Nagybecskereken és környékén a magas arzéntartalom miatt a tartományi egészségügyi felügyelőség még 2004. elején betiltotta a vezetékes víz használatát, de a vidéken élő mintegy százezer polgár ivóvízzel való ellátása mindmáig megoldatlan.
A vízgyárra várva az illetékesek alternatív megoldásként kezdetben vízszállító tartálykocsikat ígértek, aztán megpróbálták rendbe hozni az utcai pumpás kutakat. Egyik megoldás se bizonyult tartósnak. Az utóbbi években öko-kutakat kezdtek építeni. Tizenkét ilyen kút épült, főleg a környező falvakban, egy pedig Nagybecskerek Baglyas nevű lakótelepén. Ezeknek a kutaknak köszönhetően azok, akinek nem volt pénzük palackozott vízre, némi várakozás árán hozzájuthattak az egészségesnek hitt ivóvízhez.
A gondok az öko-kutak karbantartásával kezdődtek. Mert csak egy kisebb részük (három) került a Városi Vízművek fennhatósága alá. Így a helyi közösségek által épült kutak szűrőinek a cseréje sok esetben gondot okozott. De az utóbbi hetekben ennél is nagyobb problémára derült fény: kiderült ugyanis, hogy – a szűrők rendszeres cseréje ellenére – ezeknek a kutaknak a vize sem biztonságos. Mert nem tartalmaznak ugyan a megengedettnél nagyobb mennyiségű arzént, de annál több bennük a baktérium. Emiatt a felügyelőség betiltotta a nagybecskereki öko-kút használatát. Tegnap pedig bejelentették, hogy mikrobiológiai szempontból nem biztonságos a rezsőházi (Knićanin) öko-kút sem.
A fentiek miatt az utóbbi hetekben növekedett a palackozott víz eladása, a szegényebbek pedig visszatértek a csapvíz fogyasztásához. A közép-bánáti ivóvizet 60-130 méter mélységről nyerik, csupán klórral fertőtlenítik, és minden egyéb tisztítás nélkül kerül a vezetékbe, amely ráadásul már több mint négy évtizedes.
A szakemberek többsége szerint a vidék vízellátását hosszútávon a vízgyár megépítése oldaná meg. Az önkormányzat erről tavaly kötött szerződést kötött az esseni WTE Wassertechnik társasággal. A legújabb ígéretek szerint a 25,6 millió eurós beruházás megvalósítása egy év múlva kezdődik, és három évig tart.
