Ebben a nehéz anyagi helyzetben -- amikor a társadalmi értékek is bizonytalanná váltak --, lenne igazán szükség a család közelségére, mégis éppen most a jobb boldogulás érdekében, az anyagi biztonság megteremtése miatt, a családtagok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Ezért is olyan rendkívüli, amikor az ember arról hall, hogy egy család öt generációja él egymáshoz közel, és segítik egymást a hétköznapokban.
Arról, hogyan tud egy ötgenerációs család együtt élni, hogyan tudják a családi viszonyokat fenntartani a kiskpiaci Nagy Mária, ahogy azt a családban emlegetik, mindenki nagymamája, illetve unokája, Klebecskó Erika meséltek.
-- Öt gyermekem volt, egyik sajnos meghalt most már tíz éve, de neki nem volt saját családja. Így a négy gyermekemtől van tizenkét unokám, meg tizenkét dédunokám, a tizenharmadik dédunokám éppen úton van, meg ez az egyetlen ükunokám, a Zsoltika – nyugtázta a családi létszámot Nagy Mária. Zsoltika 8 hónapos, ő az első ükunokája, az édesanyja, Klebecskó Bernadetta pedig Mária első dédunokája.
Bár a család nagy, és nem is élnek mindannyian egy helyen, ugyanabban a faluban, igyekeznek minden jelentősebb eseményen összejönni, közösen megünnepelni azt.
-- A szélrózsa minden irányában van belőlünk. Ausztráliában él az egyik lányom három unokámmal és három dédunokámmal. Velük Skype-on keresztül tartjuk a kapcsolatot. Valkai soron és Törökfaluban él a család legnagyobb része, a legkisebb fiam Kishegyesen, az egyik lányom Topolyán, mi pedig itt vagyunk Kispiacon. Valójában mi Topolyáról származunk, én is ott éltem, csak a sorsom úgy hozta, hogy ide kerültem, és már harminc éve itt élek Kispiacon. Az unokámék, Erikáék 1998-ban jöttek ide, ugyanis ez a ház a férjem szüleié volt. Üresen állt, mert mi meg az út másik oldalán, szemben lakunk – magyarázta Nagy Mária.
-- Ideköltöztünk, és most innen támogatjuk egymást. Egy háztartásban vagyunk a mamáékkal hatan, csak külön házban élünk. A Betti is külön házban van, valamilyen szinten ő is hozzátartozik a háztartásunkhoz, de nem teljesen, hiszen ő külön háztartást vezet. Így az életünk sokkal egyszerűbb, mert ki tudjuk egymást segíteni. Ha mi nem vagyunk egész nap itthon, akkor a mama főz, volt olyan is hogy a Betti is besegített. Bármikor van kire számítani – folytatta Klebecskó Erika, Mária legidősebb unokája, Zsoltika nagymamája. Erika elmondta, neki három fivére van, a férjének pedig két férfitestvére.
-- Apósomék kilencen vannak testvérek, anyósomék pedig hárman, vagyis jó nagy a család. A férjem nagymamája is megérte, hogy lássa a dédunokáit. Három évvel ezelőtt halt meg, egyébként arról az oldalról is lehetett volna üknagymama – mesélte Erika. -- Keresztelőkön, bérmálkozásokon, búcsúkor összejövünk. Nagy a család, de jó viszonyt ápolunk nemcsak a testvéreimmel, hanem a férjem testvéreivel és az unokatestvérekkel is, számíthatok rájuk, bármikor. Ha a termést le kell szedni, akkor az szintén családi esemény.
-- Van valamennyi földünk, de a férjemmel mi már tehetetlenek vagyunk, így Erikáék rendezik a földeket, meg a jószágot is. De nem csak földművelésből élnek, abból is, meg sokszor alkalmi munkákat is elvállalnak – magyarázta Mária.
Megtudtuk, annak ellenére, hogy dédunokákról és ükunokáról is beszélhetnek, fiatal családról van szó.
-- Igen, a mama 74 éves, édesanyám 53, én pedig 36 éves vagyok, lányom Bernadetta pedig 20 éves – sorolta Erika.-- Jó hogy ilyen nagy a család. És igazából nagyon vártuk, hogy Zsoltika megszülessen. Nagyon szeretem a gyereket. Nekem három lányom van – tudtuk meg.
Most Zsoltika a figyelem központja, mindenki őt kényezteti. Az ükmama is szívesen játszik vele, vigyáz rá, ha kell.
-- Elküszködünk mi egymással. Csak a pelussal voltak kisebb problémák. Annak idején a régi, hagyományos pelenkákkal jól elboldogultam, azzal soha nem volt gond, de ezek a ragadós papírpelenkák…
Mint Máriától megtudtuk, hagyni szokta, mindenki élje az életét, ahogy a legjobbnak látja.
-- Nem szoktam senkinek az életébe beleszólni, mindenki csinálja, ahogy akarja. Ha valaki tanácsot kér tőlem, vagy érdekli a véleményem, akkor megmondom, de hogy beleavatkozzak bárkinek az életébe, olyan nincs – magyarázta Mária.
Ők így szokták meg. Mint mesélték, mindig mozgalmas az életük, van kihez elmenni, kitől segítséget kérni, legyen az testvér vagy unokatestvér.
