2023. február 4., szombat

Együtt vagy külön?

Amikor megszületett a kislányunk, és hazajöttünk a kórházból, az első otthon töltött éjszaka cefetül nehéz volt. A kórházban még jól alvó lányka otthon már az első éjjel megmagyarázta, hogy ő bizony nem szeretne tovább kiságyban aludni, a kórházban untig elég volt. Kiságyát egyébként még megszületése előtt a hálószoba ágyunk tövébe tettük, és az oldalát is leszedtük, hogy tényleg semmi se válasszon el bennünket egymástól, de a kis jövevénynek nem tetszett, ezt is túl nagy távolságnak érezte a kilenchónapnyi szoros együttlét után. Mivel a kórházban még békésen aludt a kiságyban, nem is értettem, miért sír vigasztalhatatlanul, mikor hazaérve a saját kis otthoni fészkébe teszem. Az első éjjelt azért végigpróbálkoztuk. Ez úgy nézett ki, hogy hol apuka, hol én mászkáltam vele fel-alá a szobában, és amikor elaludt, megpróbáltuk belecsempészni az ágyikójába, de azonnal felébredt, és sírva fakadt. Persze ismét a karunkba vettük. Hajnal felé, mikor már annyira fáradt voltam, hogy kezemben az alvó gyermekkel az ajtófélfának támaszkodva egy pillanatra megszunnyadtam, lefeküdtem a nagyágyra, és őt is szorosan mellém tettem. Nem kelt fel, aludt végre, és nagyon jó érzés volt, hogy ott szuszogott a tövemben. Azóta együtt alszunk, mindhárman. A kiságy még mindig ott van mellettünk. Kezdetben textilpelenkát tároltunk benne, meg a kimosott, még ki nem vasalt ruháit, később játékokat. Mostanság üresen hagyjuk, mert szívesen szórakozik benne elalvás előtt, vagy ébredés után. Hogy szeretünk-e együtt aludni? Igen. Ha nem szeretnénk, már biztosan megtaláltuk volna a megoldást arra, hogy ő kiságyban aludjon. Sokan mondogatják, hogy odaszokik a gyerek, aztán nem lehet kitenni a nagyágyból, de mi nem félünk ettől. Egyszerűen csak hallgattunk az ösztöneinkre, és azok azt diktálták: vedd magadhoz. Az együtt- vagy különalvásról egyébként még a várandóság idején olvastam egy igen hasznos könyvet, és én már akkor úgy képzeltem el, hogy ő mellettünk alszik majd. Aztán mégis megpróbáltam kiságyba tenni, mert valahogy az épült be a köztudatba, hogy a baba kiságyban alszik, de szerencsére túl tudtunk ezen lépni. Egyébként általában az apák szoktak kardosabbak lenni ebben a témában. A férjem, amikor még terhes sem voltam, mindig azt hangoztatta, hogy velünk biztos nem fog együttaludni a gyerek. Aztán született egy tündéri lányunk, és a merev apai elhatározás köddé vált. Ő volt az első, aki azt mondta: ne tedd át a kiságyba, hagyd itt köztünk, szeretem, ha itt van! Hogy mi a helyes, vagy hogy mi a jó, arra mindenkinek magának kell megadnia a választ. Kinek így jó, kinek úgy, kinek együtt, kinek külön, kinek egy szobában, kinek külön szobában. A lényeg, hogy a szülő és a gyerek is elégedett legyen.