A világ érzékenyen figyeli, milyen irányt vesz a Föld két legnépesebb országa, a két szomszéd, Kína és India határvitával terhelt viszonya. Peking egyértelmű jelét adta annak, hogy számára rendkívül fontos Újdelhi. Részben ezt is kifejezi, hogy az új kínai miniszterelnök első útja az indiai fővárosba vezetett.
Kínában hetek óta fel-feltűnnek azok a cikkek, nyilatkozatok, amelyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy Indiának kiemelt jelentősége van a kínai külkapcsolatokban, szomszédságpolitikában. Az intenzitás, amellyel ezt az üzenetet igyekeztek közvetíteni a médiában, némileg annak az április közepi kisebbfajta határincidensnek is az ellensúlyozását szolgálta, amely végül, egyeztető tárgyalásokat követően, békésen rendeződött.
A hírek szerint több tucat kínai katona lépte át a de facto határvonalat, és 20 kilométerrel beljebb, a Ladak régióbeli Depszang-völgyben sátrakat vertek. Nyilvánvaló volt, hogy sem az újdelhi, s különösen nem a pekingi vezetés érdeke a feszültségkeltés a magas szintű látogatás előtt, s egyik fél sem örült a kiszivárogtatásnak, a Kína „agresszivitásának” megnyilvánulásaként tálalható fejlemény – jóval az események utáni – megjelenésének az indiai médiában. Ellentmondó jelentések jelentek meg arról, hogy a kínai lépést mi váltotta ki, de végül is a katonákat visszahívták, s Újdelhi vállalta, hogy a járőröző katonák fedezékéül épített térségbeli bunkereket lebontják.
A két ország 1962-ben egy rövid határ menti háborút vívott, s azóta sem tudták rendezni határvitájukat. India azzal vádolja Pakisztánt, hogy törvénytelenül vitatott területeket engedett át Kínának Dzsammu és Kasmír államban, s így – Újdelhi szerint – Kína 43 ezer négyzetkilométert tart megszállva Kasmírban. Kína ugyanakkor magának követeli a kelet-himalájai Arunácsal Prades indiai állam jelentős részét.
Kína korábban Szikkimre is igényt tartott, de 2003 júniusában, amikor Atal Bihari Vádzspáji miniszterelnök Kínában járt és elismerte, hogy a tibeti régió Kína autonóm területe, Peking cserében elismerte, hogy Szikkim Indiáé. A határvita rendezése céljából a különmegbízottak már 15 tárgyalási fordulót tartottak, de egyelőre nem jutottak eredményre.
Külügyi tisztviselők a miniszterelnök mostani háromnapos indiai útja előtt úgy nyilatkoztak, hogy „keményen dolgoznak” a határkérdés mielőbbi megoldásán. Úgy tudni, hogy a Peking által előterjesztett megállapodás-tervezetek között az egyik a határvédelmi együttműködési szerződés.
Peking számára messze nem mellékes, hogy bírja-e az indiai vezetés ígéretét arra, hogy az Újdelhi nem engedi a vendégként kezelt, emigrációban élő dalai lámának és köreinek Kína-ellenes politikai akciók szervezését.
Kínában alig több mint egy hete adták ki az ország első Indiáról szóló, úgynevezett kék könyvét. A 300 oldalas dokumentum elemzi az ország belpolitikai helyzetét, külkapcsolatait. Mindez egyértelműen jelzi Peking figyelmét nagy szomszédja irányában. A kék könyv kiemeli, hogy az ország megbékélésre törekszik Pakisztánnal, stratégiai kapcsolatokat épített ki Bangladessel és Srí Lankával, valamint Nepállal, s a „kelet felé tekintés” politikájának jegyében az Egyesült Államok mellett fokozta védelmi együttműködését Japánnal, Vietnammal és Ausztráliával. Kitér arra is, hogy India növelte katonai erejét a Kínával vitatott határ mentén, s tengeri befolyását is bővíti Kelet felé.
Elemzők gyakran megjegyzik, hogy a fennálló viták ellenére a két ország kereskedelmi és üzleti kapcsolatai egyre intenzívebbek. Kína tavalyelőtt India legnagyobb kereskedelmi partnere lett, kereskedelmi forgalmuk meghaladta a 74 milliárd dollárt. Tavaly a válság hatására visszaesett 66,5 milliárd dollárra, amiből az indiai deficit 29 milliárdot tett ki. A szakértők szerint teljesíteni fogják a kereskedelmi forgalom 2015-re kitűzött 100 milliárdos célját.
Li Ko-csiang kínai kormányfő Újdelhiben a „Himaláján átnyúló” kézfogást ajánlott vendéglátóinak, s az indiai sajtóban e címmel megjelentetett írásában arról igyekezett az olvasókat meggyőzni, hogy Kína békeszerető országként szem előtt tartja az elvet, miszerint „ne tedd azt másoknak, amit magadnak sem szeretnél”. A kínai média „a sárkány és az elefánt táncát” emlegeti.
