2024. április 20., szombat

A soha nem múló egység ünnepe

Vajdaságban, a királyhalmi templomkertben a Vajdasági Magyar Szövetség fővédnöksége alatt kedden második alkalommal került sor június 4-e, azaz a nemzeti összetartozás napjának az ünnepségére. A nagy érdeklődést övező rendezvényen bemutatták a Nemzeti összetartozás dalát, majd Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott köszöntőbeszédet. Az ünnepség a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban folytatódott, ahol a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola lánykórusa adott ünnepi koncertet.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából a nemzeti himnusz után a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola lánykórusa elénekelte a Nemzeti összetartozás dalát, majd Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, hogy minden alkalommal, amikor a magyar történelem valamely sorsfordító eseményére emlékezünk, akkor vagy egy nagy történelmi tettet ünneplünk vagy egy nemzeti tragédia emlékéből próbálunk erőt meríteni. E jeles napok különlegessége az, hogy ilyenkor a magyarság tagjai, legyenek bárhol a világon, ugyanazt és egyszerre érzik. Szavai szerint ilyenkor a mindennapok tennivalóiból kiszakadva, néhány pillanatra megállunk, és elgondolkodunk azon, hogy mit is jelent a nemzet számára a jelen történelmi esemény, mik a tanulságai és milyen példákkal szolgál nekünk, ma élő magyaroknak.

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

– A nemzeti összetartozás napján is megfogalmazódnak bennünk e kérdések. 2010 óta ezen a napon saját létezésünket ünnepeljük. Azt méltatjuk, hogy a magyarság karakteréhez oly elemi módon kapcsolódó küzdő szellem a történelem minden tragikus pillanatából kiutat talált. Ez a magyar szellem, amely megtartott bennünket, és ma még erősebb összetartó erő, mint bármikor máskor. A kérdés a mai napon így hangzik :Vajon mit tehetek én a magyarság összetartozásáért, megmaradásáért, gyarapodásáért? – mondta az államtitkár, majd a Pesti Napló 1920. június 5-ei kiadásából idézett: „A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borzongós őszies levegőben tovahömpölygő hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették.”

– Azóta, a kínzóan fájdalmas nap óta, 93 esztendő múlt el. Ma, 2013-ban a nemzeti összeomlás gyásza helyett a nemzet összetartozását, soha nem múló egységét ünnepeljük – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.

Szavai szerint a magyar nemzet újraalkotta önmagát, újrafogalmaztuk önmagunkhoz, a nemzethez való viszonyunkat, a nemzet fogalmához való elképzeléseinket. Korábban csak mély fájdalomként élt bennünk Trianon, de meg kellett látni a nemzet nagy teljesítményét, az emberek áldozatait a talpra állásban.

– Trianon után van mire büszkének lennünk. Az erő, amely újraformálta az országot, a talpra állás, az újjáalakulás iránti hit és akarat kiállta az idő próbáját. Nekünk, magyaroknak ez a stabil bástyánk, ezt támasztja alá történelmi tapasztalatok egész sora – mondta.

Kiemelte, hogy amikor nagy a baj, a problémák megsokszorozzák a magyarok erejét, összegzik képességeit, akaratukat, és a legjobbat képesek kihozni magukból. Mint megjegyezte, a legjobb, ami egy közösséggel megtörténhet, az a sorscsapásból való sikeres talpra állás, ma egy új, ám ugyanolyan erős egységet formálunk annak ellenére, hogy végzetes szétszaggattatásra ítéltek bennünket. Hozzátette, az összetartozás olyan teljesítmény, amelyre büszkének kell lenni, hiszen a köldöknéző magatartás még sohasem vezetett sikerre, felemelt fejjel lehet csak meglátni azt az ösvényt, amely a gyarapodás felé visz.

– Az 1942-es és ’44-es évek tragédiái során, vérrontásokban ártatlan magyarok tízezrei és vétlen szerbek ezrei vesztették életüket. Hamarosan Csúrogon a szerb és a magyar államfők közös jelenlétében végre felavathatjuk az áldozatok közös emlékművét. Ez a főhajtás a kölcsönös becsület helyreállításának az útja – jelentette be az államtitkár.

Hozzátette, hogy ki kell mondani az áldozatok ártatlanságát, ki kell mondani a kollektív bűnösség elvének tarthatatlanságát. Meg kell gyújtanunk újra és újra az emlékezés, a kegyelet és a megbékélés mécseseit, mert ezek világossága nyújt védelmet a téveszmék és az erőszak sötétsége ellen. Végezetül megjegyezte, hogy közös feladatunk ma is, hogy a béke megőrzésével kerüljük a konfliktusok kiéleződését, valamint lerántsuk a leplet a provokációk és feszültségkeltések hátsó szándékáról.

– Tisztelt vajdasági magyar barátaink, köszönjük, hogy önök megmaradtak magyarnak – zárta szavait az államtitkár.

Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy június 4-e jeles nap, de nemcsak a történelmünkben elfoglalt helye miatt, hanem azért is, mert a vajdasági magyarok, a Magyar Nemzeti Tanács révén, 2011 szeptemberében ünneppé nyilvánították.

(Fotó: Ótos András)

(Fotó: Ótos András)

– Ország-világ előtt nyíltan, emelt fővel, feszengés és szorongás nélkül gyűlünk össze emlékezni és ünnepelni. A határon kívüli magyar közösségek közül egyedül mi emlékezünk, emlékezhetünk így – mondta a VMSZ elnöke.

Ugyanakkor köszönetet mondott a Magyar Országgyűlésnek a három évvel ezelőtti döntéséért, amellyel június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Beszédében kiemelte, hogy a köszönet és a határtalan elismerés mindenekelőtt elődeinket illeti. Déd- és nagyszüleinket, apáinkat és anyáinkat, az elmúlt 93 évben élő, serénykedő, küszködő, vívódó és ilyen-olyan döntéseket hozó elődeinket, akik földet műveltek, gyárban dolgoztak, háztartásbeliként kikísértek és bevártak, tanítottak, gyógyítottak, műveltek, érdeket védtek és érvényesítettek, hagyományt ápoltak és oktattak, hitre és tartásra neveltek, s ennek ellenére legtöbbjüknek mégis töretlen volt és maradt a hite.

– Ha a békediktátum igazságtalansága feletti elkeseredettség érzését elődeink nem tudták volna leküzdeni, ha nem lettek volna képesek erőt meríteni, új életet kezdeni, ha nem tudták volna kezelni azt, hogy nem mozdultak ugyan sehová, de mégis új táptalajba kell gyökeret engedve megkapaszkodni, egzisztenciát teremteni, életteret kiharcolni, tehát, ha minderre nem lettek volna képesek, akkor ez a jeles nap gyásznap lenne. De nem az, nem gyásznap. Örömteli érzéseket ébresztő ünnep – hangsúlyozta Pásztor.

Hozzátette, hogy örömmel, bizakodással kell hogy eltöltsön mindannyiunkat a képesség, hogy a múltból okulni tudunk, a másoknak okozott sérelmeket számon tartjuk, be- és elismerjük, a kárunkra elkövetettek tekintetében ugyanezt – se többet, se kevesebbet – elvárva. Ugyanakkor örömre és bizakodásra szolgáltat, hogy az elmúlt kilenc évtized küzdelmeiben az összefogás példáiból tanulva, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, az összetartozás erősítésén munkálkodunk.

– Zsigeri, kódolt a tudásunk, tapasztalatunk, ha nincs az összetartozás érzése, akkor nincs esélye az összefogásnak. És ha nincs összefogás, akkor a megoldások keresésében nincs azonos irányba mozdulás, akkor széthúzás van, akkor a rontás tör ránk, akkor nagy veszély leselkedik ránk, akkor egymás ellenségeivé válunk, porlunk, forgácsolódunk, olvadunk, kárt okozunk önmagunknak, szellemi és erkölcsi öncsonkítást hajtunk végre – mondta a VMSZ elnöke.

Kiemelte, hogy minden nemzedéknek, nekünk is, közösségileg is és egyénileg is, el kell számolnia azzal, mit sikerült tenni az összetartozásnak és az összefogásnak az ügyében. Sikerült-e neki aktualizálnia, a ma követelményének megfelelő tartalmúvá tennie, mert ugye, érezzük, ez egy újra és újra megújuló tartalmon alapuló érzés. Ugyanakkor, az aktuális tartalom megfogalmazása csak összetartozó, összefogó közösségen belül lehetséges, mert beszélgetni, párbeszélni csak olyanban lehet.

– A párbeszéd pedig nem más, mint a nézetek ütköztetése, a meggyőződések birkózása.

De a párbeszéd egy olyan szellemi viadal, ahol nincsenek győztesek és vesztesek, ahol szót tudunk érteni, a végén meg tudunk állapodni, kialakul a többségi meggyőződés. Csak az ilyen erőfeszítéstől válhatunk mindannyian győztessé, mert különben az önmagát győztesnek érző is vesztes – érvelt Pásztor.

Végezetül elmondta, hogy az összetartozás napja az összetartozásnak, összefogásnak állít emléket. Annak, az összefogásnak, amely a kibontakozásnak, fejlődésnek, sikerességnek és megújulásnak az alapfeltétele.

– Tavaly a nemzeti összetartozás napjára almafát kaptunk ajándékba. Emlékeznek, közösen ültettük el. Nem tudom, milyen fajtájú, de nagyon különös. A nemzet almafája. Köszönöm Koncz István atyának, hogy a királyhalmi Jézus szentséges szíve plébániatemplom kertjében ültethettük el, köszönjük a királyhalmiaknak, hogy gondozzák, óvják. Terebélyesedjék, hajtson és viruljon naggyá, bő termésűvé. Szimbolizálja a magyar nemzet közös vágyát és akaratát, hogy összetartozás és összefogás érzése lehetőséget teremtsen mindannyiunk fölemelkedéshez – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.

A rendezvényen jelen volt Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője, Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja, Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint több egyházi méltóság.

A szabadkai Szent Teréz-székesegyházban a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola lánykórusa adott ünnepi koncertet (Fotó: Molnár Edvárd)

A szabadkai Szent Teréz-székesegyházban a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola lánykórusa adott ünnepi koncertet (Fotó: Molnár Edvárd)