2024. április 20., szombat

Folton folt, vagy még az sem

Nemrégen utcára vonultak a szerbiai utakat építő és karbantartó vállalatok munkásai. Követelésük igen egyszerű volt: a saját pénzük, s ebből eredően a jócskán elmaradt fizetésük. Akkor azzal fenyegetőztek, hogy ha az illetékesek nem tesznek eleget a jogos igényeiknek, tiltakozásuk sokkal keményebb lesz. Ez alatt, általában, azt kell érteni, hogy járműveikkel egyszerűen lezárják Szerbia fő közlekedési vonalait, s gyakorlatilag megbénítják az országot.

A téma áttekinthetősége érdekében azt is tudni kell, hogy összesen 24 magánvállalat végzi az utak karbantartását, s ezekkel a munkálatokkal őket a Szerbia Utai közvállalat bízza meg, és –természetesen – ő kellene fizesse az elvégzett munkálatokat. A közvállalat azonban minden mozdulatában az illetékes minisztériumtól függ, tehát nem várható el az igazgató(k)tól, hogy akár egy rossz szót is szóljanak róla. Viszont a tüntetés kapcsán éppen a két reszortminiszter váltig hangoztatta, hogy az állam egy megveszekedett garassal sem tartozik az útkarbantartóknak.

Ezzel szemben azt is tudni kell, hogy Szerbiában összesen 9000 kilométer út 24 (magán)vállalat karbantartási gondjaira van bízva. A baj csupán az, hogy ezeknek fele már hosszú hónapok alatt folyószámlájuk zárlata miatt gyakorlatilag semmit sem dolgozik.
Közöttük van a Nibens csoport is, amelynek keretében öt vállalatnak összesen 180 millió euró az adóssága, ezen kívül 130 millió euró bankhitelt sem képes törleszteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy magára valamit is adó jogállamban régen fel kellett volna számolni, s tulajdonosát pedig rácsok mögé dugni. Esetünkben csupán az utóbbi valósult meg. Milo Đurašković ugyanis hónapok óta vizsgálati fogságban van, de nem az impériumának negatív pénzügyi helyzete miatt, hanem mert – állítólag – összejátszott Miroslav Miškovićtyal éppen a szóban forgó útkaparó vállalatok privatizációja kapcsán és hathatós segítséget nyújtott neki abban, hogy az újsütetű szerb nábob több tíz milliós eret vágjon az állami költségvetésen.

Ők ketten és még jó néhányan tehát sok pénzt elloptak, a kincstár útjavítását pénzelő része üres, az utak pedig olyanok, amilyenek.

Ha naprakészen figyelemmel kísérjük a belgrádi sajtót, láthatjuk, hogy folyamatosan siránkoznak a rossz utak miatt. Ugyanakkor a királyi tévében a Belgrádtól Budváig vezető út részleteiről sugárzott riportban azt is láthattuk, hogy csak imitt-amott vannak kátyúk. A több mint 500 kilométeres út legnagyobb része tükörsima.

Országjáró személyektől, elsősorban kamionsofőröktől hallani, hogy a Száva folyón inneni és túli utak minőségét össze sem lehet hasonlítani. Arrafelé, a nagy pénzhiány ellenére is, szinte folyamatos a karbantartás és a felújítás, míg – például – Bácsföldvár és Temerin között közlekedve örülhet az ember, ha a sok kátyú miatt nem esik ki a fogából a tömés.
Lehetséges, hogy Szerbia központi részén, legalábbis egyes szakaszokon folton folt van.
Vajdaságban azonban még ez sincs.