisznek már egyikben sem. Sőt a nagy tömeg általános meggyőződése az, hogy mindegyik politikus manipulálja az embereket, politizáló maffiózókként viselkednek a maffia módra működő pártjaik égisze alatt.
