AZ ÁLLATORVOS TOLLÁBÓL

A vitaminok szerepe a sertések takarmányozásában

Surján Pál

2013. július 30., 18:30

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A vaddisznó a neki megfelelő táplálékot ösztönösen, éhségérzete alapján szerzi meg. A háziasítás során azonban a táplálékfölvétel körülményei nagymértékben megváltoztak. Ma már a házi sertésnek nincs választási lehetősége, mivel azt kell elfogyasztania, amit elé tesznek.

Az elmúlt évtizedekben a különféle tenyésztési módszerek alkalmazása által sikerült a sertések húshozamát jelentősen megnövelni, de emiatt az igényeik is megváltoztak, fokozódtak.

A megváltozott követelmények kielégítéséről magának az embernek kell gondoskodnia, mert nagy húshozamú sertések csak a megfelelő tartás és főleg a megfelelő takarmányozás esetén érik el a tőlük elvárt eredményt.

Régebben a takarmányozás problémáját főleg mennyiségi kérdésnek tekintették, mivel elsősorban a szükséglet kielégítéséről volt szó. Az utóbbi évtizedekben azonban a takarmányozás minőségi kérdéssé alakult. Tehát nemcsak az a lényeg, hogy mennyit adunk a háziállatnak enni, hanem az is, hogy mit.

A mai ismeretek alapján 80 nélkülözhetetlen tényező határozza meg a sertések táplálását. Ezek mind egyformán szükségesek, mert ha közülük bármelyik is hosszabb ideig hiányzik, az állat megbetegszik, sőt ha a hiányt idejében nem pótolják, el is pusztulhat.

MI A VITAMIN?

A vitaminok szerves anyagok, amelyek a szervezetben csak kis mennyiségben vannak jelen, de szabályozzák az életműködését. Az állati szervezet ezeket az anyagokat önerejéből nem tudja előállítani, vagy csak részben képes rá, ezért hosszabb ideig nem nélkülözheti őket. Régebben a vitaminhiány okozta betegségek járványként pusztítottak.

A vitaminkutatás szélesebb kőrben csak az 1911-ben megtartott berlini élettani kongresszus után indult meg. Ezen az összejövetelen mutatta be Funk, a neves biokémikus nagy szenzációt jelentő kísérletét. Ez abból állt, hogy a hántolt rizsen tartott, megbetegedett galambokat a nézők szeme láttára meggyógyította. A hántolt rizstől a galamboknál ugyanis jellegzetes görcsös állapot alakult ki. Ezeket a görcsöket szüntette meg azzal, hogy a beteg galambok bőre alá befecskendezte a rizs héjának a kivonatát. Az injekció után néhány perccel a madarak gyógyultan, vidáman röpdöstek az előadóteremben.

A kutatómunka során hamarosan megállapították, hogy az életfontosságú vitamin nem egyféle, hanem több egymástól eltérően viselkedő anyag. Mivel ezeknek az új anyagoknak a fölépítését, összetételét nem ismerték, jelölni pedig kellett őket valahogy, az ABC betűit hívták segítségül. Ezért beszélünk A-, B-, C-, D-, E-, K-vitaminokról.

A későbbi kutatómunka során megismerték ezeknek az anyagoknak a vegyi összetételét, sőt néhányat sikerült mesterségesen is előállítani.

A vitaminokat két nagy csoportra oszthatjuk:

– Vízben oldódó vitaminok

– Zsírban oldódó vitaminok

A vízben oldódó vitaminokat a szervezet csak csekély mértékben raktározza, ezért gondoskodni kell állandó pótlásukról.

A zsírban oldódó vitaminokat azonban képes nagyobb mennyiségben tartalékolni. Ezt azt jelenti, hogy ha a zsírban oldódó vitaminokból a kelleténél több kerül a szervezetbe, akkor az a felesleget a test megfelelő helyén, pl. a zsírszövetekben tárolja, így egy ideig, amíg a tartalék ki nem merül, hiányozhatnak a takarmányból.

Vízben oldódik a B- és a C-vitamin. Zsírban oldódik az A-, D-, E- és a K-vitamin.

 VISZONYLAGOS VITAMINHIÁNY

A vitaminokat a sertésnek készen vagy előanyagként, provitaminként kell a takarmányban megkapnia. A provitaminok hatástalan előanyagok, amelyek csak a szervezetben való átalakulásuk után válnak vitaminokká.

Ha az állat a vitaminokat hosszabb idegi nélkülözi, megbetegszik, sőt idővel el is pusztul. Az ilyen vitaminhiány okozta betegséget avitaminózisnak nevezzük.

Gyakran megesik, hogy az állatoknak hosszabb időn át adott takarmány tartalmaz ugyan némi vitamint, de nem elegendőt, nem annyit, amennyire a szervezetük zavartalan működéséhez szükségük lenne. Ezt az állapotot nevezzük viszonylagos vitaminhiánynak vagy hipovitaminózisnak.

A részleges vitaminhiány nem súlyos betegség, de alattomosan támadja a szervezetet. Az alig észrevehető tünetek ellenére az állati szervezet ellenálló képessége aggasztóan csökken, így könnyebben kaphat meg mindenféle egyéb kórt.

A hipovitaminózis is oka lehet annak, hogy a teljesen azonos körülmények között élő konda egyes egyedei megbetegszenek pl. tüdőgyulladásban vagy más betegségben, míg a többiek egészségesek maradnak. Ez annak a következménye, hogy a megbetegedett állatok valamilyen oknál fogva kevesebb vitaminhoz jutottak, így ellenálló képességük a fertőzéssel szemben csökkent, ezért kapták meg a betegséget.

A részleges vitaminhiány miatt a fiatal állatok fejlődésükben visszamaradnak, később meddők lehetnek. A csökkent ellenálló képességű egyedek tömegesen, járványszerűen betegedhetnek meg, és el is pusztulhatnak.

Megtörténhet az is, hogy vitamindús takarmánnyal látják el ugyan az állatokat, mégis részleges vitaminhiányban szenvednek.

Elég gyakran megesik ez, amikor gyomor- vagy bélhurut következtében a vitaminok nem szívódnak föl, így nem kerülnek be a sertések szervezetébe.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége