A jubileumi évforduló alkalmából szombaton délután ünnepséget tartottak a csapat vízitelepén, ahol vendégül látták az egykori tagokat, s együtt idézték fel hat évtized legemlékezetesebb eseményeit. Az ünnepi műsort a legfiatalabb korosztály, az általános iskola alsós diákjai készítették. Az elhunyt tagok emlékére pedig koszorút engedtek a folyó vizére.
A magyarkanizsai cserkészcsapat 1953. június 28-án alakult, akkor még felderítők néven. Az évek során többször is nevet változtattak, Kis Ferenc, Moša Pijade, végül Kanizsa Cserkészcsapat. A Tisza-parti Vízitelep 1957 óta szolgál számukra törzshelyül. A csapat tevékenysége szorosan kötődik a vízi sportokhoz, eleinte saját kezűleg készített, narancsosládákból összerakott kenukkal közlekedtek.
Kálmán Andor őrsvezető szerint a cserkészet azért fontos, mert a gyerekek a közösségben szocializálódnak, megtanulnak csapatban dolgozni, megismerik, hogyan lehet a természettel összhangban lenni, és önállósodnak. A valamikori felderítők a katonaságnak végeztek munkát, ma már az a céljuk, hogy a gyerekeket kimozdítsák otthonról a tévé és a számítógép bűvköréből.
Id. Apczi Jenő igazi veterán cserkésznek számít, ő 1954-ben társult be ifjú tagként, később őrsvezető lett, majd a katonaság után szakácsként tevékenykedett a nyári táborokban:
– Nagyon szerettem gyerekekkel foglalkozni, és ez ma sem változott. A gyerekek a táborban apának neveztek, mert sokan közülük szülők nélkül maradtak. 1985 után már csak szakácsként vettem részt a táborozásban 2002-ig. Azóta pártoló tagja vagyok a cserkészetnek. Két felnőtt fiam van, őket is bevontam annak idején a táborozásokba, de a két unokámmal, Nikolettával és Viktóriával már nem tudtam megszerettetni a cserkészetet. Én minden szülőt kérni szoktam, hogy engedje a gyerekét a kistáborba, mert ez olyan hely, ahol fel tudnak szabadulni, megismerkednek a természettel, elszakadnak kis időre a családtól, és megtanulnak önállósodni.
Ifj. Apczi Jenő, akit elsősorban a filmkészítés kapcsán ismerünk, valaha a cserkészcsapat tagja volt. Szerinte leginkább az értékrend megváltozása miatt becsülik meg kevésbé a cserkészegyenruhát:
– Szerettem a cserkészetet. Nagyon élveztem a különböző túrákat, kirándulásokat. Ott megtanulod, hogy mik azok az értékek, amik valóban számítanak. Mert manapság mi számít értéknek? A mobiltelefon, az autó, a drága karóra. De amikor kitesznek az erdőben, és 24 órát egyedül kell átvészelned egy kis túlélőcsomaggal, neked kell sátrat verned, miközben a szúnyogok összemarnak… na, egy ilyen élmény után az emberben sok minden átértékelődik, és azután másképp tekint a világra. Amikor Párizsban forgattunk, úgy érkeztünk, hogy mindössze egy címet tudtunk, hová kell eljutni. Vettem egy térképet, és mondtam a stábnak, hogy jöjjenek utánam. Megdöbbenten néztek rám a kollégák, hogy egy idegen ország nagyvárosában akarom őket kalauzolni.
A hatvanadik évforduló alkalmából holnap délután öt órakor a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézményben az elmúlt évek eseményeit megörökítő képkiállítás nyílik. A tárlat egy hétig várja a látogatókat.
