Detroit csendben, de (ismét) történelmet írt. Nem kapott komolyabb sajtóvisszhangot ugyan, de már ehhez a városhoz fűződik az eddig legnagyobb méretű önkormányzati csődeset az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai autóipar egykori fellegváraként, egyben pedig bölcsőjeként emlegetett metropolis súlyos gazdasági helyzete eddig sem volt ismeretlen. Márciusban válságmenedzsert neveztek ki az élére, és ez egyfajta kényszerigazgatás kezdete volt. Ezt megelőzően egy vizsgálóbizottság megállapította, hogy a helyzet lényegében megfelel a pénzügyi szükségállapot leírásának, ezért kellett Kevin Orr válságmenedzsernek átvennie az önkormányzat (pénzügyi) vezetését. Orrnak azonban – valószínűleg túlzó, de kihagyhatatlan szófordulattal élve – hamar az orrán jött ki a nyilván fenntarthatatlan helyzet, így július végén beadta csődvédelmi folyamodványát az illetékes Michigan állam kormányzójának. A nagyváros adóssága az elsődleges becslések szerint 18,5 milliárd dollár, amely gyakorlatilag Szerbia teljes államadósságával azonos összeg. Akik az utóbbi időben Detroitban jártak, úgy emlegetik, mint tipikus, az iparosodás korszaka után lepusztult metropolist. A szebb napokat is megélt nagyváros a különféle mutatószámok alapján jelenleg az Egyesült Államokban egyike a legszegényebbeknek. A lakosság több mint egyharmada az ottani szegénységi küszöb alatt él. Az autógyártás egykori fellegvára ma a gazdasági válság egyféle amerikai jelképe. Lakossága az 1950-ben jegyzett 1,8 millióról mára kevesebb mint a felére, mintegy 700 ezerre csökkent. A városban most csaknem 100 ezer elhagyatott házat találni. Mindezek mellett az elmúlt időszakban Detroitot több korrupciós botrány is megrázta, amit a szociológusok nyilván nem tartanak meglepőnek. A nagyvárosban a szemtanúk szerint apokaliptikusnak nevezhető állapotok uralkodnak, mivel egy idő óta már az alapvető dolgokra sincs pénz. Nem működik a segélyvonal, és némely utcában már közvilágítás sincs. Az év első negyedében a mentőszolgálatoknak csak a harmada működött zökkenőmentesen, miközben a gyilkossági statisztika a legrosszabb lett az elmúlt 40 évben.
Hőskorában Detroit városát az autóiparára utalóan Motor Citynek nevezték, majd amikor a KISS együttes az egyik világslágerében megénekelte, Rock Cityként is ismertté vált. Esetleges csődje már évek óta téma Amerikában. Sokan vélték úgy, hogy a vergődő várost hagyni kell tönkremenni. Obama elnök viszont első megválasztása után – még 2009-ben – egy 80 milliárdos mentőövet „dobott” az ottani autóiparnak. A Chryslernek és a General Motorsnak adott pénz jelentőségét mutatja, hogy Obama tavaly nyilván jórészt ennek köszönhetően nyerte meg az elnökválasztást Michiganben.
NOMEN EST OMEN
Már nagyon sok önkormányzat csődbe ment a világon a történelem folyamán, és nincs ebben semmi rendkívüli. Az eset azonban talán azért érdekes, mert az Amerikai Egyesült Államokban még sosem volt a Detroitéhoz hasonló mértékű önkormányzati csőd. Tavaly három kaliforniai város kért csődvédelmet: Stockton, Mammoth Lakes és San Bernardino. Adósságuk azonban a közelében sincs annak a 18,5 milliárd dollárnyi adósságnak, amelyet Michigan állam legnagyobb városa már egy ideje görget maga előtt. A város, mely egy időben a lakosság számát tekintve a negyedik volt a sorban az Egyesült Államokban, alig 300 éves múlttal rendelkezik. 1701-ben alapították francia szőrmekereskedők az északkelet-amerikai Nagy-tavak déli végén, egy keskeny medrű folyó mellett. A keskeny medrű folyót Détroitnak – magyarul Szorost jelent – „keresztelték” és róla a várost ugyancsak így nevezték el. Nomen est omen – hangzik a latin szólás, amely annyit jelent: a név kötelez, vagy nevében a végzete. Detroit most valóban szorult helyzetbe került. A dicső korszakot követően most már úgy is beírta magát a történelembe, mint az Amerikai Egyesült Államok eddig legnagyobb önkormányzati csődjének szenvedő alanya. Elemzők szerint arra lehet most számítani, hogy a csőd miatt a még működő cégek egy része is elhagyja a várost, ez azonban nem fog szükségszerűen bekövetkezni. Nyilvánvaló azonban – ezt a polgármester is kimondta –, hogy új kezdetre van szükség. A General Motors egyébként már sietve bejelentette, csőd ide vagy oda, marad Detroitban. Ez azért is érdekes, mert ha nem is látványosan, de az autóipar a válság ellenére bővítette a termelést. Két év alatt 23 ezer új munkahelyet teremtettek, és az előrejelzések szerint három év múlva kétszer annyi autó fog legördülni a gyártósorokról, mint amennyit most szerelnek össze évente.
PÁRHUZAMOK
Elemzők különböző szempontokból és más-más dimenziókból máris megvizsgálták a Detroittal kapcsolatos fejleményeket. Közöttük érdekes fejtegetések és felvetések is felfedezhetők. A szóban forgó adósság tehát közel sem akkora, mint Szerbia teljes államadóssága, az amerikai GDP-hez viszonyítva azonban semmiségnek tűnhet, hiszen mindössze a 0,12 százaléka. Amikor európai uniós párhuzamot keresünk, a tavasszal majdnem csődbe jutott Ciprushoz hasonlíthatjuk, hiszen annak GDP-je is az EU mintegy 0,1 százaléka csupán. Ha az Egyesült Államokat is valutaövezetnek tekintjük – hisz lényegében az –, akkor valóban valamiféle párhuzamot vonhatunk az euró-övezettel. Mégsem vetődött fel Amerikában senkiben sem, hogy esetleg majd Michigan vagy Detroit kiválik a valutaunióból. Elemzők azt az érdekes összehasonlítást is megemlítik, hogy pl. Detroitba nem utaznak a gazdaságilag jól álló metropolisok polgármesterei, hogy kioktassák az ottaniakat, utalva a német pénzügyminiszter görögországi útjára. Emellett a csőd ellenére jóformán senki sem latolgatja az Egyesült Államok felbomlásának lehetőségét. Sőt, a bejelentésre a dollár árfolyama sem változott. A hitelminősítőknek sem jut eszükbe leértékelni az Egyesült Államok adósosztályzatát, amint teszik azt az európai intézményekkel egy-egy tagország nehézségei miatt. Így aztán Detroit gondjai sokkal egyszerűbben és veszélytelenebbül oldhatók meg, mint akár egy gazdaságilag jelentéktelen európai tagországé. Ebből pedig világosan látszik, hogy az uniónak vannak már erős közös intézményei, van közös valuta is, és alakulóban van a közös pénzügypolitika, az integráció azonban még így is gyermekcipőben jár ahhoz képest, ahogyan ezek a dolgok a tengerentúlon működnek. Az európai nemzetállamok többsége továbbra is elszántan és féltékenyen őriz valamiféle szuverenitást, annak ellenére, hogy a tagság nem valamiféle kényszer vagy erőszak következménye. Nyilván mindaddig nagy port fog felkavarni bármely kisebb uniós tagállam gazdasági gondja, amíg az unióból nem alakul ki valamiféle Európai Egyesült Államok – ha egyáltalán kialakul valamikor is. Az eset külön pikantériája még, hogy Detroit csődje az európai bankokat jobban megrázta, mint az amerikai pénzintézeteket, de ez már másik téma lehet(ne)…
