2024. április 24., szerda

Gondolatban sokan terveznek nagycsaládot

Pozitív példák és minták bemutatásával lehetne serkenteni a szülőket több gyermek vállalására

Egyre fogy a magyarság, melynek okát a gazdasági nehézségek, az elvándorlás vagy az értékválság mellett sokan abban látják, hogy nincs elég gyermek, nincs elég nagycsalád. A számadatok szerint az egy anyára jutó gyerekek száma még a másfelet sem éri el, így három gyermek esetében már nagycsaládról beszélhetünk, holott nagyszüleink korában az volt a természetes, hogy hét-nyolc testvérrel együtt nevelkedtek.

Az MNT a probléma kezelésére népesedési akciótervet dolgozott ki, melyben az anyaság, a család, az összetartozás, felelősségvállalás értékét szeretnék népszerűsíteni, mert a megmaradásunk kulcsát a nagycsaládokban látják.

Benák Búcsú Emese, a szabadkai Smile Nagycsaládosok Egyesületének alelnöke, aki maga is háromgyermekes anyuka, elmondta, a környező országokban négy gyermek vállalásakor beszélnek nagycsaládról, azonban nálunk ez a megnevezés sajnos már három gyermeknél megjelenik, ugyanakkor tény, hogy a harmadik gyermek vállalása már teljesen más családstruktúrát jelent, mint a kétgyermekes családok esetében.

– A harmadik gyerek adja meg a dinamikáját a családnak, mert két gyermek esetében az anyuka és az apuka könnyedén megoszthatja a feladatokat, de ha ott van egy harmadik is, akkor már mindent át kell szervezni. Úgy vélem, sokkal több szülő gondolkodik el a harmadik gyermek vállalásán, mint ahány családban meg is születik a harmadik vagy negyedik gyermek. Tehát gondolatban már ott van, de legtöbbször közbejön valami, ami miatt végül lemondanak róla. Sokszor közbeszólnak az anyagiak, máskor a családok nem elég stabilak, a házastársak közötti viszony már nem elég jó, sokszor a kényelem is szerepet játszik, vagy a szülőknek nincs meg a kellő önbizalmuk ahhoz, hogy több gyermek felnevelését is vállalják ilyen változó és bizonytalan világban, akár az anyagi szempontokat, akár a mindennapok megszervezését tekintjük, márpedig a szülőknek azt kell érezniük, képesek ezeket a dolgokat megoldani. Ennek ellenére azt látom, hogy van egy nagyon pici elmozdulás a holtpontról, ami statisztikailag még nem mutatható ki, de érezhető, hogy az értelmiségiek körében a háromgyermekes családtípus terjedőben van – mondja Emese.

Az alelnök szerint a médiának nagy szerepe lehet abban, hogy ne csak a szegény sorsú többgyerekes családokról számoljanak be, hanem a jól működő nagycsaládok mindennapi életét bemutatva mintát adjanak, hogyan is működnek a három vagy több gyermekes családok, és hogyan tudják megszervezni az életüket, megoldani a problémáikat és mi a szépsége mindennek, mert csak így változhat a közfelfogás és a nagycsaládosok megítélése, melyről jelenleg a közösség nem igazán vélekedik pozitívan, sőt inkább elítélik a több gyermeket vállaló szülőket. Emese szerint bár mindegyik gyermek igényli, hogy külön foglalkozzanak vele, a második vagy harmadik gyerekkel már nem kell annyit egyénileg foglalkozni, hogy ugyanazokat a dolgokat megtanulja, amit az első, ugyanis a kisebbek a legidősebbtől tanulnak és szivacsként szívják magukba mindazt, amit az első gyermek már tud, a legidősebb pedig hamar felelősséget tud vállalni a testvéreiért. A szülők ezt útközben tapasztalják meg, csakhogy kevés a nagycsalád, kevés a példa, így mindez ismeretlen számukra, és olyan dolgoktól is félnek, amelyek egyáltalán nem jelentenek majd problémát. A nagycsaládban nevelkedő gyerekek teljesen mások, mint az egykék – teszi hozzá Emese –, ugyanis ők kénytelenek megtanulni harcolni azért, amit szeretnének, ugyanakkor megtanulják azt is, hogy ne legyenek önzők. A több gyermek vállalásához azért mindenképpen elkel a segítség, és szükség lenne könnyítésekre is.

– A két váltás miatt az iskolarendszer sajnos nem családbarát, és tovább nehezíti a dolgot, ha külön órákra, foglalkozásokra hozzuk-visszük a gyerekeket. Az MNT által megfogalmazott családbarát munkahelyek kialakítása nagyon fontos lenne, például a rugalmas munkaidő vagy a távmunka bevezetése, mert a nagycsaládos anyukáknak ez sokat segítene, ugyanakkor megvan a kellő ügyességük, tapasztalatuk, hogy a gyereknevelés mellett sok más, a munkájukhoz kapcsolódó feladatot is ellássanak. Azt látom, hogy az esetek többségében az anyukákra hárul a gyereknevelés oroszlánrésze, ugyanis az apukák többségének nincs is lehetősége ebből kivenni a részét, mert ők a család eltartásáért dolgoznak, és a napjuk nagy része ezzel megy el. Ez a tipikus családszerkezet Vajdaságban, azonban nagy segítséget jelenthet, ha a közelben élnek a nagyszülők, és jellemző, hogy a nagycsaládosok egymást segítik, egymás között megszervezik, melyikük viszi el és melyikük hozza haza a gyermekeket, vagy vigyáznak egymás csemetéire. Remélem, ezeknek a kapcsolatoknak a létrejöttéhez az egyesület is hozzájárult a különféle programjai által.

A Smile Egyesület 2010-ben alakult meg, azonban tavaly óta működik igazán aktívan. Bár nem segélyszervezet az övék, mégis igyekeznek tagjaiknak valamilyen formában kedvezményekkel, programokkal, rendezvényekkel segíteni, így bizonyos üzletekben árkedvezménnyel vásárolhatnak a tagsági kártya felmutatásával, féláron tudnak a gyermekszínházban jegyet váltani, családi napokat szerveznek, amelyek célja az ismerkedés és a kikapcsolódás, szerveznek magyar történelmi szakkört, amelynek keretében három kirándulásra is sor került, nyulakat adtak néhány családnak, évente kétszer szerveznek ruhaosztást, és néha némi élelmiszercsomaggal is tudják segíteni a szegényebb sorsú nagycsaládokat.