Javában áll a bál a verseci szőlészet háza tájékán, hiszen a múlt héten majdnem megvette a vállalatot egy kínai konzorcium. Csak azért majdnem, mert még nem fizették ki a vételárat. Meg azért is, mert időközben a szőlészet szakszervezete lestoppolta az adásvételt, hiszen szemtelenül kevés pénzt ajánlottak fel a kínaiak, bár rajtuk kívül senki sem jelent meg a licitáción. Eredetileg a játékban volt még Kostić meg Dragić is, de nem fizették ki az ilyenkor elengedhetetlen letétet. 5,2 millió eurót kínálnak a kínaiak az első kezdőár helyett, ami 17,6 millió eurót tett ki. Mindhárom licitációt ugyanaznap tartották meg.
A verseci szőlészetben csak a raktáron lévő borok értéke 4,5 millió euró, az idei termésből pedig, ami rekord mennyiségű lesz, több mint 3 millió euró bevételt remélnek, és akkor még meg sem említettük az 1700 hektár szőlőst, pincéket, épületeket és melléképületeket, borászati gépeket és kellékeket, a több éves erdőt, meg ki tudja még mit, amivel Vajdaság legnagyobb szőlészete rendelkezik. Lehet, hogy a jövő héttől már kínai szakemberek készítenek bort Versecen, azon a helyen, amely már a római időkben ismert volt fantasztikus borairól, amelyekről az első írásos emlék még 1494-ből ered, amikor Ulászló magyar király udvarában a verseci bor hordóját tíz és fél arannyal fizették. Nem ismerem az akkori árfolyamot, mindenesetre, ha már utalást tesznek az árra, úgy tűnik, nem volt olcsó. Mintha abban az időben jobban értékelték volna a verseci bort mint ma. És igazuk is van, hiszen a Kései Szüret félédes fehér bornak nincs is párja a vidéken.
Az egyik közösségi portálon a témában kialakult vita során egy sommelier ismerősöm, aki igen rangos tisztséget tölt be a szerbiai sommelier szövetségben, egy bennfentes információra hivatkozva úgy nyilatkozott, nagyon örül, hogy pont ez a befektető vásárolta meg a verseci szőlészetet, mert a kínai konzorciumnak tőkéje is van, valamint komoly szándéka is a bortermelés terén. Elképzelés lehet, hogy van, mindenesetre felháborító, hogy a piaci érték 30 százalékáért herdáljuk el az ország egyik legjobb szőlészetét. Aki életében egyetlenegy napot is dolgozott, az tudja, hogy ez megalázó és felháborító. Ennek ellenére csak az nem jutott eddig a külföldiek közül itt aprópénzért termőföldhöz, aki nem akart: több ezer hektár földet tudhat magáénak a londoni székhelyű Midlend Befektetési Alap, a horvátországi Agrokor, a tavalyi év végén pedig Mlađan Dinkić és Aleksandar Vučić, valamint Mohammed bin Zayed Al Nahyan sejk nyolc vajdasági birtok eladásáról és további több ezer hektár bérbeadásáról írt alá szándéknyilatkozatot.
Miközben az ország vezetése a lábunk alól kótyavetyéli el a legdrágább nemzeti kincset, a termőföldet, és abból tömi az állami kasszát, Velimir Ilić miniszter, a doktori diploma készítése közben kitalálta, hogy márpedig, ha törik, ha szakad, megmenti az autentikus szerb házat az elkövetkező nemzedék részére is. Nem tetszik neki, ahogyan mostanság építkezik a nép, ezért 15–20 féle tradicionális szerb ház projektumát készítteti el, minden szerbiai régióra, így Vajdaságra, Šumadijára, Kelet- és Dél-Szerbiára jellemző építésű szerb ház tervét. A miniszter szerint a mai tervek 90 százalékában nincs lélek, nincs meg az otthon melegére való törekvés, nincs szépség, ezért 15 millió dinárt ütemeztek át a költségvetésből, hogy mindezt visszahozzák az újonnan épülő otthonokba. Miután elkészülnek a projektumok, azokat ingyen fogja az építésügyi és városrendezési minisztérium osztogatni mindazoknak, akik autentikus szerb házban szeretnének élni. Ilić azt is bejelentette, hogy hatni fog a községekre, hogy azoknak, akik a szerb házak mellett döntenek, ne kelljen olyan magas építési adót fizetniük, mint azoknak, akik csak egyszerű, nem autentikus szerb házat szeretnének emelni családjuk számára. Állítólag már szeptemberben ki tudják osztani az első terveket az érdeklődőknek. Reméljük, addig még marad néhány négyzetméter föld hazai kézben, ahol fel tudják majd építeni az autentikus szerb házakat.
