Évek óta vidékünk egyik legjelesebb megmozdulása a június eleji nemzetközi Marlin Kupa. Ez a rendezvény nemcsak azért népszerű, mert itt méreti meg magát minden valamirevaló horgászcsapat, hanem a szervezett kupaverseny mindig jókedvű barátkozást és új ismeretségeket nyújt a résztvevőknek.
Az idei, a 12. megmérettetés előkészítésekor legnagyobb gondot az esős, viharos időjárás jelentette.
Szinte nem múlott el egyetlen nap az előző hetekben, hogy ne esett volna több-kevesebb eső. Bár a versenypálya megközelítése nem okoz nehézséget, és a horgászok is betonkockákon ülhetnek, viharban, de főleg villámláskor veszélyes horgászni, hiszen a karbonbotok jó áramvezetők; az erős oldalszél botokat törhet, a szembeszél pedig akkora hullámokat terel a pályára, hogy a víz mindent elmos. Az internetes időjárásjelzések semmi jóval nem biztattak, csak az volt a kérdés, hogy melyik napszakban jön a zápor.
A palicsi szervezők valahogy bíztak a csodában, hiszen az udvaron terítettek, először az előző napon érkező boszniai vendégeknek, majd a verseny napján az összes többinek is. A csoda megtörtént, mert szombat délután és vasárnap a rendezvény ideje alatt egyetlen csepp eső sem esett, miközben a környező településeket özönvíz mosta el. Az már csak hab a tortán, hogy a vizet még szellő sem borzolta, szinte tükörvízen horgásztak a résztvevők. Igaz, a halak kapókedvére jobb hatással van a mérsékelt szél, mint a mozdulatlan víz.
Az előző heti nevezéseknél kiderült, hogy versenytorlódás miatt a Duna menti csapatok nem jöhettek, mert ligaversenyük van. Az eszéki csapat szervezési gondok miatt mondta le a versenyt, viszont eljött a bezdániak új csapata, és a már visszajáró tuzlai csapattal egy másik boszniai csapat, a tešanji Jelah érkezett. A vasárnapi megnyitó és reggeli után a 17 bejelentkezett csapat rajthelyet sorsolt. A szerencse a belcsényi Jaznak és a magyarkanizsai Bratstvónak kedvezett, mert ők húzták a szélső helyeket. Mint később bebizonyosodott, ez alkalommal a nyitó és záró helyek nem jelentettek előnyt.
A verseny alatt kiderült, hogy a láthatóan tisztább Palicsi-tó nem adott több halat, legalábbis kilóra nem, mert a horgokat meglepték a legutóbbi ívásokból származó igen apró halak. A máskor egyenhalnak számító tíz–tizenöt dekás kárászok ritkán jutottak csaliközelbe, és aki ezekből fogott többet, annak a helyezése jóval meghaladta az apróhalazókét. A fogási átlag a fele lehetett a májusi ligaforduló 6–10 kilójának.
Negyedórával a verseny lefújása előtt komor felhők jelentek meg a láthatáron, de a pályát csak a mennydörgés érte el.
Az első szektort a 14-esen horgászó topolyai Kiskároly Róbert nyerte 5080 ponttal (ez egyben pályagyőzelmet is jelentett), második a tuzlai Muris Đug lett 4240, a harmadik helyet pedig a bezdáni Aleksandar Kiš szerezte meg 4060 ponttal.
A középső szektorban a bezdáni Dobos Imre nyert 3820 ponttal Döme Károly, a házigazda Marlin versenyzője előtt (3560 p.), a harmadik helyen pedig a péterréveieket erősítő, horgosi Fanc Thomas és a belcsényi Igor Komadina osztozott egyaránt 3100 ponttal.
A zárószektort a tuzlaiaknak horgászó magyarországi Csaplár Gyula nyerte 4660 ponttal, a palicsi Palkovics József lett a második (4240 p.), harmadik pedig Tímár Géza, a Marlin versenyzője lett (4040 p.).
A csapatversenyt a tuzlai Kreka nyerte 8 helyezési számmal (2+5+1), így ők vihették haza a verseny nagyserlegét, az utóbbi öt év győztesét a házigazda Marlint előzték meg, akinek tagjai 10 negatív számot gyűjtöttek össze (5+2+3). Harmadikak a péterrévei Kečiga egyesület képviselői lettek 13,5 ponttal (4+3,5+6).
A szokásos ízletes szármák begyűrése és rövid barátkozás után még szárazon (legalábbis kívülről) indultak haza a vendégek, de a szervezők azt már nem garantálták, hogy útközben nem áznak meg.
