A Velencében megtartott 33. úszózó világbajnokság zentai diadallal zárult. Nem első eset, hogy ebben a műfajban szerbiai csapat szerzett világelsőséget. A kruševaci Čigrának is sikerült már, de vajdaságinak eddig még soha. És most se volt könnyű.
Kezdődött azzal, hogy a csapat Dragomir Vujačić csapatvezető nélkül kelt útra, aki egészségügyi okok miatt csak gondolatban lehetett a legénységgel. Folytatódott azzal, hogy a versenypálya olyan halat – konkrétan tengerben élő, folyóba, patakba, csatornába... feljáró pérhalat – kínált, amelyből felénk nincs, de helyben se volt belőle sok.
Az első fordulóban a szlovén csapat mindössze 11 szektorpontot gyűjtve meglehetősen nagy előnyre tett szert, a zentaiak 23 ponttal voltak a másodikak, őket a magyarországi Perfect Timár Mix csapata követte 27 ponttal.
A második fordulóban csapatunk ismét hozta a kiegyensúlyozott szereplést, és minden azon múlott, hogy a fő vetélytársak közül bukik-e valaki nagyot. Az ilyen versenyeken a győztest kilétét szabályszerűen nem az dönti el, mennyien szerepelnek jól, hanem az, hogy senki se szerepeljen rosszul. Szaknyelven mondva retorikai kérdés: ki lesz az, aki „beletenyerelteti” a csapatot? Nálunk ilyen nem volt, a szlovénoknál viszont akadt egy. Míg a Zenta csapata mindössze 16 szektorpontot szedett össze, a szlovénoknak harmincat „sikerült” begyűjteniük, és lecsúsztak a második helyre. A magyar csapat kiegyesúlyozott teljesítménnyel megtartotta a harmadik helyet.
Sajnálhatjuk, hogy a szóban forgó verseny a csapatról szól, az egyéni teljesítményeket nem díjazza. De még szóvá sem teszi. Ezért mondjuk mi. Ha a szektorpontok alapján – mint ahogy máskülönben is történik – feltüntették volna az egyéni helyezéseket is, akkor Zenta csapatának legalább két dobogósa lett volna, az öt legjobb helyezés közül hármat ők értek el. Az euforizálás elmúltával hamarosan bővebben.
