Az idén másodszor szervezett táborozást a kishegyesi Welker-tanyán az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület. Idén ez az eddigi legtömegesebb: összesen 186 gyerek van a táborban, a tábort kiszolgáló személyekkel mint kétszázan vannak.
– Nagyon bejött ez a helyszín, igazi cserkészkörülmények között tudunk táborozni, ezért jövőre is ide tervezzük a cserkészszövetség megalakulásának 25. évfordulójára tervezett táborozást. Addigra természetesen kellene még néhány beruházás. Az idei táborra megoldottuk a vízelvezetést, a WC-t és a tusolási lehetőséget, de leginkább a vezetékes víz hiányzik. Vannak tartályaink, és áramfejlesztővel világítani is tudunk és vizet húzni a kútból, de százötven gyereknek hihetetlen mennyiségű vízre van szüksége. Tusolásra naponta legalább 3–4 ezer litert használunk el, ezenkívül kell még a konyhára is. Az ivóvizet viszont a kishegyesi ökokútról hozzuk. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a gyerekek tudatában legyenek annak, milyen fontos nagy mennyiségű vizet bevinni a szervezetbe, és a programokat is úgy szervezzük, hogy a gyerekek tudjanak fürödni is. Például csónakázás közben a tanya melletti tavon. Ebéd után pihenünk, vagy esetleg előadást hallgatnak, fontos ugyanis, hogy ilyenkor ne menjenek napra – mondta Kecskés Endre táborvezető, az Észak-bácskai Cserkészegyesület elnöke, majd közölte, hogy hamarosan jönnek tűzoltók, hogy fellocsolják a tanya előterét, hiszen néptáncoktatást fog tartani Patyarek Csaba és Réka, valamint a topolyai Csalóka együttes.
A tűzoltók munkájából azután a leleményes fiatalok igazi élményfürdőt csináltak. Nem volt nehéz a vízágyú által fellövellt víz alá, mint valami zuhogó záporeső alá állni, és élvezni a hűs cseppeket, hiszen talán a nyár legmelegebb napján voltak túl. Amíg hihetetlen visongás közepette zajlott az élményfürdő, addig Varga Zoltán atyával beszélgetünk arról, hogy milyen fontos a gyerekeknek, hogy a maga valóságában tapasztalják meg környezetüket, a természetet. Némelyik gyerek azzal dicsekszik, hogy nyáron 4–5 táborban is volt, de amikor megkérdezik tőle, hogy sátorozott-e, természetesen azt válaszolja, hogy nem.
– Pedig sátor nélkül nincs táborozás. Csak így tapasztalja azt, hogy vannak legyek és szúnyogok, és rengeteg bogár is él körülöttünk. Egy alkalommal visítozásra lettem figyelmes egyik táborunkban. A lányok sikoltoztak, mert találtak egy bogarat a sátorban. Másik alkalommal a rajokban ugráló kis békáktól kaptak szinte hisztériás rohamot, mert soha sem találkoztak ilyesmivel. A falusi gyerekek sem kerülnek gyakran ennyire természetközelbe, a városiak meg főleg nem – mondta Zoltán atya. Amíg a körkérdést készítettem, amint ő is hallotta, a gyerekek néha azt mondták, hogy nem elég az étel. Ő erre megjegyezte, hogy a tizenegyedik cserkészszabály az, hogy a cserkész mindig éhes. Ennyi rohangálás, játék és fürdés után nem is csoda.
A táborvezetőtől megtudtuk, hogy a tervek szerint neves vendégek is tartanak előadást a gyerekeknek, csütörtökön pedig elgyalogolnak a pannóniai tóhoz. Akkorra már talán nem lesz olyan rekkenő a hőség, mint az elmúlt napokban, és könnyedén megbirkóznak az 5–6 kilométernyi úttal.
