Nikita Andrejev a magyarországi egyetemek matematika-professzorainak gyűrűjében (Fekete J. József felvételei)
Ha valahol Bácska vizeiről kell beszélni, nincs hálásabb előadó a zombori Nikita Andrejevnél. A ma 84 éves okleveles építészmérnök ezeknek a vizeknek szentelte életét, minden tudhatót ismer felőlük, és ismereteit élményszámba menő előadás keretében mondja el magyarul, szerbül, oroszul, ahogy szükség van rá.
A Zombor testvérvárosában, a Baján dolgozó Gálai Antal okleveles építőmérnök, okleveles alkalmazott matematikus szívesen mutatja meg a vízügyi tanulmányokat végző hallgatóknak a bezdáni zsilipet, Mihalik János vízépítő mérnők úttörő munkáját. Legutóbb az országos szintű egyetemi matematikaverseny felkészítő tanárait vezette a Dunát a Ferenc-csatornával összekötő zsiliphez, ahol Nikita Andrejev kalauzolta a vendégeket. Miként Mihalik munkája, úgy Andrejev mérnöké is megér egy történetet. Már csak azért is, mert a vajdasági síkság lakói zömmel nincsenek tisztában a ténnyel, hogy lakhelyük általában alacsonyabban fekszik a folyók áradási szintjénél, és hogy mégsem önti ki őket a víz, éppen a vízügyben dolgozó szakembereknek köszönhetik. Köztük Andrejev mérnöknek is.
Kilencven nap alatt 19 000 köbméter helyben készített betont építettek be víz alatt a zsilipbe
Nikita Andrejev nagyapja és apja hadmérnökök voltak a cári Oroszországban, édesapja hidrotechnikusként dolgozott az egykori Jugoszláviában. Az 1927-ben született Nikita vízépítő mérnöki oklevelet szerzett, két gyereke is ezt a szakmát választotta. Nikita a nyári iskolaszünetben tizenöt évesen már az I. Péter király-csatorna (Ferenc-csatorna) igazgatóságán segédkezett műszaki rajzolóként, majd tizenhét évesen két és fél hónapot töltött Veprődnél a csatorna iszapmentesítésén. A második világháború félbeszakította tanulóéveit, a zombori gimnáziumot magánúton fejezte be, majd Belgrádban szerzett vízépítő mérnöki oklevelet. Diplomamunkájában kidolgozta a Mosztonga északi folyásának közel 55 000 hektárra kiterjedő tervét, amit az akkori zombori Vízközösség megpályázott az Általános Beruházási Alapnál, és 1963–1965 között első fázisában meg is valósított. Andrejevet az egyetem elvégzését követően munkája a zombori vízügyhöz kötötte. Dolgozott a tervezőrészleg vezetőjeként, volt műszaki igazgató, igazgató, az 1965-ös dunai árvíz 57 napja idején az árvízvédelmi szektor vezetője. Továbbképzései, tanulmányútjai során a Szovjetunió, Hollandia, Szlovákia, Magyarország vízügyi problematikájával ismerkedett. Időközben átkerült a Városrendezési Intézet élére, ahonnét kilenc év eltelte után visszakérte magát a vízügybe, onnét vonult nyugdíjba negyven év szolgálat után 1992-ben.
A megérdemelt pihenő viszont újabb kihívást jelentett a szakembernek, az évtizedek alatt felgyülemlett tapasztalatot és a módszeresen gyűjtött vízügyi anyagot publikációkba fordította át. Előbb a Mosztongáról és Nyugat-Bácska vizeiről jelentetett meg könyvet, majd a Dunáról, illetve az apatini és zombori Duna mente vízgazdálkodásáról. A Bácskai Nagycsatorna 200 éves évfordulójára monográfiát adott ki a Bácska régi vízi útjainak építéséről és kihasználásáról, legújabb hidrológiai tárgyú könyve pedig megjelenés előtt áll.
Mihalik János úttörő munkájának emléktáblája a bezdáni zsilipen
De lássuk, mi is annyira különleges a Mihalik János építette zsilipben, hogy csodájára járnak.
– Mindenekelőtt a korabeli munkaszervezés, ami ma is példaértékű – mondja Nikita Andrejev, a vízügy zombori legendája. – Európában az első zsilip 1492-ben épült Olaszországban, Velencénél, és ez a műtárgy volt Leonardo da Vinci egyetlen találmánya, amit életében elkészítettek. Kínában már korábban léteztek 2–3 ezer kilométeres csatornarendszerek, de az ókontinensen csak lassan terjedtek, legelőbb Angliában, Hollandiában majd Franciaországban, a Habsburg Monarchiában viszont jócskán megkésve ismerték fel a csatornák építésének szükségességét. Az elsőt 220 évvel ezelőtt építették Monostorszeg és Bácsföldvár között. Mihalik zsenialitása már abban is megmutatkozott, hogy a hajózsilipet közvetlenül a Duna partjára, nem pedig 2–3 kilométerrel beljebb, a csatornára tervezte. Mivel a kiválasztott hely homokos talajú, a zsilip medencéjéből nem lehetett kiszivattyúzni a vizet, ezért úttörő megoldáshoz folyamodott, víz alatt, nem fából, hanem betonból építette meg a medencét. Franciaországban akkoriban már néhány évtizede kísérleteztek a betonnal, de Mihalik módszere egyedinek számít. Maga kísérletezte ki a keverés arányát, folyami kavics helyett kőzúzalékot használt, próbaterhelés által döntött az optimális receptről. Gondoljuk el, 1856-ban vagyunk, nincsenek teherkocsik, nincsen villanyenergia, cementet se venni, se tárolni nem lehet. Mihalik ezért cementégetőt és betonkeverőt hozott létre az építkezés helyén, a kettő kapacitását úgy hangolta össze, hogy az 1,7 köbméter űrtartalmú, nyitható aljú süllyesztőszekrény megtöltéséhez legyen elegendő. Három hónapig éjjel-nappal, üresjárat nélkül öntötték a betont. A zsilipbe 19 000 köbméter betont épített be egyetemi tervezőiroda és egyéb tudós háttértámogatás nélkül, saját tudására, kísérleteire, mesteremberekre és fizikai dolgozókra támaszkodván. Építészeti remekmű, aminek megnyitásakor csodájára jártak egész Európából, és ma is látogatják – mesélte Nikita Andrejev.
A 84 esztendős Nikita Andrejev büszke virágoktól pompázó kertjére
Azt még hozzá kell fűznünk, hogy Mihalik zsilipje elméletileg működőképes, 1954-ben komoly felújítást végeztek rajta, de az 1965-ös árvíz után az egyik melléképülete megsüllyedt, és emiatt immár mintegy másfél évtizede nincs használatban. A vajdasági vízi turizmus fellendítéséről szóló utóbbi tanácskozásokon rendre elhangzik, hogy a bezdáni zsilipet fel kell újítani és meg kell nyitni a hajózás előtt.
Az 1965-ös árvíz kapcsán emlegetik a zombori vízügyben, hogy az Apatinnál végzett védekezési munkák naplójában gyakran szerepelnek rövid széljegyzetek: „Szólni Nikitának!”, „Megkérdezni Nikitát!”, jelezvén, hogy mikor adódtak válságos helyzetek. A szakemberek meggyőződése négy és fél évtized múltán is az, hogy az árvízvédelem és a folyami jégvédelem ügyében Nikita Andrejevhez kell fordulni, mert ugyanolyan úttörő munkát végzett ezeken a területeken, mint Mihalik a víz alatti betonozás során.
