Brad Pitt rengeteget szórakozott ifjú korában, sőt a drogot sem vetette meg. A világ egyik legkedveltebb színésze erről a minap számolt be azt sem rejtve véka alá, hogy nehéz volt kitörni a züllöttségből és felhagyni a pusztító életvitellel. De sikerült neki. Nem így hazájának, az Egyesült Államoknak, amelynek háborúja a drogok ellen – Pitt szerint – teljes kudarc. Az USA drogellenes harcáról A ház, amelyben élek (The House I Live In) című dokumentumfilm producereként fejtette ki véleményét.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Pedig a mindenkori amerikai kormányzatok az utóbbi évtizedekben sokat költöttek arra, hogy már a drogalapanyagok előállítását is megakadályozzák. Méghozzá a termelő régiókban, elsősorban a latin-amerikai országokban, ahonnan a legtöbb kábítószer érkezik az USA-ba.
Washington csak az elmúlt tíz évben húszmilliárd dollárt fordított erre a célra. Tavaly 830 millió dollárral támogatta a latin-amerikai országok bűnüldöző szerveinek kiképzését. Első lépésben a kolumbiai drogfészekre igyekezett csapást mérni. Az 1980-as évektől ugyanis a kolumbiai drogbárók vették át a piac irányítását. Ők ellenőrizték a termelés és az illegális szállítás nagy részét. Az ellenük indított harcban az USA – a Kolumbia Terv (Plan Colombia) keretében – közel hétmilliárd dollárt költött el.
A hadjárat nem járt teljes sikerrel, de jelentős eredményekkel igen, hiszen a csempészetben komoly fennakadások keletkeztek. Barack Obama amerikai elnök kormánya már tavaly történelmi sikerként könyvelte el, hogy a kokain előállításának visszaszorításával a kolumbiai drogkartellek közötti rivalizálás és harc keltette erőszak is jócskán alábbhagyott.
A termeléskiesést azonban pótolta Bolívia és Peru, amelyek hagyományosan Argentína és Brazília legfontosabb ellátói kokainból. Az új piac az USA-ban kapóra jött a bolíviai és perui bandáknak, de a szállítást másra bízták. A vezető szerepet a – tiltott szer eljuttatásában az amerikai piacra – a mexikói klánok vették át. Ezek legalább olyan mohók és kegyetlenek, mint a kolumbiai társaik. Ráadásul az USA szomszédságában tevékenykednek.
Közben Washington sem tétlenkedett. Kolumbia után beindította a Mexikó Tervet (Plan Mexico, de Plan Méridaként is emlegetik), melynek keretében 1,8 milliárd dollárral sietett Felipe Calderón mexikói elnök segítségére, aki 2006-ban kezdett háborút a drogmaffiák ellen.
A hét éve dúló harc egyre kíméletlenebb és már legalább 86 ezer áldozatot szedett. Mindazonáltal a hatalom nem hátrál, folyamatosan és elszántan küzd a drogbandák ellen.
A kíméletlen hadjáratra a drogcsempészek az útvonalak módosításával válaszoltak. Mexikót ugyan nem törölték a térképükről, de igyekeznek új területeken keresztül is szállítani az árut az USA-ba. Erre az ENSZ illetékesei is felhívták már a figyelmet. A világszervezet közép-amerikai drogellenes irodájának a vezetője, Antonio Luigi Mazzitelli szerint Mexikóban tavaly már csak három tonna kokaint foglaltak le a hatóságok, míg 2009-ben még 24 tonnát kapcsoltak le. Mindez arra utal, hogy az USA piacára szánt dél-amerikai kokain tranzitútjai megváltoztak. Már nem Mexikóé a vezető szerep. Sokkal inkább Közép-Amerika országai, így Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador váltak a fő tranzitúttá, annak sok káros következményével. Ezek közül a legriasztóbb a (bér)gyilkosságok számának a megnövekedése, ami a rivális bandák számlájára írható.
Nem javult a helyzet Ázsiában sem. Évtizedekkel ezelőtt még a hírhedt burmai, laoszi és thaiföldi közös határ térsége, az „Aranyháromszög”-ként elhíresült vidék volt az ópium-alapanyagú drogok fő termelőterülete, az indiai és a kínai kereslet ellátója. Az Aranyháromszög fénykora rég leáldozott, bár még mindig ontja a kábítószert.
A heroin fő előállítója már Afganisztán, s a vele határos pakisztáni körzetek. Az Afganisztánban beavatkozó NATO-erőknek 2001 óta nem sikerült csökkenteni a helyi ópium- és herointermelést. Rossz nyelvek szerint Afganisztánból nem csak bűnözők csempészik a drogot, de a külföldi csapatokat küldő egyik-másik ország titkosszolgálata is. Hamid Karzai afgán elnök családjából is hírbe hoztak több személyt a kábítószer illegális kereskedelmével.
Becslések szerint Afganisztánban tavasszal 157 ezer hektárt vetettek be az ópium és a heroin alapanyagául szolgáló mákkal, szemben a 2011-es 130 000 hektárral. A mákültetvények gyarapodásának köszönhetően tíz év alatt megsokszorozódott az Afganisztánban előállított heroin mennyisége. A drog (illegális) exportja révén Afganisztán tavaly legalább 2,5 milliárd dollár bevételt ért el. A 2001 végéig uralkodó iszlám fanatikus tálibok is termesztettek ópiumot (ami szintén szép pénzt hozott a konyhára), de a drogozást nem tűrték.
A drogháborúban leginkább érintett államok a tiltás helyett új nemzetközi szabályozást sürgetnek. Otto Pérez Molina guatemalai elnök már tavaly azt javasolta az Egyesült Államoknak, hogy legalizálja a kábítószerek használatát. A kolumbiai elnök, Juan Manuel Santos globális megoldást sürget. Szerinte ebbe be kellene vonni a legnagyobb fogyasztóként számon tartott USA-t is, mert nélküle semmit nem érnek a helyi kezdeményezések.
Az Egyesült Államok még távol áll a kábítószerek teljes legalizálásától. A marihuánával azonban már sokkal engedékenyebb. Igaz, nem az ország központi vezetése, csak néhány szövetségi állam. Ezek közé tartozik Colorado és Washington is, ahol tavaly novemberben, az elnök- és törvényhozási választással egy időben a marihuána legalizálásáról is szavazott a lakosság. A két állam választóinak többsége – az elsők között az USA-ban – támogatta a marihuána fogyasztásának legalizálását, amit törvényben is szabályoznak.
A tekintélyes Pew kutatóközpont idén áprilisban közzétett felmérése is arról tanúskodik, hogy az USA lakossága megengedőbb egyes kábítószerekkel. A megkérdezettek 52 százaléka támogatja a fű (marihuána) legalizálását, 45 százaléka ellenzi azt. A drogpártiak ugyanakkor azt is számon tartják, hogy sok amerikai politikus mellett Bill Clinton és George W. Bush korábbi, valamint Obama jelenlegi elnök is bevallotta: annak idején kipróbálta a füvet.
Uruguayban még tovább mentek: ott már nem egy-egy helyi közigazgatási terület (megye) támogatja a marihuána engedélyezését, hanem maga az állam. A kormány már a törvényhozás elé terjesztette a marihuána legalizálásának tervét. Az elképzelés szerint – az államilag ellenőrzött helyeken – heti 40 gramm füvet vásárolhatnának a fogyasztók, a hasznot pedig a kábítószeresek, drogfüggők gyógyítására fordítanák.
Európában még csak óvatos kezdeményezésekre akad példa. Ezeknek az a célja, hogy az állam és a hatóságok a könnyű drogok fogyasztását ne bűnként, hanem egészségügyi kérdésként kezeljék. Az EU-ban a hosszú ideje válsággal bajlódó Portugália lépett elsőként. Az ibériai országban már több mint tíz éve engedélyezett a kis mennyiségű kábítószer birtoklása, de csak személyes használatra. Csehország 2009-ben törölte el a könnyű drogok birtoklásának büntetését. A korábban drogliberalizálási törekvéseiről ismertté vált Hollandia azonban valamelyest visszafogta magát. Részben korlátozta a könnyű drogok beszerzésére alkalmas coffee shopok működését. Az ország déli határövezeteiben a külföldiek már egy éve nem vásárolhatnak drogot ezekben az üzletekben.
