Július végéig fizette ki az önkormányzat Verebes Zsuzsanna és férje számára a lakbért egy egyszobás Tisza-parti lakásban, mivel sürgős megoldást kellett keresni lakásproblémájukra. A Kočin utca 6-os szám alatt lévő ház, ahol korábban laktak, életveszélyessé vált, ki kellett költözniük az épületből. Az épületben négy személynek van résztulajdona, de mivel a tulajdonosok elhanyagolták a karbantartást, lakhatatlanná vált.
Az egyetlen szabad „lakás” bejárata (Fotó: Gergely József)
– Munkanélküli vagyok, súlyos egészségügyi problémákkal küszködöm, többféle gyógyszert szedek, és nincs semmilyen jövedelmem, egyelőre még nyugdíjat sem kaphatok. Amióta fedél nélkül maradtunk a férjemmel, már több mint húsz kilót lefogytam. A férjem kap ugyan nyugdíjat, de alig több mint 13 000 dinárt, amiből albérletbe nem mehetünk, mert sem a rezsiköltségeket, sem a gyógyszereket nem tudjuk fizetni, meg miből vegyünk ennivalót – mondta Zsuzsanna.
A férj, Verebes Kázmér már hat évvel ezelőtt az önkormányzathoz fordult segítségért, szociális lakás kiutalását kérelmezte, de mint mondta, a kérelme valahogy elkallódott, nem találják. Érdemben senki sem foglalkozott az üggyel.
– Több, mint hat év elmúltával sem foglalkozott senki érdemben az ügyünkkel. Amikor az év elején a Kočin utca 6-os számú épületet, ahol többedmagunkkal laktunk, a község illetékes szakbizottsága életveszélyesnek nyilvánította, volt kint a polgármester és a szociális központ igazgatója is, akik szintén egyetértettek abban, hogy az a lakás életveszélyes még a környezetére is. A polgármester korrekten viszonyult a problémához, felkínált öt hónap lakbért, hogy keressünk megfelelő lakást, ahol meghúzhatnánk magunkat. Találtunk ötven euróért egy egyszobás lakást, de akkora a rezsi, hogy nem tudjuk fenntartani. Július végén jár le az öthónapos bérlet, amennyit az önkormányzat kifizetett, és hogy ezt követőn mi lesz, nem tudjuk.
Nem embernek való körülmények a szükséglakásban (Fotó: Gergely József)
Mind a ketten komoly egészségügyi problémákkal küszködünk, a 13000 dináros nyugdíjból ketten nem tudunk megélni, meg még a tetejébe a gyógyszereket megvenni, a lakbért és a lakásfenntartás költségeit is kifizetni. Augusztustól hajléktalanokká válunk, ha nem kapunk szociális lakást.
Szeptemberben megújítottuk a korábbi, hat éve benyújtott kérelmünket, mert a régi azóta sem került elő, állítólag sehol sem találják. Időközben már ez a mostani a negyedik községi vezetés, amelyiktől kérjük a lakásproblémánk megoldását, de még mindig nem hoztak döntést a beadványunk ügyében. Nem tudjuk, ki vagy mért fektette el az ügyet a község lakásügyi osztályán, ahonnan szükségmegoldásnak kiutalnak egy lakást, de amit felkínáltak, az nemhogy lakásnak, de még disznóólnak se való. Hogy is gondoltak egy dohos, omladozó, poros lukat kiutalni, ahol még víz sincs, nemhogy tisztálkodási lehetőség? – panaszolta Verebes Kázmér és felesége.
Az önkormányzat lakásügyi osztályának vezetőjétől, Répás Erikától kértünk tájékoztatót, hol tart a Verebes házaspár ügye, mi a helyzet Zentán a szociális lakások terén.
– Szükségmegoldásnak ajánlottuk fel az egyetlen szabad lakást, ami kétségtelenül nagyon rossz állapotban van, de más lehetőség egyelőre nem áll rendelkezésre. A hét végén jár le a nyolcnapos fellebbezési határidő, elutasíthatják a felkínált szükségmegoldást. A lakásügyi bizottság újra foglalkozik majd az üggyel, de szabad, beköltözhető szociális lakással nem rendelkezik a község. Annak idején, amikor a társadalmi lakásokat meg lehetett vásárolni kedvező feltételekkel, a szociális lakások nagy része is gazdára talált. A lakójoggal rendelkező személyek éltek a lehetőséggel. Csak a nagyon lepusztult állapotban lévő lakások nem találtak vevőre.
A Verebes házaspáron kívül még jó néhány, az ő esetüknél súlyosabb szociális problémákkal küzdő személyeknek rendezetlen a lakáskérdése és egyáltalán az egzisztenciája. Ezért arra kérjük őket, hogy legyenek türelemmel, az eddigiekből is leszűrhették, hogy az önkormányzat megtesz minden tőle telhetőt, de a helyzet nagyon súlyos, községünkben egyre több a valóban segítségre szoruló szociális eset.
Májusban vettem át a lakásügyi osztály vezetését, fel kell frissíteni a nyilvántartást, hogy tudjuk, egyáltalán hány lakással rendelkezik még az önkormányzat, kik laknak ezekben a lakásokban, milyen állapotban vannak az objektumok, be vannak-e jelentkezve az ott lakó személyek. Az adatbázis meglehetősen hiányos, a pótlása időbe telik. Mintegy harminc szerződést kell felülvizsgálni, utánajárni a lakóknak, annak, hogy az előírtnál esetleg többen laknak ott, vagy nem is azok vannak már a lakásban, akiknek ki lett utalva. A nyilvántartás és a terepen tapasztalható viszonyok összevetése, felmérése után tudunk esetleg többet mondani, de annyi bizonyos, hogy jelen pillanatban kiutalható szociális lakással nem rendelkezik az önkormányzat – foglalta össze Répás Erika.
