A tanyai gazdálkodás előnyei

Cindel Antal és családja húsz évvel ezelőtt választott új életformát

Gallusz László

2008. október 7., 00:05

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Takaros tanya. Igaz, alig 300 méterre a település, Bajmok utolsó házaitól, ahonnan már poros dűlőút vezet a szántókra, de mégiscsak tanya! A paraszti gazdálkodás legmegfelelőbb modellje, amit a mezőgazdasági birtokok, kombinátok erőszakkal történt kialakítása, a (már megbukott) szocialista gazdálkodás sem tudott megsemmisíteni. Cindel Antal és családja a tanyai gazdálkodást, de nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy életformát választotta, amikor a mezőgazdasággal kötelezték el magukat.

– Több mint húsz évvel ezelőtt költöztünk ki a tanyára, mintegy szakítva szüleink gazdálkodási módjával, akik a faluból jártak ki a szántókra. Sokan meg is mosolyogtak bennünket, hogy fölcseréljük a kényelmes életet az ősi életformával, de akkor is tudtam, most még inkább, hogy itt élhetek igazán együtt a természettel – mondja Cindel gazda, miközben körüljárjuk a legalább egy hektáros gazdasági udvart, ahol gépnek, terménynek, gazdag állatállománynak bőségesen jut hely, nem úgy, mint a szűkre szabott falusi portán. A rendezettség, a kívülálló számára úgy tűnik bőség (pedig csak a mindennapi munkát könnyítő gépek sorakoznak példás rendben) a gazdát dicséri, a kiskert meg a háziasszonyt. – A húsz év alatt alaposan megváltozott a tanya: nem hiányzik az áram, a víz, a telefon sem, szóval nem vagyunk a világ végén…

– Gazdag állatállománnyal dicsekedhet, mégis a növénytermesztés vagy a hústermelés a gazdaság tartóoszlopa?

– Azt hiszem, hogy akkor indult el a mezőgazdaság szekere lefelé a lejtőn, amikor a növénytermesztést intézményesen választották külön az állattenyésztéstől. A parasztgazdaságok nagyobb részén sohasem vált törvényszerűvé ez az elv, így a mi gazdaságunkon sem. Több tíz hektárt művelünk, amihez a sertésállomány is párosul, 15 kocát tartunk, függetlenül attól, hogy milyen a kereslet a vágóállat iránt vagy hogyan alakul a termény, mindenekelőtt a kukorica ára. A pietraen meg a lapály képezi a törzsállományt, évente legalább 250 hússertést értékesítünk. Hosszabb távon jobban megtaláljuk a számításunkat, ha a kukorica, az árpa, a szója egy részét úgymond „bőrben” értékesítjük. A folyamatosan növekvő sertésár, amit a norvégiai húsbehozatal sem fékezett meg, most a mi malmunkra hajtja a vizet, hiszen a 7-8 dináros kukorica az alaptakarmány, de ne feledjük, hogy még májusban is 15-16 dináros kukoricával takarmányoztunk, amikor pedig 100 dinárt sem fizettek a vágóállatért, s akkor sem gondoltunk a törzsállomány csökkentésére. A mostani 150–160 dináros felvásárlási ár nem téveszt meg bennünket, hogy megnöveljük az anyakocák számát. Az már meghaladná az erőnket.

– Ezt az erőt pedig nemcsak a szántóföldi növénytermesztésre meg az állatok körüli munkára kell beosztani. Kertészkednek, aztán a gyümölcsösben, az almáskertben is bőven van munka…

– Sohasem voltam híve a szakosításnak, ezért is párosítottuk a növénytermesztést az állattenyésztéssel. Mindkét ágazat tőkeigényes, de a pénz nagyon lassan fordul. A zöldségnövény zömét a zöldpiacon értékesítjük, így folyamatos a bevétel, amit visszaforgathatunk a termelésbe. Nem panaszként mondom, de az árolló ismét a mi gatyánkat szabja. Nem emlékszem, hogy valaha is 400 kg búzát kellett adni 100 kg műtrágyáért, ami napjainkban történik, a vetés küszöbén! Olyan időre viszont emlékszem, hogy 100 kg búza áráért több mint 100 kg műtrágyát vehettünk. A visszaszorított árak, a behozatallal való fenyegetőzés nem szolgálja mezőgazdaságunk javát, így nehezen lehetünk versenyképesek a nyugati farmerekkel és termékeikkel, ha megnyílik előttünk az EU piaca. Megroggyant agráriumunknak erre nem lesz ereje.

– Megvan a lehetőség a gazdaságok korszerűsítésére, nagy teljesítményű erőgépek vásárlására, hiszen a bankok is kínálják a mezőgazdasági kölcsönöket és az agrártárcától is igényelhető támogatás…

– A parasztember nem szívesen adósodik el, bár felújításra, bővítésre szorul gépállományunk. A régi gép nem azt jelenti, hogy rossz, üzemképtelen, csak karban kell tartani. Jómagam is 20-30 éves gépekkel dolgozom, s bármennyire is szeretnék új traktort meg kombájnt venni, kétszer is meggondolom, hogy igényeljek-e hitelt, amit a termény árából törlesztenék, hiszen látjuk, egy év alatt mi történt a kukorica- meg a búzapiacon.

– Ennek ellenére mégis igényelt hitelt.

– Csakhogy nem bankkölcsönről van szó, hanem a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap pályázatán elnyert eszközökről. Ennél kedvezőbb hitelföltétel nem létezik, hiszen hat év a törlesztési idő, s mindössze évi 2 százalékos kamat terheli a tőkét. Hogy mire fordítom? Gyümölcsöst telepítek. A birs mellett döntöttem. Nem lesz gond az értékesítés, mert a feldolgozók folyamatosan keresik. Úgy tervezem, hogy többnyire „üvegben” értékesítem a termést, vagyis a birspálinkához termesztem a nyersanyagot. A baráti kör számára most is készül kisüsti, de ezt akár családi vállalkozássá is fejleszthetem, mert azt szeretném, ha családunkban folytatódna a gazdálkodás hagyománya. A birsből ínyencségek is készülnek, s biztos vagyok benne, hogy pl. a dióval dúsított tájjellegű birsalmasajt megállná helyét még a külföldi piacon is. Ezek a tervek, de előbb essünk túl a közelgő telepítésen, utána lesz még három év piackutatásra, addig termőre fordul a gyümölcsös is – nyilatkozta nem kis derűlátással Cindel Antal bajmoki gazda.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége