A vízállás mérése, valamint az ennek alapján kapott, majd a tömegtájékoztatási eszközökben közzétett adatok nagyvizek érkezésekor pánikhangulatot eredményezhetnek. Ez leginkább abból fakad, hogy a jelentésekhez – az adatkészlet értelmezéséhez – nem mellékelnek használati utasítást. Nem mondják ki, min alapszik az, amit a vízmérő lécről leolvastak. Rajtban tudni kell, és mindig kötelezően abból illik kiindulni, hogy az adott helyen leolvasott értékeknek kizárólag helyben van jelentőségük.
A vízállásmérésnek története van. Valamikor kezdetét vette, és tudott, hogy melyik vízmérőt mikor helyezték le. Ennél fontosabb, hogyan történik egy-egy vízmérő „forgalomba bocsátása”. A végsőkig leegyszerűsítve a következőképpen: adott pillanatban – akár a régmúltban, akár később – igény mutatkozott, hogy adott helyen ne csak nézzék a vízszint ingadozását, hanem mérjék is; ilyenkor a part stabil szakaszára – többnyire településeknél – odabiggyesztettek egy szabványosított lécet; az elhelyezés rendszerint alacsony vízállásnál történt, és az akkor lehetséges legalacsonyabb pontra helyezték; azután meghatározzák, mekkora tengerszint feletti magasságon helyezkedik el a nulla, azaz a vízmérő nullpontja… Nagyjából így.
Csakhogy a folyók mentén elhelyezkedő vízmérő állomásokat nem ugyanazon a napon és órában, de még nem is ugyanabban az évben rakták oda, ahol vannak. Akkor helyezték el őket, amikor erre igény jelentkezett. És oda tették őket, ahova akkor lehetett. Ebből következik, hogy a vízmérők nullpontjai nem kolineárisak. Az egy időben kihelyezettek esetében még jelentkezik némi hasonlatosság, a nullpontjaikat összekötő szakasz nagyjából párhuzamos a stagnáló folyó víztükrével. De ezek esetében is, bizonyos vízállások alkalmával, jelentős különbségek mutatkozhatnak a leolvasott értékekben, hiszen a folyó szelvénye (keresztmetszete) nem mindenütt egyforma. Van, amelyik jobban nyeli a vizet, és több fér el benne; és van, amelyik hajlamos arra, hogy előbb megteljen. Példának okáért vegyük elő a bezdáni és az újvidéki szelvényt. Bezdánnál a jobb parton padka van, az újvidéki pedig teljes szélességben rendkívül mély, ezért a két lécen mért értékek bizonyos vízhozamok esetében hasonlóak, más vízhozamok alkalmával azonban nagyban különböznek.
A későbbi időpontokban lehelyezett vízmérők nullpontjai alaposan kilógnak a már említett majdnem-egyenesből. Történt ugyanis, hogy létesítésük idején rendkívül alacsony volt a vízszint, így meglehetősen mélyre került nullpontjuk. Ezek a vízmérők hajlamosak arra, hogy nagyvizek idején ijesztően sokat mutassanak. Ugyancsak ezért zavart keltően keveset mutatnak azok, amelyeket helyi adottságok miatt magasabbra helyeztek. Ezért ismételten hangsúlyozni kell: a helyi vízmérőről leolvasott értékek csak helyben beszélnek, szavuk a szomszédban nem ér semmit. Az egyik napról a másikra, vagy szűkebb időszakban jelentkező vízszintingadozások azonban számtani és saccometriai alapot szolgáltatnak.
Az elmondottakhoz használati utasításként konkrét számadatok kellenek, ezekhez pedig alapvető vízügyi fogalmak társulnak.
A bezdáni vízmérőt 1856-ban létesítették; nullpontja 80,64 méteres tengerszint feletti magasságon van az Adriai-tenger szintjéhez képest (mAf); a vízjáték (amplitúdó), tehát a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legalacsonyabb (–85 cm) és legmagasabb (+776 cm) jégmentes víz közötti különbség 8,61 méter. Az újvidéki vízmérőt 1819-ben létesítették, nullpontja 71,73 mAf, a vízjáték (–68 és +778 cm) 8,46 méter. További számadatok: a bezdáni vízmérő az 1425. folyamkilométeren (fkm) áll, az újvidéki az 1255.-en; kiszámítható tehát, hogy a táv 170 km, a nullpontok közötti szintkülönbség 8,91 méter, a víztükör esése tehát 5 centiméter folyamkilométerenként. Magyarán: Bezdán és Újvidék között ennyit lejt a meder. És ezt nem kell kapásból bebiflázni. Mert van még.
Budapest esetében a legkisebb víz (LKV) +51, a minap mért legmagasabb pedig +891 cm, a vízjáték tehát 8,4 méter, megközelítőleg akkora, mint amekkora házunk táján is. Ha odafigyelünk, láthatjuk, hogy Budapestnél – Bezdánnal és Újvidékkel ellentétben – még nem mértek negatív értéket. Ez abból adódik, hogy a helyi elrendelő vízmérce olyan mélyen van, hogy a Duna eddig nem tudott nullpontja alá süllyedni. Ha a budapestit is olyan magasra rakták volna, mint a bezdánit vagy az újvidékit, akkor ott is mérhettek volna mínuszokat. Akkor viszont a maximumok lennének hozzávetőleg annyival kisebbek, és innen nem tűnnének annyira ijesztőnek, mint amilyen a mostani +891-es budapesti víz volt.
Hasonló az eset a hozzánk közel eső bajai és mohácsi lécekkel is. A kilencszázas meg közel ezres vizek csak helyben ekkorák, hiszen ezeken a helyeken sem mértek még negatív értékeket.
