Nem egyszer illette jelzőkkel a többi kishegyesi írót, költőt, Némethet írófejedelemnek nevezte, Csépét parasztköltőnek, s ha ezt a sor folytatjuk, akkor Vigh Rudolfra leginkább a Kishegyes krónikása cím illene. A fenti értékelést Virág Gábor, a Fórum Kiadó igazgatója mondta a szerdán este a kishegyesi tűzoltóotthonban megtartott könyvbemutatón, amelyet Vigh Rudolf Öröknaptár című kötetének megjelenése alkalmából tartottak.
A szerző bevallása szerint, akivel Sáfrány Attila beszélgetett, a kötetben novellák, tárcák és memoárok szerepelnek, azok az írások kaptak helyet benne, amelyekkel Vigh Rudolf munkássága során a legtöbbet foglalkozott.
A költő életútjáról Sz. Vörös Julianna könyvtárigazgató mondott ismertetőt. A kérdésekre válaszolva Vigh elmondta, hogy nem tekinti magát írónak, lényegében parasztember maradt, aki megtanult írással foglalkozni. Csépével kapcsolatban elmondta, hogy költőként nem áll hozzá közel, de emberként annál inkább, mivel egy időben egy utcában laktak, és a néhai költő volt az, aki először az iskolába vezette. Az írásokban, ahogyan Sárfány is, és Virág is, de ugyanígy a kötetet értékelő dr. Bányai János is megjegyezte: a sötétség szó az egyik leggyakoribb. Vigh szerint számára az egyik legdühítőbb volt és maradt a szellemi sötétség, különösen az önzés. Bevallása szerint van ehhez kapcsolódóan egy önéletrajzi jegyzeteket tartalmazó kötete, amelyet, mint mondta, legjobb lenne halála után kiadni, mert abban leplezetlenül és név szerint szól szűkebb és tágabb környezetéről és szereplőiről, és ez bizonyára sokaknak nem fog tetszeni. Ennek is jellemző módon a Sötét bárányfelhők címet adta.
A beszélgetés végén Vigh Rudolf ezúttal is kiállt azon elképzelése mellett, hogy a kishegyesi szoborparkban a templom és az iskola között állítsanak egy márványtáblát az eddig elhunyt 21 kishegyesi író és közíró emlékének, megjegyezvén, hogy azért gondolt márványtáblára, nehogy ez is a Mátyás-szobor sorsára jusson.
