Jelenlegi és előző vezetők felelősségét firtatják a hatóságok egyre több európai országban. Legutóbb, június derekán a cseh kormányt megrengető rendőrségi akció miatt kapták fel a fejüket az uniós polgárok, majd bólogatva nyugtázták, hogy az illetékesek bizony kemény kézzel csaptak le a korrupcióval is gyanúsítható magas rangú állami (kormányzati) emberekre.
A Csehországban végrehajtott rendőrségi razzia megrengette az ország jobbközép kormányát, majd össze is roppantotta. A cseh eset ismét bebizonyította: a korrupció nem ismer korlátokat, és minél nagyobb összegek, közpénzek elosztásáról (elköltéséről) van szó, annál magasabb szinten érkeznek a kenőpénzek az illetékes politikusoknak, illetve környezetüknek.
A közeli uniós országokban szintén sok példa támasztja alá ezt az állítást. Nemrég Szlovéniában már ítélet is született egy korrupciós ügyben, amelynek egyik vádlottja Janez Janša exkormányfő volt. Június elején a politikus első fokon (tehát nem jogerősen) két év börtönbüntetést kapott, a bíróság szerint azért, mert Janša és két társa kenőpénzt fogadott el (hagyták magukat korrumpálni) a finn Patria hadiipari cégtől, s cserébe – évekkel ezelőtt, 274 millió euróért – 135 páncélozott szállító harcjárművet vásárolt a szlovén hadsereg. A Patria – osztrák közvetítő révén – állítólag eurómilliókat juttatott el a szlovén „ügyfeleknek”.
Janša elégedetlen a verdikttel, és már a fellebbezést is benyújtotta. Pártjával együtt azt állítja, hogy bírósági tárgyalása és az ítélet a kommunista idők kirakatpereit idézi.
A Janša- és a Patria-ügynek van egy regionális különlegessége is, az, hogy osztrák közvetítő is bekapcsolódott a szlovén vezetők lefizetésébe: Wolfgang Wolf üzletember, aki a Patria osztrák ügynökétől átvette és továbbította a szlovén félnek a kenőpénzeket. A finnek állítólag összesen 21 millió eurót szántak a szlovén politikai gépezet megkenésére.
Osztrák segítők jellemző módon máskor és másutt is felbukkantak már, amikor Kelet-Európában – egy-egy zsíros üzlet érdekében – korrumpálni kellett egyik-másik magas rangú politikust, közöttük az egyik legismertebb lobbista, Alfons Mensdorff-Pouilly gróf, aki Csehországban és Magyarországon is felbukkant. Ő szintén hadiipari termékekben utazott, nem is akármilyenekben: a svéd Gripen vadászgépek csehországi és magyarországi eladása körül bábáskodott, sikeresen (mert mindkét ország ilyen gépeket vásárolt légtere védelmére), egyszersmind botrányosan (mert mindkét országban korrupció gyanúja merült fel).
A gróf urat többször hírbe is hozták, hogy pénzt osztott magas rangú cseh és magyar kormányzati tisztségviselőknek. Nyomozások és (parlamenti) vizsgálatok is folytak emiatt mindkét országban, de a hatóságok soha nem jutottak el azokig a vezető politikusokig, akik a gyanú szerint a kenőpénz fejében a Gripenek mellett döntöttek. Mensdorff-Pouillyra sem tudtak semmit rábizonyítani, s a bíróságok – bizonyítékok hiányában – kénytelenek voltak felmenteni. A burgenlandi gróf azóta zavartalanul intézi üzleti ügyeit, a Gripenek pedig szakszerűen és folyamatosan védik a magyar és a cseh légteret (a hoppon maradt amerikai, francia és egyéb nációjú vetélytársak nagy bosszúságára).
A régió korrupciós térképének egyik legérdekesebb része Lengyelország. Az évezred első évtizedében két politikai földrengés is megrázta az országot. Az egyiket a Rywin-ügy okozta, amely Lew Rywin sikeres filmproducerről kapta a nevét. Annak idején Rywin sajátos üzleti ajánlattal kereste meg az egyik legnagyobb médiavállalatot, az Agorát. Azt állította a cég vezetésének, hogy olyan sajtótörvény elfogadására beszéli rá a politikai vezetést, amely nagyon kedvező helyzetbe hozza az Agorát, méghozzá úgy, hogy a módosítás után a médiacég tévécsatornát is vásárolhat. A kiszemelt politikusok megkörnyékezése balul végződött: a (baloldali) kormány is belebukott az ügyeskedésbe.
A jelenleg is kormányzó Polgári Platform sorai pedig akkor bomlottak meg, amikor kiderült: befolyásos politikusai arról tárgyaltak (lobbistákkal, üzletemberekkel), hogy miként vonják ki a tervezett különadó bevezetése alól a lengyel szerencsejáték-ipart. A legutóbbi cseh botrányhoz hasonlóan ennek az ügynek a kirobbantásában is fő szerep jutott a korrupcióellenes hatóságnak.
Bulgáriában az elmúlt években külső segítséget is igénybe kellett venni a mindent átszövő korrupció legveszedelmesebb gócainak felderítéséhez, leleplezéséhez. A munkába nagy elszántsággal kapcsolódott be az EU korrupcióellenes ügynöksége (OLAF) is, amely több vizsgálatot folytatott.
Magától értetődően elsősorban az EU-alapok felhasználását ellenőrizte. Az OLAF vizsgálata több visszásságra is fényt derített. Főként a mezőgazdaság fejlesztésére és az autópálya-építésekre jóváhagyott uniós pénzek felhasználását lengte körül a korrupció. Kiderült, hogy az uniós támogatások megcsapolásában állami hivatalnokok vettek részt.
Nemrég szintén egy volt magas rangú állami hivatalnok, Sztanimir Florov került gyanúba. Ő az előző (februárban megbukott jobbközép) kormány belügyminiszterének legközelebbi munkatársaként a szervezett bűnözés elleni irodát vezette. A gyanú szerint azonban a kábítószercsempészekkel is jó kapcsolatokat ápolt, olyannyira, hogy egy drogcsempészbandától még rendszeres fizetést is kapott. Florov a különleges juttatást azzal érdemelte ki, hogy alvilági partnereit idejében tájékoztatta a kábítószer-ellenes hatóság akcióiról.
A Bulgáriával az EU-hoz egy időben (2007-ben) csatlakozó Románia szintén arról híresült el, hogy a korrupció óriási méreteket öltött az országban és nem egy politikust is megfertőzött. Közülük talán a legismertebb Adrian Nastase volt kormányfő, aki a zavaros ügyei miatt a börtönt is megjárta.
Az utóbbi időszak zajosabb korrupciós botrányai a futballhoz kapcsolódtak Romániában, de politikusok is belekeveredtek egyik-másik ügybe. A bukaresti Steaua labdarúgócsapat és a védelmi tárca között évekkel korábban – némi kenőpénz lefizetése után – lebonyolított törvénytelen telekcsere miatt börtönbe került a volt védelmi miniszter és a vezérkari főnök is.
A július elsején az EU 28. tagjává vált Horvátországnak sincs szégyellnivalója. Büszkén léphetett be az unió korrupciósainak klubjába is, a volt jugoszláv köztársaság – önállósága óta – ugyanis már gazdag tapasztalatokat szerzett a politikai korrupció terén. Legutóbb (tavaly novemberben) épp Ivo Sanader exkormányfőt ítélte el – első fokon, tehát nem jogerősen – a zágrábi bíróság. Sanadert azért marasztalták el, mert a vád szerint kenőpénzt fogadott el. Előbb az osztrák Hypo banktól (egy állami kölcsönfelvétel elintézéséért), majd évekkel később a magyarországi Mol energiacégtől, amelynek állítólag ahhoz nyújtott segítséget, hogy kisebbségi tulajdonrészt vásárolhasson az INA horvát olajvállalatban.
Sanader tagad, ahogyan a Mol is. De nem csak rájuk jellemző ez a magatartás. A többi uniós országban korrupció miatt hírbe hozott vagy perbe fogott cégek és politikusok (döntéshozó) nagy többsége hasonlóképpen járt el. Mintha mindannyian egy húron pendülnének.
