Irodalom à la carte

2011. november 19., 04:27

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

attila003


Tegye fel a kezét, aki még nem hallott székelyviccet!

Igen, ez valóban elenyésző, csendes kisebbség…

Nos, hát akkor mindenki tudja, hogy kikről beszélünk most: „Ők a hírhedt csíki székelyek.

Termetük szálkás és izmos, mellük szőrös, szemük vérben forog, zsebükben beretvaéles bicska, övükben fejsze.

Aztán a férfiakról ne is beszéljünk…”

Bevallom, nem néztem körül az elvárható alapossággal, mert épp a felolvasásra figyeltem, de úgy vettem észre, hogy a környezetemben szinte kivétel nélkül mindenki nagyon jól szórakozott – mondhatni: hülyére röhögte magát –, alig egy hete még, a zentai zEtna areális irodalmi fesztiválján. Orbán János Dénes kolozsvári költő és prózaíró (s talán nem lesz mellékes az adat sem, miszerint: a helyi Bulgakov kávéház és a Toldi étterem tulajdonosa…) olvasott fel részletet a kezdő Erdély-járóknak szánt Véres képeslap Erdélyből, avagy a gölöncséri veszedelem című rémtörténetéből. Mint a szerző mondta: „székelykedett” egy kicsit. „Iszonyatos, borzalmatos, zákhányos hely ez az Erdély” – mondja ő, s ha mi esetleg másmilyennek ismernénk, hát az már legyen a mi bajunk.

Negyedmagával – Fekete Vincével, György Attilával, Muszka Sándorral és Sántha Attilával közösen – ő jegyzi szerzőként azt a Kolozsvárott tavaly megjelent, Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című székely irodalmi antológiát (szerkesztette Gáll Attila), amelynek egyes szövegeihez, fejezeteihez valóságos kis szószedetet, szómagyarázatot kellett mellékelnie a kiadónak. Ebből tudhatjuk meg azt is, hogy a guruzsmás szavunk (s valóban a miénk volna?...) a varázserejű teremtményeket jelöli, a berbécs pedig – s ezt ma már a számítógépes helyesírás-ellenőrzők sem húzzák alá szemet szúróan piros, hullámos vonallal – egyszerűen csak kost jelent. Tehát (egy székelyről magyarra történő fordításban) így adhatnánk vissza az antológia címét: Futás a varázserejű kos elől.

A kötet egyik szerzőjével, Fekete Vincével, a csíkszeredai Székelyföld című folyóirat főszerkesztő-helyettesével épp tíz évvel ezelőtt, a 2001-es Dunakeszi-Fóti Nyári Szabadegyetemen ismerkedtem meg, amikor a Rendhagyó Irodalmi Órák rendezvénysorozatának részeként együtt tartottunk felolvasást, illetve beszélgettünk a helybeli iskolásokkal. Ő akkor ott még nem „székelykedett”… Vagy csak tekintettel volt a kiskorú publikumra, a gyerekekre, és ezért visszafogta magát.  De lényegében mindegy is, hiszen az élmény nagyszerűségén – legalábbis számomra – mindez semmit sem változtat. S talán éppen ezzel magyarázható, hogy azóta is folyamatosan és érdeklődéssel kísérem, figyelem, olvasom, böngészem a különféle publikációit. Fekete Vince is több verssel és prózával van jelen a fent említett antológiában, s ahogy mostanában, még mindig a zEtna sorrendben nyolcadik irodalmi fesztiváljának hatása alatt, az elmúlt napokban a kötetet lapozgattam, egyik kedvencemmé vált a Bestiarium siculanae című írása. Hasznos tanácsok háziasszonyoknak – ahogy az alcímében is jegyzi. Ennek a szövegnek mintegy utószava, lezárása a „nagyanyáink zakuszkareceptje, anyaországiaknak” megjelöléssel közreadott leírás (mielőtt bárki máris fazekat ragadna, s belevágna ennek elkészítésébe, ajánlatos lesz felfrissíteni a passzív szókincs székely nyelvjárásra eső részét): „Hozzávalók: 3 kg vinete, 3 kg árdé, 3 kg gogos, 1 kg vereshagyma, 1,5 kg murok, 1 liter paradicsomszukk, szemes bors, babérlapi, szalicil, kurszás olaj. Megmosol, megpucolsz mindent, az árdét, gogost felekre vágva megdinszteled, a vinetét megsütöd, megtakarítod. Mindent esszeőrölsz, nagy lábasban kevergetve esszefőzöl, ízesíted, babérlapit teszel hezza, majd, mikor az olaj feljött a tetejire, az egészet borkányokba teszed, biciklibelső gumijából készült gumival lekötöd.” S ha már zEtna-fesztivál, s ha már kerékpár, akkor bizony ennek a biciklibelsőnek mindenképp Szajkó István festőművész egyik ott kiállított alkotásáról, egyik megfestett bringájáról kellenék származnia…

– Hát ezek után én elgondolkodnék azon is, hogy talán a tüttyölt ratyli receptje sem volt akkora marhaság, amekkorának első pillantásra tűnt – mondta feleségem, amikor felolvastam neki Fekete Vince írásának zárszavát, és néhány nappal később levegőhöz jutott a nevetéstől.

A tüttyölt ratyli története is pont idén ünnepli tízéves születésnapját közelebbi és távolabbi (jelentősen kiszélesített…) társasági, ismeretségi, haveri és baráti köreinkben. Ugyancsak 2001-et írtunk még, amikor egyfajta sajátságos lánclevélként terjedt ennek receptje (vagy inkább: receptszerű, ételreceptnek álcázott leírása…) elektronikus postaládákat nem kímélve, s járt e-mail címről e-mail címre, megállíthatatlanul, szaporodott osztódással, klónozással és szűznemzéssel, de végül már nyomtatással is. Nekünk ugyanis akkori topolyi középiskolások (azóta persze többen közülük már az egyetemi diplomájukat is megszerezték, s akad köztük talán olyan is, aki gyorsan férjhez ment, megházasodott, s néhány esztendeje már gyermekeket nevel…) küldték meg a szöveget, s a Képes Ifjúság 2011. március 7-i számában aztán le is hoztuk gyorsan. Így, tíz év távlatából talán nem árt feleleveníteni, mi okozott akkoriban általános derültséget a szerkesztőségben, és olvasóink körében:

Tüttyölt ratyli (ősi magyar étel)

„Hozzávalók: másfél kiló nyersratyli, egy jókora pese, 2 csobolyó gönyézde – ha lehet: pöcörgősi! –, 3 csipet cináta.

Az elkészítés módja: a nyersratylit fertályórát posvasztjuk, míg csurmot nem enged. Ha szépen kröttyen, kipicskázzuk. A nyesedékből apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek majd a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük (zzzz peccs!), a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós (cupp). A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak löttyentgetjük, mert hamar odakap, ahova nem szeretnénk.

Persze akadhatnak olyanok, akiknek már odakapott. Ez nehéz étel. Nekik ajánljuk a rőt kercét rücskölt fittyes tekert vakarttal.”

Kellemes falatozást kívánok hát mindenkinek – nem is csak az anyaországiaknak, s nem is csak a vajdaságiaknak – erről a hagyományteremtő irodalmi étlapról.

Mindenesetre, akinek bármelyik recept alapján sikerül ehető, értékelhető ételt készítenie (vagy más élményekre serkentenék az itt közölt leírások…), kérem, mindenképp jelezze!


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége