Évente mintegy 200 000 gyermek tűnik el Kínában, és alig egytizedük kerül meg – hangzott el a kínai rádió hétvégi adásában. A hatóságok cáfolják az adat hitelességét.
A nemzeti rádiónak a témát körbejáró éjjeli adása „nem teljes körű statisztikákra” alapozta becslését, mivel a kínai vezetés hivatalosan nem közli az eltűnt vagy elrabolt gyerekekre vonatkozó adatokat.
Ez eddig a legmagasabb becsült szám az eltűnt kicsiket illetően. Korábban illetékesek – név nélkül és nem hivatalosan – tízezerre, az amerikai külügyminisztérium pedig húszezerre tette ezt a számot, egyes független kínai megfigyelők pedig úgy vélték: az évente eltűnt gyermekek száma a hetvenezret is megközelítheti.
A műsort követően a közbiztonsági minisztérium gyerekrablási ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője, Csen Si-csü a hatóság mikroblogfiókjában cáfolta a rádió adatát, mondván, hogy „az nem igaz és semmilyen alapja nincs”. Pontos adatokat ugyanakkor nem közölt.
Április közepén osztálya annyit hozott nyilvánosságra: 2009 áprilisa és 2012 vége között összesen 54 000 gyerekrablással kapcsolatos esetet oldottak meg. Azt azonban a tisztviselő is elismerte: a gyerekrablás iparága virágzik Kínában, az áldozatokat mintegy harmincezer jüanért veszik és akár háromszor ekkora összegért adják tovább a kereskedők.
Az elmúlt hetekben több hasonló esetről adott hírt a kínai média.
A jelenség hátterében néhány régóta ismert társadalmi jelenség húzódik meg. Az egyik az 1979 óta érvényben levő, egy gyermeket engedélyező családtervezési politika, amely komoly „keresletet” teremtett az országban a jövőbeli kenyérkeresőnek tekintett fiúgyermekek iránt. A lányokat elsősorban menyasszonyként értékesítik, a szintén az „egy gyerek”-politika következtében alkalmazott szelektív abortuszok miatt ugyanis mindenekelőtt az ország vidéki területein igen nehézkessé vált a feleség keresése.
Sok gyermeket gyárak és más termelőegységek vesznek meg, hogy lényegében rabszolgaként dolgoztassák őket, a kislányokat pedig gyakran bordélyházaknak adják tovább az emberkereskedők.
Ugyancsak növeli a keresletet a terméketlen párok számának folyamatos emelkedése, számuk 2010-ben az óvatos becslések szerint meghaladta a tízmilliót. A legális módon való örökbefogadás hosszas adminisztrációt és nem kevés anyagi áldozatot követel, a gyerekkereskedők ennek alternatívájaként szolgálnak, s ők azok, akik a külföldi érdeklődőket is kiszolgálják.
A helyzetet a hivatali korrupció súlyosbítja, az esetek egy része, mindenekelőtt vidéken, a hatóság tudtával történik, s – ahogyan esetenként a híradások is rávilágítanak – az ilyen bűncselekményekben sokszor maguk a családtervezési hivatalnokok is részt vesznek.
