2024. április 20., szombat

Jó úton a riói bumm felé

Minden idők legjobbja, illetve az elmúlt 14 évben az aranyérmek számát figyelembe véve a leggyengébb teljesítménye: az előbbi megállapítás a szerbiai, az utóbbi pedig a magyarországi kajak-kenu válogatottra vonatkozik.

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az elvárások is mások voltak a portugáliai Montemor-o-Velhóba megrendezett Európa-bajnokságon. A szerbiai csapatot alkotó kajakosok érmekben reménykedtek, s összesen négy éremmel, két arany- és két ezüstéremmel zárták a kontinensbajnokságot, míg Storcz Botond, a magyarok szövetségi kapitánya 8-10 érem megszerzésében bízott, s végül 11 medált nyertek a versenyzői. A kapitány ennek ellenére elégedetlen volt, nem véletlenül, hiszen utoljára 1999-ben, a zágrábi Eb-n gyűjtött a magyar válogatott ennél kevesebb aranyérmet. Az ötkarikás műsorban szereplő számokat figyelembe véve Montemor-o-Velhóban 1-2-3 volt a magyar mérleg – a női kajaknégyes első, az 1000 méteres férfi kenupáros és a kajakos Kozák Danuta 500 m-en második, a férfi kajaknégyes, a Kovács Katalin, Dusev-Janić Nataša kajakos duó 500-on és Dusev-Janić 200 méteren egyesben harmadik lett. Dusev-Janić Kováccsal még nyert egy aranyérmet 200 méteren, így két első és két harmadik hellyel fejezte be a versenyt, ami az elmúlt kilenc hónap történéseit (visszatér Szerbiába, eltiltják, nem tiltják el, mégis Magyarországon folytatja) figyelembe véve, kiváló eredménynek mondható a 30 éves versenyzőtől. Storcz bízik benne, hogy az augusztus végén, Duisburgban sorra kerülő világbajnokságon több aranyérem születik majd az olimpiai számokban: 500 méteren mindenképpen magyar aranyérmet vár a kapitány, s egy kis iróniával azt is mondhatnánk, ez a portugáliai Eb-n is teljesült, hiszen a dobogó legmagasabb fokára az a Ružičić-Benedek Dalma állhatott fel, aki korábban magyar színekben hét világbajnoki címet gyűjtött, s 2006-ban a račicei kontinensbajnokságon is duplázni tudott, 500 és 1000 méteren is első lett. Ružičić-Benedek tavaly ment hozzá a kenus Dušan Ružičićhez, s így azonnal megkapta a nemzetközi szövetség engedélyét, hogy szerb színekben indulhasson a jövőben. A váltáshoz az is hozzájárult, hogy a 30 éves kajakos három olimpiáról maradt le, s úgy döntött, a riói olimpiára megpróbál más ország zászlaja alatt kijutni. Annak ellenére, hogy sérüléssel bajlódott, Portugáliában bizonyította, hogy igenis számolni kell vele az elkövetkező időszakban. Ružičić-Benedek a duisburgi vb-n a futamok időbeosztása miatt nem indul 1000 méteren, hanem csak az olimpiai számra koncentrál. Hogy a két aranyérme valóban Isteni igazságszolgáltatás volt-e, mint ahogy azt az egyik szerbiai napilap címbe adta (Bože pravde: Drugo zlato za Dalmu Benedek Ružičić), vagy csak az motiválta az újságírót és a szerkesztőt, hogy kétszer is felcsendült a szerb himnusz Portugáliában, amelynek a címe is Isteni igazság, az emberi elme alapos elemzése és a kollégák meginterjúvolás után derülne ki, amitől ezúttal eltekintünk.

A szerbiai kajakválogatott a Ružičić-Benedek által begyűjtött két aranyérem mellé még két ezüstérmet is szerzett: az 1994. szeptember 25-én született Marko Dragosavljević egyesben 200, párosban Simo Boltićtyal pedig 500 méteren állhatott fel a dobogó második fokára. Tavaly még az ifjúsági Eb-n indult Boltićtyal, amit természetesen meg is nyertek, most pedig a felnőttek között is bizonyítottak. Nem szabad elfelejteni a Moldovan-testvéreket sem, akik két ötödik helyet szereztek: 500 méteren két másodperccel maradtak le a dobogós Kovács-Dusev-Janić kettős mögött, 200-on pedig az ugyanilyen felállítás, aranyérmes magyar hajó 0,43 másodperccel előzte meg őket.

Dragosavljević még nincs 19 éves, erőtől és önbizalomtól duzzad, s ha pályafutása ilyen ívben megy felfelé, akkor Mirko Nišovićnak, a Szerbiai Kajak- és Kenuszövetség elnökének igaza lesz. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia arany- és ezüstérmese május végén azt nyilatkozta, azt várja, hogy a riói olimpián „robbantson” a szerb kajaksport. A portugáliai Eb eseményei azt bizonyították, hogy Nišović kijelentése, „Rióban bumm leszünk!”, egyáltalán nem alaptalan, hanem egy, a realitás talaján mozgó sportvezető megfontolt mondata.