2024. március 28., csütörtök
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Rockot és muskátlit hallgat a vajdasági magyar

Milyen zenét hallgat a legszívesebben?

Komolyzene: 9,5%

Népzene, etno, world music: 12,5%

Jazz, funk, soul, blues: 11%

Pop, rock, alternatív: 34%

Hard rock, metál, punk: 9,5%

Techno, dance, rap, elektronikus: 10,5%

Muskátli, mulatós, műnépzene: 13%

Napilapunk múlt heti körkérdésében arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves olvasóink milyen zenét hallgatnak a legszívesebben. Lényegében az összes zenei stílust felajánlottuk a válaszadóknak, és lám csodát, a reprezentatívnak ugyan nem tekinthető felmérés szerint olvasóink toronymagasan a pop, rock és az alternatív zene mellett adták le voksukat (a szavazók 34 százaléka). Ezt követi egymás mellett a muskátli, mulatós, műnépzene (13 százalék), a nép- és a világzene (12,5 százalék). Valamennyivel kevesebben hallgatnak legszívesebben jazz, funk, soul vagy blues zenét (11 százalék), illetve techno, dance, rap és elektronikus zenét (10,5 százalék), a lista legvégén pedig a hard rock, metál, punk, illetve a komolyzene rajongók állnak (9,5 százalék).

Természetesen nincs rálátásunk a voksolók életkorára, de a válaszok alapján arra lehet következtetni, hogy többnyire közép-, illetve idősebb korúak vettek részt a szavazásunkon, ennek köszönhető, hogy a pop, rock és az alternatív zene, majd pedig a muskátli, a mulatós és a műnépzene hallgatása került előtérbe. Az X generáció tagjai, a harmincas, negyvenes éveikben lévő középkorúak lényegében a pop-rockzenén nőttek fel, s jelenleg is elsősorban ezeket a stílusokat hallgatják legszívesebben, a muskátlizenére és a mulatósra meg feltehetőleg idősebb olvasóink voksoltak. Egyedül talán az az elgondolkodtató, hogy a komolyzene ennyire népszerűtlen az olvasóink körében, pedig talán ez az a zenei stílus, amely leginkább felüdíti, nemesíti a lelkünket.

No de miért is van az, hogy képtelenek vagyunk zeneszó nélkül élni? A kérdésre a legtökéletesebb választ minden jel szerint Hankiss Elemér, Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus, értékkutató és irodalomtörténész adta meg, aki szerint, hogy megvédjük magunkat ebben a világban, nemcsak mítoszokkal és vallásokkal, gondolatokkal és hiedelmekkel vesszük körül magunkat. Hanem zenével is. Hangokkal és ritmusokkal, dallamokkal és harmóniával. A zene is véd minket egy idegen világban. Betölti a körülöttünk lévő űrt; a csend félelmetes ürességét. Fütyörészünk éjjel az erdőben, hogy ne féljünk, és ne legyünk olyan védtelenek a sötétben. Afrikai törzsek a dobok ritmikus morajlásával töltik ki az ürességet maguk körül. Amikor énekelünk, akkor az énekhang hullámai töltik ki a teret körülöttünk. Egy walkmannel az övünkön és egy fülhallgatóval a fejünkön kizárjuk a valóságos világot; gyalogolhatunk egy félelmetes metropolisz legzajosabb utcáján, közben mégis a zene és a harmónia világának közepén érezhetjük magunkat. Amikor pedig a zene elhallgat, akkor a nemlét és a csend birodalma vesz újra körül minket.