A 2008-as válságig a szerbiai ipari termelés lassú fellendülésének lehettünk a tanúi, a krízis után azonban drasztikus esés következett be, amivel a 2001-es év szintjére tértünk vissza. Mintha tíz évet elvesztegettünk volna. Egy sokat emlegetett adat szerint legalább még harminc évre van szükség, hogy visszatérjünk az iparosodásnak arra a szintjére, amivel Szerbia 1989-ben dicsekedhetett.
A jelenlegi szerb kormány célja egyelőre nem lehet több, mint hogy a miloševići rendszert váltó politikai fordulat szintjére emelje vissza az ipari termelés szintjét. Hozzátehetjük: ha ezt a Fiathoz hasonló külföldi beruházások révén sikerül elérni, akkor az egy összehasonlíthatatlanul versenyképesebb gazdaságot jelent annál a romhalmaznál, mint amit a Milošević-rezsimtől örökölt az ország.
Az ipari termelés átlagos növekedése 2001–2012 között évi 0,4 százalék volt – írja a Privredni pregled gazdasági napilap. Ez messze alulmaradt a gazdasági növekedés átlagos szintjétől, ami átlagosan évi 3,4 százalék volt a szóban forgó tizenegy évben. Ez az adat a gazdasági napilap szakújságírója szerint azt igazolja, hogy az ipar leépülésének a folyamata a 2000-es politikai fordulat után jelentősen fölgyorsult. A legnagyobb csalódást a legfontosabb szerbiai iparág, a feldolgozóipar felemás talpra állása jelentette, amelyben a termelés 2001-től 2008-ig mindössze 17 százalékkal bővült. Ez az adat, összehasonlítva a környező országok adataival elég szerénynek mondható, ezzel a növekedéssel csupán Macedóniát előztük meg egész Európában.
A MAT (Makroökonómiai elemzések és folyamatok) nevű gazdasági folyóirat legújabb számának a bemutatóján a lap munkatársa, Ivan Nikolić a következő szavakkal írta le a szerbiai gazdasági helyzetet: az ipari termelést alacsony fokú aktivitás jellemzi, méghozzá olyan mértékű leépülés, hogy egyes iparágaknak már puszta fennmaradásukért kell küzdeniük. A gazdaság résztvevőinek túlnyomó többsége hitelekből tartja fenn a termelést, amelyekre azonban megengedhetetlenül magas kamatokat kell fizetniük a bankoknak.
Jelenleg a feldolgozóiparnak csupán három ágában nagyobb az ipari termelés, mint a tranzíció előtt, 1989-ben volt: a dohányiparban, a vegyiparban, valamint a gumi- és műanyagiparban – írja a Privredni pregled. Ha azonban hosszabb időtávban vetjük össze az adatokat, akkor kiderül, hogy a dohányipar termelési szintje valójában az 1980-as szinten áll, a vegyipari termelés pedig alig haladja meg az 1998-as szintet.
Legnagyobb leépülés a textiliparban követhető nyomon, amely szinte teljesen eltűnt a gazdasági térképről. Az 1980-as termelési szintnek a jelenlegi csupán egytizedét teszi ki. Hasonló leépülés tapasztalható a villamosiparban is, ahol ugyan jelenleg többet termel az ország, mint 2001-ben, de ez az 1980-as szintnél négy és félszer kevesebb.
