2024. március 29., péntek

Kavarják a vizet – választások lesznek?

A felügyelőség bezáratta Nagybecskerek egyetlen öko-kútját, a vészhelyzet meghirdetése helyett a városvezetés pedig azt szajkózza: karnyújtásra van a vízgyár

Hiába áll Nagybecskerek főterén immár több mint fél évszázada az ormótlan víztorony, amikor Bánát „fővárosának” a legnagyobb gondja továbbra is az ivóvíz. Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy Közép-Bánátban isszák a legegészségtelenebb vizet az országban. Nagybecskereken és a környező falvakban a magas arzéntartalom miatt a tartományi egészségügyi felügyelőség még 2004. elején betiltotta a vezetékes víz fogyasztását. Több mint százezer ember maradt egészséges ivóvíz nélkül.

A probléma persze nem a városcsúfító víztoronyban van, hiszen annak megépítése után rögtön kiderült, hogy a tetejére épített, egymillió literes víztartály a szükségletek mindössze egy tizedére elég. Ezért soha sem lett feltöltve, vagyis víztoronyként soha nem működött. Hogy minek is építették oda - azt most nem firtatnánk. Ennél jóval nagyobb gond az, hogy a nyolcvanezer lakosú város vízvezetékében egészségre ártalmas víz csordogál. Akinek van pénze az már régóta palackozott vizet fogyaszt, akinek meg nincs rávalója, annak marad az arzénnel és más rákkeltő anyagokkal „dúsított” csapvíz.
A napokban újra napirendre került a probléma, ami egyesekben felébresztette a reményt, hogy talán egyszer egészséges vizet ihatnak, csapról. Az óvatosabbak szerint viszont a vízgyár emlegetése elsősorban azt sejteti, hogy választások lesznek. Egy ilyen beruházás ugyanis hálás kampánytéma volt minden voksolás előtt. Vízgyárat és vodkagyárat ígért a nagybecskerekieknek annak idején Bogoljub Karić is, akit a sors később más utakra terelt. Az elmúlt másfél évtized alatt szinte minden párt zászlajára tűzte a vízgyár építését, csak senki sem valósította meg. Jobb időkben sem. Ha az elmúlt húsz évben egyáltalán volt ilyen.
Az események a tavalyi választások előestéjén gyorsultak fel, amikor az (akkori) önkormányzat szerződést kötött a vízgyár építéséről az esseni WTE Wassertechnik társasággal. A németek nem tétováztak, hanem munkához láttak. Pilóta-berendezésükkel nem egész egyévi működtetése után megtalálták a magas arzéntartalmú bánáti víz megtisztításának technológiáját. Azt is vállalták, hogy három éven belül elkészítik a víztisztító berendezést. A beruházás értéke 25,6 millió euró, amihez garancia (állami, tartományi vagy egyéb) is szükséges. Nos itt kezdett akadozni a dolog. Állami garanciát ugyanis nem kaptak, állítólag azért, mert az új összetételű hatalom elkésett a kérelem benyújtásával.

A most hatalmon levő haladók többször cáfolták a híresztelést, amely szerint valójában nincs szándékukban véghezvinni az előző demokrata-ligás garnitúra által megkötött szerződést. A gyanú elsősorban azért merült fel, mert Goran Knežević Mezőgazdasági Miniszter tavaly áprilisban - akkor még az ellenzék soraiból - nyílt levélben szólította fel a Városi Vízművek igazgatóját arra, hogy véletlenül se írja alá a vízgyár építéséről szóló szerződést. Nos az igazgató nem hallgatta meg, ezért a hatalomváltás után mennie kellett.
Az önkormányzati hatalom szerint minden a tervezett ütemben halad, és állami garancia nélkül is hamarosan hozzáfognak a vízgyár építéséhez. De nem ez év tavaszán, mint ahogy azt többször is beígérték, hanem talán őszre, de ha minden igaz, akkor legkésőbb jövőre elkezdik a munkát. Akkor talán 2018-tól már egészséges víz csobog(hat) a közel fél évszázados nagybecskereki vízvezetékben…
Ivan Bošnjak polgármester a WTE Wassertechnik prezentációján a napokban azt bizonygatta a közvéleménynek, hogy minden lépés a szerződésbe foglaltak alapján történik, és a projektum megvalósítása jövőre megkezdődhet. Szerinte a munkálatok 2014. májusában kezdődnek. Mint mondta, most az anyagiak előteremtésén dolgoznak. A németek már felkínálták a feltételeket, amelyek között vállalnák a projektum előfinanszírozását. A polgármester szerint megpróbálnak az Európai Bankon keresztül kedvezőbb kölcsönhöz jutni.

Azt nem tudni pontosan, hogy ki mennyire hisz az ígéretekben. Az biztos, hogy a nagybecskereki csapokból - még legalább négy évig - arzénes víz folyik majd. A vízgyárra várva az illetékesek alternatív megoldásként kezdetben vízszállító tartálykocsikat ígértek, azután megpróbálták rendbe hozni az utcai pumpás kutakat. Egyik megoldás se bizonyult tartósnak. A katonaság kivonulásával már nincs, aki a városban tartálykocsiból nagyobb mennyiségű ivóvizet biztosíthatna. A Béga-menti városban tudomásunk szerint már egyetlen pumpás kút sem működik. De volt elég idő az átmeneti időszak átvészelésére, s így öko-kutakat kezdtek építeni. Tizenkét ilyen kút épült (abban az időben, amikor még volt helyi járulék) főleg a környező falvakban, egy pedig Nagybecskerek Baglyas nevű lakótelepén, amely előtt mindig kígyózó sorokban várakoztak az emberek. A napokban megszűnt a sorban állás, mert a felügyelőség megállapította, hogy a víz mikrobiológia szempontból nem tiszta. Az is kiderült, hogy gondok voltak a szűrőkkel, másrészt azok cseréje sem garantálta, hogy a csapokból egészséges víz folyik. Felvetődik a kérdés, hogy mindezek tudatában miért éppen most figyelmeztették a város közvéleményét a szakemberek, hiszen nyilván ez volt a helyzet az elmúlt években is.
Egy rendezett társadalomban rendkívüli állapotot hirdetnének ilyen helyzetben, és az illetékesek sürgős, áthidaló megoldást keresnének. Nálunk az arzénes és egyéb rákkeltő anyagokat tartalmazó, mikrobiológiailag sem tiszta víz még nem elegendő ok a rendkívüli intézkedésekhez. Így aztán akinek van rá pénze, az palackozott vizet vásárol, amelynek forgalma a napokban újra növekedett. A szegényeknek pedig nem marad más, mint hogy visszatérjenek a csapvízhez. Vigaszuk lehet, hogy legalább nem kell sorban állni érte. Merthogy az öko-kutak előtti eddigi ácsorgásuk nyilván fölösleges idővesztés volt.